Symphonia Hungarorum

Symphonia Hungarorum - Magyarország zenekultúrájának ezer éve
Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban 2001. március 30-október 29.
(Szerk. Kárpáti János ; kiad. Budapesti Történeti Múzeum, stb., 2001)

„A Nemzet a’ Muzsikájában él"
Mátray Gábor (1797-1875)

A „Symphonia Hungarorum" a zenész társadalom számára ismerősen csengő kifejezés: az első írott emléke a magyar zenetörténetnek. Szent Gellért püspök legendájában (15. század) találkozunk a „magyarok szimfóniája" fogalommal:
„Történt pedig egyszer, hogy valakinek védelmére a királyhoz igyekezett; annak a vidéknek egy erdős részén, mely disznók legeltetésére szolgált, volt egy tanya, és ebben délidőben megszállott. Itt éjféltájt malomkövek zaját hallja, amit egyébként még nem tapasztalt. Csodálkozott, hogy mi lehet ez. Majd az asszony, aki a malmot hajtotta, énekelni kezdett. Csodálkozva szólott erre a püspök Walterhoz. ’Hallod-e, Walter, a magyarok szimfóniáját, miképpen hangzik?’ És mindketten nevettek az éneken. Minthogy pedig a malmot egy asszony hajtotta kezével, az ének magasabbra szállt, a püspök pedig eközben ágyában feküdt, még egyszer így szólt még mindig mosolyogva:

’Magyarázd meg nekem, Walter, miféle dallamú éneklés ez, amely lejtésével arra késztet, hogy az olvasást abbahagyjam?’ Amaz pedig ezt mondta: ’Nótának dallama ez! Az asszony, aki énekel, ennek a gazdának a szolgálója, akinél szállást kaptunk. Urának búzáját őrli ilyenkor, mikor a vidéken másféle malom éppen nem található’"

Szeged város július és augusztus hónapban a Fesztivál lázában ég, melynek a hagyományok szerint a zene áll a középpontjában. A Hónap könyveként is most egy régen várt tematikájú kiadványt szeretnénk bemutatni, melynek alapja az azonos című millenniumi rendezvény.

Aki látta a kiállítást a Budapesti Történeti Múzeumban, az tudja, miről írok: érezte azt a felemelő ünnepélyességet, azt a torokszorító örömet, amit ez jelenthetett egy zeneszerető, magyar zenét szerető, magyar embernek. Ezt az örömet élhettem újra 2002 nyarán, mikor végre kezembe vehettem a kiállítás katalógusát.

Katalógusát?! Egy ritka szép, igényes magyar zenetörténeti képeskönyvet kellett volna mondanom, mert ez a kiadvány messze felülmúl minden kiállítási katalógust, amit eddig láttam. Az élmény hitelességét garantálja, hogy a kiállítás rendezője és a katalógus szerkesztője egyazon személy, a magyar zenetudomány kiemelkedő alakja, Kárpáti János.

Az utóbbi években szép számmal jelentek meg népszerű ismeretterjesztő, igényes kiállítású zenetörténeti összefoglalók az egyetemes, ill. európai zenetörténetről. Céljuk a laikus érdeklődő közönség igényének kielégítése. De a magyar muzsika historikus bemutatására hiába vártunk. A Magyarország zenetörténete sorozat I-II. kötete 1686-ig nyújt szinte teljes képet a forrásokról és a korabeli zeneéletről a tudományos szempontból kutatók számára. Szabolcsi Bence, Dobszay László és Falvy Zoltán régebben megjelent könyvei igen olvasmányosak, és több tanulmánykötet is napvilágot látott. A Magyar zenetörténet képeskönyve (Keresztury Dezső, Vécsey Jenő, Falvy Zoltán. Magvető K.) 1960-ban jelent meg, mely az ókori aquincumi zenei emlékektől Kodályig mutatja be - többnyire fekete-fehér képekben - a magyar zeneélet tárgyi emlékeit. A honi muzsika a jelentőségéhez képest mégis kevéssé reprezentált a mai könyvpiacon. Éppen ezért egyedi vállalkozás ez a zenetörténeti képeskönyvvé és tanulmánygyűjteménnyé avanzsált kiállítási katalógus, nagy űrt töltve be a témában megjelent szakirodalomban.

„Van-e egyáltalán ezeréves története a magyar zenének?" - teszi fel a kérdést a könyv szerkesztője az előszóban, és beszámol a korábbi és újabb zenetörténeti kutatások szemléletváltásáról. A népzenei és nemzetiségi alapú koncepció kiegészült az újabb történészgeneráció szélesebb körű vizsgálódásai nyomán napvilágra került rejtőzködő kódexek és nyomtatványok tanulmányozásával, melyek „publikálása lehetővé tette zenetörténetünk fehér foltjainak kitöltését". A másik irány a magyar földre érkező és magyarrá asszimilálódott zenészek tevékenységének vizsgálata, ezzel igazolva, hogy „zenekultúránk szervesen illeszkedik bele az európai zenetörténet folyamatába".

A könyv értékét, magas színvonalát garantálja a tanulmányok szerzőgárdája, a magyar zenetudomány legjelesebb képviselői: Dobszay László, Eősze László, Sárosi Bálint, hogy csak néhány ismert nevet említsek, minden rangsorolás nélkül, hiszen a zenetörténeti kutatásnak jelenlegi szakirodalmában, akár a Magyar Zene, akár a Zenetudományi Tanulmányok lapjain is velük találkozhatunk.
Ami a kutatók és mélyebben érdeklődők számára kincsesbánya, az a mellékelt irodalomjegyzék, melyek között 1859-től 2001-ig megjelent irodalomból válogatott a szerkesztője.

Az utóbbi időben szokássá vált, hogy a könyveket CD, vagy CD-ROM melléklettel látják el. Ebben a katalógusban hangzó anyagot ugyan nem találunk, de mindenképpen kárpótol bennünket az a lista, amely 16 oldalon keresztül tematikusan rendezve ajánlja a Hungaroton Classic lemezkiadó felvételeit (szerk. Székely András), és a Magyar Televízió Archívumából videofelvételeket (szerk. Bársony Ágnes).

Szeretném ezt a kötetet minden olyan olvasónak ajánlani, aki a magyar 1000 év kultúrtörténete, az európai zenei élet szerves részét képező magyar zenetörténet iránt érdeklődik, akár a gyönyörű képek vonzzák, akár a tartalmas, mégis olvasmányos tanulmányok.

Sósné Karácsonyi Mária