Délmagyar logó

2018. 05. 21. hétfő - Konstantin 13°C | 23°C Még több cikk.

A Földhöz hasonló bolygót észlelt a NASA

A Földhöz hasonló nagyságú bolygóra bukkant galaxisunkban a NASA amerikai űrkutatási hivatal.
Másfél évvel indulása után a Kepler űrteleszkóp egy megdöbbentő bolygórendszert észlelt. Feltételezések szerint ehhez a rendszerhez olyan planéta is tartozik, amelynek mérete a Föld másfélszerese. A hatalmas forróság miatt viszont felszínén kizárt az élet lehetősége.

A felfedezést egyelőre kérdések övezik, hiszen még meg kell vizsgálni, valóban bolygóról van-e szó. Hogy a kutatók biztosak lehessenek ebben, ki kell zárni annak lehetőségét, hogy egy másik csillag által okozott optikai csalódásról van szó - mondta el Matthew Holman, a Harvard-Smithsonian Központ asztrofizikai intézetének munkatársa.

A kutatók a Science című folyóiratban számoltak be felfedezésükről.

Ez az első, több mint egy bolygóból álló rendszer, amelyet a Kepler teleszkóp fedezett fel. Két különösen forró, Szaturnusz nagyságú planétáról van szó, amelyeknek a kutatók a Kepler 9b és a Kepler 9c nevet adták. A Kepler 9 nevű csillag körül keringenek. A Naphoz hasonló égitest kétezer fényévnyi távolságra van a Földtől.

Holman szerint a harmadik, egyelőre még nem azonosított objektum, amely valószínűleg egy Földhöz hasonló planéta, olyan közel kering a csillaghoz, hogy a felszínén uralkodó hőség mindenféle élet lehetőségét kizárja.

A Kepler tavaly indult nagyszabású felfedezőútra, hogy naprendszerünkön kívül egy "második Földet" találjon. Az űrteleszkóp legalább három és fél év alatt több mint százezer csillagot fog szemrevételezni a Tejútrendszerben - olyan szilárd felszínű bolygót keres, amelyen adottak az élet feltételei.

Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) kedden közölte a hírt, hogy csillagászok a Földtől 127 fényévnyi távolságra az eddigi legtöbb bolygóval rendelkező távoli naprendszert fedezték fel. A HD 10180 nevű csillag körül legalább öt, de a feltételezések szerint inkább hét planéta kering. A mi naprendszerünkhöz nyolc bolygó tartozik.

Olvasóink írták

44 hozzászólás
  • 44. unknown 2010. augusztus 29. 21:38
    „Frakk, van egy bővebb leírásom is, bár nem tudom terjedelme miatt befér-e ide. Ha nem megtalálhatod a Google keresőbe gépelve: site:cosmology.hu honlapomon az angol nyelvű részt követően.

     Max Planck emlékének
     
    Az összefüggésrendszer elmélete. A lét kvantumelmélete Max Planck álma szerint.
     
