A tehén ára

A tehénparádé első napján Marci fiunk – ahogyan az összes arra járó kisgyerek – minden tehenet alföldi cowboy módjára megült. Kivéve egyet. A Széchenyi téren, a Sóhajok hídja felől találtunk rá igazi kedvencünkre: a műanyag állatot gyerekrajzok díszítik. A tehén nem volt egyedül, egy italtól bűzlő, koszos férfi álldogált mellette, s kezét a tehén hátán pihentette. Emeltük volna fel ötéves fiunkat, üldögéljen itt is egy kicsit, de a férfi odaszólt: – Száz forint. – Mi a száz? Százért hazavihetjük? – vettük tréfára a dolgot. A férfi azonban nem viccelt, azt mondta: vagy száz forintot fizetünk neki, vagy nem ül fel a gyerek.
Nem firtattuk, mi köze az utcai látványossághoz, inkább odébb álltunk. Kerestünk egy másik tehenet, amit nem őrzött önkéntes-önkényes pásztor.