Terike, a kenyérszobrász

Jó helyen járok – nyugtáztam magamban a nagymágocsi családi ház kapujában. Már az utcán is érezni lehetett a frissen sült kalácsok és kenyerek illatát. Atkári Ferencné, Terike, nyugdíjba vonulása után talált magának egy hasznos otthoni elfoglaltságot, ami ma már nem is hobbi, hanem egyenesen szerelem...

– Székkutason dolgoztam, teafilterező voltam. Ma már nyugdíjas vagyok. A férjemmel ketten élünk, a gyerekeink felnőttek. A fiaim nagyon szeretik a motorokat, ezért egyiküket, a születésnapján megleptem eggyel, méghozzá kalácsból. Az egész család meglepődött, annyira jól sikerült. Akkor „jegyeztem el" magam a kalácssütéssel – meséli. Terike azóta számtalan különleges kalácsot sütött, például bohóc, citera, hegedű, cimbalom formájút. Ottjártunkkor egy virágcsokrot vett ki a sütőből. – Van, amikor hozzáfogok, és fogalmam sincs, mi lesz a kalácstésztából. Azután az ujjaim tudják a dolgukat, és egyszer csak kész a sütésre váró forma. A lényeg, hogy minél bonyolultabb legyen. Amikor sütök, megszűnik körülöttem a világ. A férjem is tudja, hogy jobb, ha olyankor egyedül hagy.

Terike sok kalácsreceptet ismer, de van egy kedvence, mert az abból készült tésztát lehet a legszebben fonni, formázni. – Egyszer úgy döntöttem, megpróbálkozom a kenyérsütéssel is. Eleinte nem sikerültek túl jól a kenyereim, de a sok gyakorlás hatására egyre jobb lett az állaguk. A kenyereket is díszítem. Borotvapengével vágok a tésztába mintát. A kedvencem a levélmotívum – jegyzi meg. – Rátéteket is készítek, például fonásokat és sok más mintát. Aztán rájöttem, hogy ha a tésztát liszttel szórom be, és úgy vágom bele a mintát, akkor sütés után a lisztes rész szép fehér marad. Zsömléket is készítek, azok általában rózsa formájúak. Egyszer még libát is sütöttem kenyértésztából, a hasát májjal és hússal tömtem meg.

Terike szívesen süt virágcsokor formájú kalácsokat. A kenyér díszítésénél kedvence a levélmotívum. Fotó: Kovács Erika
Míg beszélgettünk, a frissen sült kenyerek héja pattogott, cserepesedett. Terike azt is elárulta, mindig olyan tálban süt kenyeret, aminek teteje is van, így kemencehatást ér el. 45 perc sülés után leveszi a fedelet, hogy megpiruljon a kenyér héja. Kíváncsiak voltunk, nem sajnálja-e a szép formájú kalácsokat, kenyereket felszeletelni. – Ó, dehogynem! Legszívesebben eltenném a kalácsokat, de végül megesszük a családdal. Bár már találtam egy olyan receptet, amivel lehet tartós kalácsot készíteni. Almaecet kell hozzá, és akár egy évig is elállnak a „műveim" – mutatja Terike a tartós kalácsait. Kis hópelyhek, hóemberek, pillangók, szívek. Sőt, a tál, amiben tartja őket, az is kalácsból készült. A tartós kalácsokat bemutatókra készítette a nagymágocsi asszony. – A kenyeret a férjem szegi meg. Mindig megkérdezem, elég éles-e a kés, és figyelmeztetem, hogy szépen vágja. Persze tudja ő, hogyan kell. Ráadásul minden alkalommal megdicséri a kenyeret, hogy ez volt az eddigi legfinomabb.

Terikét sokszor hívják bemutatókra, versenyekre. Munkáit több díjjal jutalmazták. Kalácsait, kenyereit, ma már szerte a világon ismerik – a világháló segítségével. Atkári Ferencné saját blogot vezet, és a Facebookon is van egy oldala: Kalácsok és kenyerek a konyhámból címmel. Az utóbbi egy héten 20 ezren nézték meg az oldalát. Nem tartja művészetnek a sütést, inkább örömforrásnak. Örömet okoz neki, amikor készíti, és amikor elkészült.