    A Hubble űrtávcső, s azt felváltó más, űrbe telepített, az elektromágneses sugárzás egyre tágabb spektrumaiban a környező világegyetemről készített képfelvételek sokfélesége és sokszínűsége elkápráztatja a csillagászokat és az égbolt látványosságai után rajongó érdeklődőket. Az ember tudata nem tud betelni ezzel a gyönyörűséggel. Értelme egyre többet és távolabb akar meglátni ebből a környező gyönyörű világból.
    Az ember tudatát ma éppúgy lenyűgözi ez a csodás lét jelenség, mint az ókorban. Az ókor viszonyai között szerencsés volt az akkori ember, mert az égi jelenségek, változások megfigyelését nem korlátozta légszennyezés. Nem voltak füstöt okádó gyárak, nem volt éjszakai villanyvilágítás. Akkor is voltak az égbolt jelenségeit hivatásból feljegyző csillagászok, a természeti jelenségeket, az események okozati összefüggéseit kereső tudós elmék. Ne legyünk nagyképűek, ha arra gondolnánk, hogy le lehetne nézni az ókori, nyugati és keleti tudósok ismereteit a mai hivatalos ismereteinkhez viszonyítva. A mai tudós éppúgy nem tudja, miért van anyag, mi az anyag és miért van folyamatos változás, mint az ókori tudós. A mai tudós éppúgy nem tudja, miért van élet, mi az élet létrehozó és fenntartó folyamata, mint az ókori tudós.
    Bölcs az a mai tudós, aki legalább hallgat arról, hogy éppen megválaszolatlan alapvető kérdéseink bizonyítják azt a tényt, hogy fenntartással kell kezelni mindazon ismeretünket, amelyekről sokan, nagyon sokan úgy beszélnek, hogy ebben, vagy abban a témában igazolt objektív ismeretünk van. Kívánatos lenne, hogy mindazok, akiknek bármi köze, kötődése van az oktatáshoz, kutatáshoz, ismeretterjesztéshez tudatosan alkalmazná tevékenysége folyamatában azt az egyszerű, ám mégis egyértelmű elvet az egymástól elkülönülő elvi és gyakorlati témák tartalmáról és érvényesség terjedelméről, amit Albert Einstein ekként fogalmaz meg a Hogyan látom a világot című könyve V. Tudomány fejezet Mi a relativitáselmélet című anyagban:
    "A fizikában különféle elméleteket különböztethetünk meg. Közülük a legtöbb konstruktívelmélet. Ezek arra törekszenek, hogy egy relatíve egyszerűen megalapozott formalizmusból összetettebb jelenségek képét alkossák meg... Amikor azt mondják, hogy sikerült a természeti jelenségek egy csoportját megmagyarázni, az alatt mindig azt értik, hogy olyan konstruktív elméletet alkottak meg, amely a szóbanforgó jelenségeket felöleli."
    Vezető elméleti gondolkodók körében (nem kevéssé köszönhetően az újabban felismert különös, egyre növekvő értékű univerzum tágulás sebességnek, továbbá a ciklikus, egymás hatásától független univerzumok elképzelés, mint lét térbeli kiterjedtség rendszer gondolat), mint pl. Stephen W. Hawking, Paul J. Steinhardt már rég megkérdőjeleződött a klasszikus ősrobbanás elmélet. (Steinhardt Alain H. Guth-tal közösen dolgozta ki a felfúvódó univerzum elméletet.) Tisztában vannak az elmélet azon alapvető hiányosságaival, amelyről a fentiekben szóltam. Azon túl tudatában vannak azon felmerülő alapvető kérdéskör megválaszolatlan összefüggéseknek, amely az egyszeres lét térfogat kitöltés lehetőség térbeli (kiterjedés) korlátra, a kezdet- és határállapot jellemzőkre, továbbá mindezen változások számára helyet (egyszeres kitöltéssel nem rendelkező űrt, ürességet) adó végtelenre, mint felmerülő nélkülözhetetlen relatív rendszerre vonatkoznak.
    Miért írok ezekről, s kapcsolom össze ezeket a témaköröket? Azért, hogy világos legyen álláspontom arról, hogy ha csillagász szemmel nézzük, látjuk, vizsgáljuk, csoportosítjuk, soroljuk, osztályozzuk, csodáljuk az égbolt csillagászati jelenségeit, úgy megfelelünk Einstein konstruktív elmélet tartalomra vonatkozó elkülönítés módszertanának. De a csillagász (bárki más jóhiszemű ember) ne hivatkozzék oly elméleti részletekre, amelyekre a nemzetközi kutató laboratóriumokban dolgozó elméleti fizikusok még keresik a megfelelő válaszokat. Említhetem a CERN-ben éppen folyamatban lévő előkészületeket.
     
