Nyelvtörő mutatvány a ''fokhagymakrémleves''

Ezért szívesen elfogadta – szintén külföldi – ismerőse hívását az IHH nyelvtanfolyamára. Győr-Moson-Sopron megye innovációért díjazott, legismertebb nyelviskolájában 1985 óta szervezik külföldiek számára nagy sikerrel és folyton megújuló, személyre szabott módszerekkel a magyarnyelv-tanfolyamokat.

A magyar mint idegen nyelv oktatása több szempontból is különleges feladat – vall a kezdetekről Valkovics Orsolya, a csoport vezetője. – Mivel nyelvünk sem a némettel, sem az angollal nem rokon, és felépítése alapjaiban különbözik más, Európában beszélt nyelvekétől, rengeteg nehézséget jelent elsajátítása a külföldi hallgatók számára. Korábban volt már hasonló tapasztalatom, mert németországi egyetemi éveim alatt a tanulás mellett tanítottam is német anyanyelvűeknek magyart, egyéni és csoportos órarendben is. A nyelvtanár számára a saját anyanyelvét oktatni mindig nehezebb, mint az idegen nyelvet. Egyébként ezzel más nyelvtanárok is egyetértenek, a hozzáértők szerint a legnagyobb nehézséget a hosszú, toldalékolt és ragozott szavak jelentik igazán. Másrészt a magyar nyelv oktatása nagyon hálás feladat, mert aki kitartással végigcsinálja a tanfolyamot és leküzdi nyelvi nehézségeit, az valóban szívvel-lélekkel foglalkozik a magyarral. Az ekképpen motivált hallgató pedig valószínűleg valamennyi nyelvtanár álma. Szerencsére nagyon jó társaság verődött össze az éppen egy éve indult tanfolyamra, olyannyira, hogy a remek hangulatú tanfolyami órákat sokszor a közeli kávézókban folytattuk, kötetlen baráti beszélgetéssel. A pozitív visszajelzések alapján idén folytattuk a munkát és újabb 60 órás kurzussal toldottuk meg az oktatást. Tanítványaimmal – többek között Macht úrral is – jelenleg egyéni tanrendben dolgozunk.

Olyan nyelviskoláról még nem hallottam, ahol külföldieket oktatnak magyarul, ezért örömmel vettem ismerősöm hívását az IHH-ba – meséli Macht úr. – Számomra fontos volt, hogy ne csak értsem, amit mondanak, hanem ki is tudjam fejezni magam, amikor munkatársaimmal beszélgetek. Szerintem ez alapvető udvariassági gesztus a részemről, amiért cserébe elvárom a beosztottaimtól, hogy értékeljék az erőfeszítéseimet. A csoportos tanfolyamon megtanultam az alapszókincset, de továbbra is problémám maradt, hogy nem tudtam magam kifejezni bizonyos, hirtelen jött szituációkban. A beszédfordulatok, a gyakorlati, köznyelvi kifejezések rendkívül érdekeltek, ezért különösen örültem, amikor Orsitól megtudtam, hogy egyéni oktatásra is lehetőség nyílik itt, az IHH-ban.

Ezeken az órákon az óra céljától függően különböző területekben mélyedünk el: olykor a nyelvtani részre, olykor pedig a stilisztikára helyezzük a hangsúlyt. Bevallom őszintén, hogy bár hét nyelven beszélek, a többi közt arabul is, de a magyar még ennél is nehezebb. Főként a nyelvtan megy nehezen, sokszor gondot okoznak a hosszú szavak. S nem vigasztalt meg finn csoporttársam sem, aki állította, hogy neki sem volt könnyebb a helyzete – pedig elvileg azonos nyelvcsaládból való –, mert szerinte a nyelvtan ugyan hasonló, de a szókincs teljesen eltérő. Emlékszem, az első nagyon bonyolult kiejtésű szó, ami sokáig törte a nyelvemet, a „fokhagymakrémleves" volt. Megküzdöttem vele, s amikor végre sikerült kimondanom, nos, hát az egy sikerélménnyel felért!

Főként a nyelvtan megy nehezen, sokszor gondot okoznak hosszú szavak. S nem vigasztalt meg finn csoporttársam sem, aki állította, hogy neki sem volt könnyebb a helyzete.

Ress Anita