Délmagyar logó

2016. 09. 26. hétfő - Jusztina 10°C | 20°C

A diplomáciai szokásjog megsértésével vádolják a bukaresti magyar nagykövetet

Kilátásba helyezték Füzes Oszkár kiutasítását, amennyiben a nagykövet nem tér vissza "megbízatása keretei közé".

Titus Corlatean román külügyminiszter a diplomáciai szokásjog megsértésével vádolta meg szerdán Füzes Oszkárt, Magyarország bukaresti nagykövetét, és kilátásba helyezte kiutasítását, amennyiben a nagykövet nem tér vissza "megbízatása keretei közé".

A román külügyminiszter az Antena 3 hírtelevíziónak nyilatkozva azt nehezményezte, hogy a magyar nagykövet, egy másik hírtelevízió vendégeként, újságírói kérdésre válaszolva Magyarország támogatásáról biztosította a székelyföldi autonómiatörekvéseket.

Szerdán a román kormány élesen elutasította Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár állásfoglalását, amelyben ő a székely jelképek használatának akadályozása ellen emelt szót kedden, és a "szimbolikus agresszió" beszüntetését kérte Bukaresttől.

A román külügyminisztérium szerdán berendelte Magyarország bukaresti nagykövetét és közleményt is kiadott, amelyben elfogadhatatlannak nevezte Németh Zsolt "beavatkozását". Erre később a magyar külügyminisztérium közleményben reagált, leszögezve, hogy a kisebbségi jelképek ügyének megoldása Románián múlik.

A "zászlóháború" szerdán minden más témát kiszorított a román hírtelevíziók műsoraiból, amelyek órákon keresztül meghívott politikusok tucatjaival elemezették a magyar-román viszony alakulását.

A Realitatea hírtelevízió élő műsorában - a háttérműsorba a nagykövetségről bekapcsolódó - Füzes Oszkár kifejtette: érthetetlen számára, miért zavarja a románokat a székely zászló, amely otthon van Romániában, a Székelyföldön. A műsorvezető - miután felhívta a figyelmét, hogy Románia nem ismerte el hivatalos régióként a Székelyföldet - azt kérdezte a nagykövettől, hogy a magyar állam a Székelyföld "megalakítását" kéri-e Romániától, és hogy ez etnikai alapú területi autonómiaként valósulna-e meg.

A diplomata azt mondta: ha ez a romániai magyarok kérése, akkor igen, mert a magyar állam a romániai magyarok kérését támogatja.

Füzes Oszkár szavait Magyarországnak a román belügyekbe való beavatkozásaként értékelte a műsorvezető és a többi vendég. A nagykövet román nyelven elmondott nyilatkozatát az est műsorai folyamán számtalan alkalommal felvételről visszajátszották.

A nagykövet televíziós szereplését a később több csatornán is megszólaltatott román külügyminiszter a diplomáciai szokásjog megsértéseként értékelte.

"A nagykövet úr előtt már nem áll nyitva minden ajtó a román intézmények részéről, legalábbis ebben a pillanatban. Remélem, a következő napokban a kétoldalú diplomáciai csatornákon megpróbáljuk tisztázni az ügyet a budapesti hatóságokkal, és rábírni ezt a nagykövetet, hogy visszatérjen megbízatása keretei közé. Ha ez nem sikerül, akkor mandátuma idő előtt befejeződik Romániában" - szögezte le a román külügyminiszter.