    Az alapvető elméleti kérdésekre választ kereső kutató intézetek, egyetemi tanszékek kutatói, munkatársai nem hisznek abban, hogy egyszerű válasz adható a lét általam fentebb megjelölt alapvető kérdéseire. Nem hisznek benne, különösen azon előzmények után, hogy kik és mennyi ideig törték rajta agyukat, eleddig sikertelenül. Mi mindent tudunk, mi mindenre vagyunk képesek a tudomány és a technológia területén. Mi mindent ismerünk, alkalmazunk, amit megcsinálni nem tudnánk, ha nem lenne adekvát összhang tetteink és az egyszeres létfolyamat tartalma között. Sok részletet tudunk. Hogyan, milyen feltételek között jönnek létre az egyre nagyobb rendszámú kémiai elemek. Hogyan születnek a csillagok. Hol rejtőzik a nagyon nagy energia az atommagban. Hogyan lehet atomerőművet és atombombát készíteni, a folyamatokat céljainknak megfelelően kézben tartani. Csak azt nem tudta senki emberfia, hogy honnan eredően tárolódik ilyen nagy energia az atommagok belsejében. Amely tárolt energiát - eddigi elméletünk szerint a maghasadáskor a szétrobbanó, az atommagot alkotó elemi részecskék visznek magukkal a környezetbe. Ha egyértelmű lenne ez a tapasztalaton nyugvó elmélet, nem volna szükség a CERN-ben tervezett kísérletekre. Ugyanis az eddigi gyorsítós kísérletek tapasztalata nem egyértelmű. A lokális ütközés-bomlás eseményekből nem lehet egyértelmű következtetést levonni. Nem eldönthető, hogy valamiféle folyamat moduláció láncreakció történik, vagy a részecskék mozgása hagy fényképezhető nyomot a reakciókamrában. Mindennek tetejében megjelölt fő célként keresni fogják azt az elemi részecskét, a Higgs-bozont, amely kölcsönhatásban az anyagot jellemző tömeget adja, adta az ősrobbanás eseményben a lokális kölcsönhatásoknak. Szerintem abszurd teória, hiszen bármilyen fizikai kölcsönhatás során megjelenik a moduláció okozta változás, ahhoz nem kell harmadik közvetítő részecske. Persze a dolgok jelenlegi állása szerint ugye semmiből nem lesz anyag. A tudósok ezért keresik lázasan azt a valamit, amire e szerep ráhúzható. Ha már egyszer létező anyagi világban élünk.
    De kell-e nekünk ragaszkodni ehhez az elmélethez? Nem lehetne felváltani ezt az ősrobbant (később ciklikusan a kozmosz távoli térségeiben hasonló történések között lejátszódó több hasonló) világot valami mással, valami racionálissal, a természet számára éppúgy megfelelővel. Rájöttem, hogy van megoldás alternatíva. Minden felfedezés után szokás mondani, hogy miért nem jutott ez eszünkbe már korábban. Most is ez a helyzet. Miről van szó?
    Albert Einstein könyvéből idézek ismételten.
    "Meggyőződésem szerint tisztán matematikai konstrukciók által megtalálhatjuk mindazokat a fogalmakat és törvényszerű kapcsolatokat, amelyek a természeti jelenségek megértésének kulcsául szolgálnak. A gyakorlati matematikai fogalmakat meg lehet ugyan a tapasztalat által közelíteni, de azok sohasem vezethetők le a tapasztalatból. A fizika részére a matematikai konstrukció használhatóságának egyetlen kritériuma természetesen a tapasztalat. De a tulajdonképpeni alkotóprincípium a matematikában rejlik. Bizonyos értelemben lehetségesnek tartom tehát, hogy a tiszta gondolkodás egyedül is felfoghatja a valóságot, amint azt a régiek megálmodták."
    Bizonyosak lehetünk abban, hogy az embernek azért nem sikerült eddig megfelelő és végső választ adni a lét kérdésére, mert valami okból mindig és valahol elment a választ rejtő kapu mellett. Már közös megegyezés van abban, hogy a világban minden mindennel összefügg, a szubatomi létezés energiamező folyamatok kölcsönható rendszere, semmint különálló részecskék halmaza. A kvantum elmélet szerint is nem részecskéről, hanem hullámcsomagról beszélünk. A relativitás elv összeköt minden eseményt, bárhol változzék bármi a világon. Az anyag összefüggésrendszer. Hogy mi köti össze minden időpillanatban egyszeres létezés teljességet, s annak mi az okozata, elméleti és gyakorlati jelentősége, az a következő.
    Itt van ez a mondat az Einstein idézetben: "A gyakorlati matematikai fogalmakat meg lehet ugyan a tapasztalat által közelíteni, de azok sohasem vezethetők le a tapasztalatból." Nos bebizonyítom ennek ellenkezőjét, mi több, bizonyító jelentőségét, mindazt, amit a világ fizikusai mindeddig figyelmen kívül hagytak.
     
