Pillangókisasszony - Rost Andreával

– Többször vendégszerepelt beszélgetős esten is, ahol elmondta: a líraibb kislányszerepekről átvált a drámaibb, érettebb női szerepekre. Cso-cso-szán is a repertoárváltás része, nem sokszor énekelte még. A Pillangókisasszony terén nagyhatalom vagyunk, hiszen az Operaház is az eredetileg nálunk bemutatott produkciót játssza, tavaly pedig Debrecen is a mi másik verziónkat tűzte műsorra. Örülünk, hogy Rost Andrea érdeklődését is felkeltette ez az előadás, és az ő címszereplésével újíthatjuk fel májusban – mondja [namelink name="Gyüdi Sándor"] karmester, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója. A május 10-i és 17-i két Pillangókisasszony-előadásra már lehet jegyet kapni, ahogy a direktor fogalmaz: felemelt, de nem megfizethetetlen helyárakkal. A legolcsóbb belépőket 2500, a legdrágábbakat 5600 forintért kínálják.

Rost Andreát egy harmadik Puccini-szerepben, a Turandot Liujaként is láthatta már a szegedi közönség, igaz, nem a színházban, hanem a szabadtérin. A Kossuth-díjas szoprán nemrég úgy nyilatkozott lapunknak, kacérkodik már egy másik nagy Puccini-hősnővel, Tosca szerepével is. – A Toscából nagyon régi produkciónk van, amit már nemigen fogunk játszani, a darab kitűzésének szempontjai között ez is szerepel – válaszolta a felvetésre diplomatikusan Gyüdi Sándor.

Rost Andrea Cso-cso-szánként tavaly nyáron már elbűvölte a margitszigeti szabadtéri közönségét. [namelink name="Koltai Tamás"] így írt róla az Élet és Irodalomban: „Cso-cso-szánjából hiányzik minden negéd, bájolgás és cukormáz. Nem szemlesütve járó, befelé kacsázó, selypegő-piruló gyermek. Öntudatos. Méltósága van. Mozdulatai határozottak és célirányosak. Mellőzi az operás gimnasztikát, akkor emeli a karját, ha indulat vagy szenvedély táplálja, és akkor sem szertelen módon, hanem fegyelmezetten, zártan, szinte koreografáltan, arabeszket írva a levegőbe. (...) Vokális kifejezése jelenlétével tökéletesen harmonizál. Telt, átfűtött, bársonyos lírai szoprán, minden fekvésben kiegyenlített, talán a forte csúcsmagasságokkal bánik óvatosan, de azokból itt kevés van, a szerep inkább egyenletesen strapás, mintsem kihívóan nehéz, viszont kivételesen erős, folyamatos belső koncentráltságot kíván. Éneklését mértékletesség jellemzi, a dinamikai váltások ugyanúgy kordában vannak tartva, mint a gesztusrendszer, drámaisága szigorú formákba tagolt, nem lép át »verista« szélsőségbe, ez a Cso-cso-szán nem drámázik, nem borul ki, vállalja és önkontroll alatt tartja a sorsát, egészen a végső döntésig."