Maroslelén megszűnt a munkanélküliség

Maroslelén gyakorlatilag megszűnt a munkanélküliség, aki munkát akart, kapott. A központ nyilvántart ötven-hatvan embert, ők vagy alkalmatlanok egészségügyi szempontból a munkavégzésre, vagy nem akarnak elhelyezkedni – tájékoztat [namelink name="Martonosi György"] polgármester. Az önkormányzat négy programot indított közfoglalkoztatottaknak.

Hamarosan kezdődik a térkőgyártás, épült egy fóliaház, ősszel pedig fél hold községi területet bekerítenek, kutat fúrnak, a tájhoz kötődő gyümölcsfákat telepítenek. Két éve tart a gazdálkodás uniós támogatással, részben állami földön, valamint az olaj- és szárítmánygyártás a feldolgozóüzemben. Összesen 43-an dolgoznak ebben a programban. [namelink name="Vörös Sándor"], a közfoglalkoztatottak egyik irányítója arról számol be, hogy búza 28 hektáron termett, a bevételt beforgatják a jövő évi termelésbe. A 11 hektár olajtök nagyon szépen fejlődik a csapadéknak köszönhetően – tavaly az aszály tönkretette –, van 7 hektár kukorica, majdnem ugyanennyin napraforgót termeltek, 2 hektár fűszerpaprikát, fél hektár fokhagymát is, amit permeteztek, nem is ment tönkre. Van egyhektárnyi konyhakert, benne borsó, uborka, krumpli, paradicsom, paprika, ennek terméséből csomagokat állítanak össze a közfoglalkoztatásban részt vevőknek, más dolgozóknak, és szociális célra is jut. Vannak káposztaföldjei az önkormányzatnak, a helyiek több akcióban, nagykeráron vehették, 6 tonna fogyott el.

Szabó Imre az olajsajtoló géppel. Tökolajból nem tudnak annyit palackozni, hogy ne keljen el. A szerző felvétele
Tízhordónyit savanyítottak, annak is lett gazdája. Az elmúlt két évben több gépet vettek, így a tavalyi szárazságon okulva öntözőberendezést – amelyre nincs szükség, mióta megvan. Az üzemben működik olajsajtoló és -palackozó. Tökolajból nem tudnak annyit termelni, amennyi nem kelne el, a kézműves napraforgóolaj piaca nem annyira biztos, viszont jó cserealap, amikor a többi önkormányzattal üzletel Maroslele. A hivatal előtti rózsákat például olajért kapták, Nagyértől.

Nagy-Benkő István munkavezető a tökföldön. Idén biztosan nem száradnak ki a tövek. A szerző felvétele
Jó néhány Csongrád megyei településen foglalkoztatják így azokat, akik másutt nem tudnak elhelyezkedni. A legnagyobb költséget, a bért állja az állam. Emiatt nagy dilemma, illik-e odaállni a piacra ezekkel a terményekkel, olyan gazda mellé, aki mindent maga fizet. – Mi igyekszünk úgy működni, hogy a helyi gazdálkodókat ne tegyük tönkre – mondja Martonosi. – Búzánk, fokhagymánk elenyésző mennyiségű a maszekokéhoz képest, olajtökkel, fűszernövényekkel más itt nem foglalkozik. A káposztavásárok gondot okozhattak a kereskedőknek. Ám azt is figyelembe kell venni, hogy a programban dolgozók nettó 60 ezer forintos fizetése felszorozva havi 4 millió forintot jelent, amit itt, helyben költenek el az emberek. Ha ezek a programok nem lennének, ez a 4 millió hiányozna a helyi kereskedelmi forgalomból.

Fokhagymatisztítás a tanteremben. A szerző felvétele
Amikor a lelei feldolgozóüzemet két éve átadták, szóba került, hogy később működtethetné ezt egy vállalkozás. Martonosi annak örülne leginkább, ha helyi vállalkozók állnának össze erre a célra. Egyelőre erről szó nincs, és az uniós támogatás miatt a községnek fenntartási kötelezettsége van öt évre. – Az egyéni érdekeltség sokkal jobban működtet egy ilyen vállalkozást, mint egy szabályokkal gúzsba kötött önkormányzat. De lehet, változnak az idők, és ha az önkormányzatok feladata az intézményfönntartás helyett tényleg a munkahelyteremtés, vállalkozásösztönzés lesz, talán nem is kell átadni ezt az üzemet.