    Újabb idézet Einstein könyvéből, Max Planck 60. születésnapján elmondott beszédéből:
    "A fizikus legfőbb célja tehát azoknak az általános elemi törvényeknek a kutatása, amelyekből - tiszta dedukció útján - a világképet megalkothatjuk. Ezekhez az elemi törvényekhez azonban nem logikus út, hanem csakis a tapasztalati beleélésen alapuló intuíció vezet."
    Nem vagyok teljes egészében biztos abban, hogy pontos a magyar nyelvre történt fordítás e két mondat esetében az 1934-ben Amszterdamban MEIN WELTBILD címen kiadott könyv alapján. Ugyanis - beleképzelve magamat Einstein helyzetébe, amikor e mondatokat fogalmazza íróasztalánál - nekem feltűnt volna a két mondat tartalma közötti antagonizmus, ami a fogalom használatot illeti. Ugyanis az első mondatban szóba hozott "tiszta dedukció útja" (ha érti, mit jelent a dedukció: következtetés az általánosból az egyes esetre) szerint a második mondatban nem tagadnám meg a megtapasztaláson alapuló intuíció "logikus" következtetés igényét. Mindannyian így lennénk ezzel, nemcsak én. Minthogy Einstein is emberből volt, ő is tévedhetett, ő is elment a megértést rejtő kapu mellett...
    Lépjünk a tapasztalati beleélés logikus útjára. A csillagászok óriási energiát fektetnek manapság a műszereinkkel belátható univerzum környezetünk, a látható jelenségek, galaxis objektumok térbeli helyzete feltérképezésébe. E térképről csak az hiányzik, ami a fizikusokat a leginkább érdekelné: az objektumokban található mozgásvektor vektorfolyam állományok egy adott időponthoz tartozó térbeli adatai. A ma megismételt mérési adatok szerint baj van az ősrobbanással. Ahelyett, hogy a gravitáció hatására lassulna a galaxisok egymástól való távolodás sebessége, egyre nő ez az érték. Műszereinkkel egyre távolabb látunk az univerzum mélységébe, s Einstein anyag mozgás maximális sebességre vonatkozó korlátja miatt éppenséggel csökkenteni kényszerülünk a távolodás sebességet jelölő Hubble adatot. Ha ugyanis a galaxisok egymástól való távolodás sebessége egy lineáris skálán állandó, úgy a távolban észlelt galaxisok tőlünk mért távolodás sebesség adata már többszörösen meghaladta volna a fény terjedés sebességet. Téves elmélettel befolyásolt tapasztalatunk komoly ellentmondást jelez: amennyiben a létezés általunk be nem látható teljességére is gondolunk, akkor a Hubble adatnak így szinte 0-ig kellene csökkennie.
    Nyilvánvaló, a fizika, a kozmológia tévedésben van. Különösen a ciklikus univerzumok elképzeléssel. Be kell látni, nincs mindenre kiterjedő objektív ismeretünk. Vagy mégis van megoldás, amit eddig nem vettünk figyelembe? Igen, van alternatív megoldás.