Olvasóink írták

  • 3. tucat 2013. február 08. 11:38
    „2. Mozimasiniszta
    Egyrészt nem hiszem, hogy a "politikai tábla" ellentétes oldalán foglalunk helyet, legalábbis, ahogyan Ön gondolkodhat erről, úgy semmiképp. Ahhoz ugyanis nekem is a ott kellene állnom, ezt pedig sehogyan sem tudom elképzelni ezen a fél-ázsiai "táblán", még csak meg sem próbálom már hosszú ideje.
    Másrészt azt sem hiszem, hogy a nemzetárulás vádja bármiképp megállhatna velem szemben, főképp nem azért, mert nem tetszik, sőt egyenesen felháborít a kormány, kizárólag a külföldről megszerezhető szavazatok begyűjtése érdekében folytatott, rendkívül átlátszó, kifejezetten aljas, és éppen az érintett emberek érdekeit a legkevésbé szolgáló, arrogáns fellépése, amellyel az amúgy is nehezen kiizzadt létfontosságú, sérülékeny, de elfogadható és előremutató viszony fejlődését veszélyezteti egy, számunkra több, épp a szóban forgó szempontból is kiemelten fontos, szomszédos országgal. Az ottani magyar nyelvű közösségek, a székelység és a magyarság, természetesen, megvezethető ezzel, a román fél toleranciáját jóval meghaladó ütemben követelt és támogatott, az elsősorban Hargitához és Kovásznához kötődő, egyelőre meghatározatlan jellegű (Nyelvi és kulturális? Gazdasági? Politikai...?) autonómia-törekvés forszírozásával, de ott mégiscsak a román jog az irányadó, ha tetszik, ha nem. A diplomáciának is megvannak a szabályai, amelyek szerint durva otrombaságnak, a helyi és a belügyekbe történő beavatkozásnak minősülhet könnyen bármiféle, a helyi médiumokban nyilvánosságot kapó, olyan közszereplés más ország képviselője részéről, amely mind az akkreditáló ország hatóságai, mind pedig az ottani, többségi közvélekedés tűrőképességét teljességgel figyelmen kívül hagyja. Ehhez képest később, a külügyi államtitkár (N. Zs.) részéről elhangzó magyarázat és a Füzes mellett elmondott védőbeszéd, mely szerint a nagykövet a magyar kormánynak a magyar alaptörvényben is rögzített törekvéseivel összhangban nyilatkozott a román médiumokban, olaj a tűzre, és egyenesen megdöbbentő diplomáciai érzéketlenségre (arroganciára és agresszióra) vall.
    A legfontosabbat a végére hagytam, mert az Ön részéről nekem címzett "nemzetárulás" vádjára ezzel tudok reagálni: az ottani magyar nyelvű és identitású emberek közösségeinek fel kell készülniük arra, hogy a román hatóságok, példák sokaságát statuálva fogják érvényesíteni az országuk jogszabályait velük szemben. Röviden, kissé szlenges stílusban, hogy biztosan megértse: meg fogják szívatni őket, ahogy csak tudják. Minden hasonlat sántít, de mégis, képzelje el, mit szólna Ön ahhoz, ha a szomszédja átjáróháznak nézné az Ön lakását, és rendre-módra bulikat rendezne ott a gyerekeivel, sőt azt is támogatná, hogy valamelyik családtagja szobájában Önnek egyáltalán nem tetsző dekoráció díszelegjen, mondjuk, egy hatalmas, ötágú vörös csillag és egy sarlóval keresztben elhelyezett kalapáccsal ékesített zászló lobogjon az erkélyén... Hiába próbálna fogást keresni a hasonlaton, mondván, hogy ez azért mégsem ugyanaz (pedig lényegében nagyon is), lezártnak tekintem a vitát, nincs kedvem a "nemzetárulásomat" a továbbiakban magyarázni. Mi nem másként gondolkodunk, uram, hanem az a mély meggyőződésem, hogy másról. Azt a sejtést sem tartom logikailag kockázatosnak, hogy csak az egyikünket lehetne a gondolkodás gyanújával perbe fogni. Persze, ehhez a gondolkodás fogalmát kellene pontosan, félreérthetetlenül meghatároznunk, de alighanem már ez is komoly nehézségekbe ütközne, és hosszú évekbe telne, mire egy, az elemi fogalmakat tisztázó definíción alapuló együttgondolkodási, együttműködési megállapodás létrejöhetne köztünk ez ügyben. Ez általánosan jellemző Fél-Ázsiánkra, ezért a sztyeppe még nagyon sokáig szikes és terméketlen marad. Nyargalni, nyilazni, íjászkodni lehet rajta így is a pusztuló jurták közt, természetesen.

    Derűs, vidám napot!”
  • 2. Mozimasiniszta 2013. február 07. 18:29
    „1#-es ! általában respektálhatónak tartottam az itt megjelentetett véleményeidet, annak ellenére, hogy a politikai tábla két ellentétes oldalán foglalunk helyet. DE ! hogy a nemzetáruló csőcselék kolompját csörgesd , azt nem gondoltam volna...”
  • 1. tucat 2013. február 07. 08:07
    „Hát, ennyire kellenének azok a szavazatok? Bármi áron? Lassan nem lesz EU-s ország, amelyik önként, netán szívesen szóba állna Fél-Ázsiával... Mert sajnos nem Füzes Oszkárt, Németh Zsoltot, Orbánt, vagy még pár "politikust" utálnak ki a szomszédok is a világból, hanem az egész, keresztes-sámándobos-turulos csürhét, jurtástul, íjastul, lovastul, mindenestül. Személy szerint engem is, ha tetszik nekem, ha nem. Nem tetszik, hogy finom és "nőies" legyek. Ezek nem engem képviselnek, se idehaza, se külhonban, szóval nem csak diplomáciából jár az elégtelen, és mellé a szigorú megrovás is, ami, persze, tudjuk, hatástalan. Mi? Tessék? A román fél álláspontja és magatartása? Hagyjuk! Az, ehhez képest, számomra lényegtelen. Teljesen lényegtelen.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Heves harcok Damaszkuszban

A városban hetek óta nem voltak ilyen súlyos összecsapások, az ágyúk dörgése és a fegyverek zaja… Tovább olvasom