    Környezetünkben tapasztaljuk, hogy mindenféle mozgásban, a mozgásban bekövetkező ütközés kölcsönhatásban, a bolygók és holdjaik mozgásában, az űrhajók mozgásában rend és rendszer létezik. A mozgások rendjét Newton írta le számunkra örök érvényűen. Tévedésben vagyunk korlátozni a newtoni mechanika mindenre kiterjedő érvényességét, mert igenis a létezés alapvető entitásokból épül fel, azok gyarapodó, rendszeroldalban maradó halmaza, összefüggésrendszere, mátrix mezőben kapcsolódó szerves organizmusa, amely okszerű folyamatban kielégíti a kvantummechanika (mint konstruktív elmélet), továbbá a relativitáselmélet valamennyi ismérvét. Csak tudnunk kell, mi ez az entitás. Önmagában az, hogy még nem fedezték fel eddig, az nem lehet kizáró ok.
    Tévedésben vagyunk, ha a létezésben külön választjuk az érzékszerveink által elkülönültnek látszó "anyag" részecskéket, objektumokat a nem látható térkitöltéstől az egyszeres kozmoszban. A kozmosz egyszeres lét rendszeroldal térfogat kitöltése egy és ugyanaz a minőség. Abszurd dolog lenne, ha önmaga egy terjedelem részét létezőnek, míg más részét nem létezőnek minősítené. Objektív tudásunk szerint nem létezhet oly egyszeres állapotváltozás mentes térfogat jelenség a természetben, amelynek határát ne lehetne kiterjeszteni. Ez a jelenség eleve nem lehetne nyugalomban. Ne feledjük, a lét számára is kikerülhetetlen a viszonyítás rendszer kérdése, az, hogy mihez képest van, vagy nincs. Nem megfelelő kijelenteni, hogy semminek sem kellene lennie. A természet számára sem lényegtelen a mihez képest kérdése. Az csak érzékszerveink által a tudatunkban keltett hamis érzet, hogy a kozmoszban a látható anyag által elfoglalt térfogaton kívül csak üresség van. Bátrabb emberek szerint elektromágneses sugárzás tölti ki az objektumok közötti teret. Még bátrabb emberek odáig mennek, hogy a kétféle kitöltés a sugárzás ugyanazon megjelenés formái, csak egyik helyen sűrűsödés van e folyamatban, míg máshol nyitott a folyamat szerkezete. Maga Hawking is felteszi önmagának az elvi kérdést a híres Az idő rövid története című ismeretterjesztő könyvében: "Lehet, hogy csak sugárzás létezik." Még náluk is bátrabb emberek már tudni vélték a megoldás kulcsát (csak kár, hogy meg is rettentek a felismerés közelségétől) mint például Geoffrey Chew, aki még a XX. század első felében(!) kidolgozta a "bootstrap" elméletét. Ez abból indul ki, hogy a természet nem vezethető vissza alapvető entitásokra: például részecskékre és mezőkre. A természetet sokkal inkább összefüggéseiből kell megérteni, hiszen minden összetevője az összes többi összetevővel és önmagával is összefüggésben áll. Több fizikussal együttműködve e szellemben megfogalmazta a részecskék specifikus modelljét az S-mátrix elmélet keretében.
     
    A bootstrap filozófiában csúcsosodik ki a kvantumelméletből következő természetszemlélet, amelynek az a felismerés áll a középpontjában, hogy a világ minden része kölcsönös összefüggésben áll az összes többi résszel. E szemlélet dinamikus jellege a relativitáselméletből következik.
    Ha Chew és munkatársai rájöttek volna arra a lényegi dologra, ami a tapasztalatnak megfelelően, fizikai és matematikai tartalom teljességben összefűzi az egyszeres rendszert, célba értek volna. Ehelyett megakadtak egy önmaguk által felállított csapdában. A bootstrap elmélet ugyanis tagadja az "anyag" alapvető összetevőinek létezését, nem hajlandó elfogadni semmiféle fundamentális entitást sem, legyen az törvény, egyenlet, vagy elv. Ezzel felszámolja azt az eszmét, amely évszázadokon át a természettudomány lényeges része volt. A kvantummechanika elvetette a newtoni mechanikát, a bootstrap elmélet elveti mindkettőt. Tévedésük lényege, hogy ezeket az elméleteket inkább közös nevezőre kellett volna hozniok.
     
    A mindent összefűző kapocs
     
    Természetesen, mint mindenki más úgy magam is rengeteg időt fordítottam a kérdésre adható válasz keresésére. Végül is sikerült megtalálnom azt, ami miatt körülöttem megfagyott a levegő. Megkapom a magamét, hogyan merészelek szembefordulni Einsteinnel, az istenített bálvánnyal. Hogyan merészelem kijelenteni, hogy a mozgás sebesség korlátozása (anyag mozgás sebessége nem haladhatja meg a fényterjedés sebességet), továbbá, hogy fénykvantumja tévútra vitte a kvantumfizikát. Az rendben van, hogy "energiacsomag", de alapjában ez nem felelt meg Max Plancknak sem, nem illeszkedett feltételezett részecske kvantum entitás megoldásba. Mint tudjuk, élete végéig kétségei voltak e tekintetben. Valószínűleg érezte, hogy még szerepe lehet a newtoni mechanikának az energiakvantum hordozója leírását tekintve. Az egy dolog, hogy valamely dolog alapállapota tartós modulált megváltoztatásához (egy elektron kiütéséhez fémlap felületéről) meghatározott energiacsomag kell. A bizonytalan fennmaradt helyzetet jól támasztja alá a témakörben tovább kutatók (Heisenberg, Bohr, Schrödinger) munkássága. Vagyis ez az Einstein által pályára állított kvantumfizika egy speciális konstruktív elméletté terebélyesedett.
    Létezésünk egyetlen és egyszeres rendszer. Belegondoltam, minden mozgásban van. Itt állok a Föld felszínén, a Föld halad Nap körüli pályáján, a Naprendszer a Galaxis ismert helyén, Galaxisunk együtt mozog közeli galaxis társaival egy Metagalaxis részeként a Nagy Mozgatónak nevezett rendszer felé és így tovább. Meghatározott helyemen benne vagyok az egyre nagyobb rendszerek részeként egészen az általunk be nem látható Teljességig a vizsgált időpillanathoz tartozó állapotban. Ami azt jelenti, hogy testemben tartalmazom mindazon mozgásvektor állományt, ami akkor benne van a rendszerben. Ez a tény azt is jelenti, hogy nem szükséges távcsővel fürkésznem a világűr távoli messzeségeit, nem kell várakoznom a gyorsító berendezés reakciókamra ablaka mellett, csak elő a józan ésszel a logikus dedukció útján.
     
    Newton I. törvénye kimondja: Minden test megtartja egyenesvonalú egyenletes mozgását mindaddig, amíg külső hatás mozgásállapotának megváltoztatására nem kényszeríti. Ez a tehetetlenség törvénye. Nos, adott időpillanatban a bennem tárolt mozgásvektor állomány iránya és értéke abszolút érték, véges érték, következtetésül abszolút rendszer adathordozója vagyok. Ha e papírlapon lerajzolhatnám testem bármely kiválasztott alkotó kiterjedésben lévő mozgás vektorfolyam ábrák térbeli képét, különös kép tárulna szemem elé. Egyes lokális kiterjedés egységekben csak egyetlen szakaszból álló mozgásirány (és értéke) volna látható, míg más lokális helyzetekben többszörösen modulált, irányváltoztató lenne a nyílfolyamat. Más megfogalmazással: Azon lokális helyeken, ahol széttartó a vektorszakaszok iránya, ott valami speciális, különleges eset történik, amit érdemes jobban vizsgálat alá venni. Ahol a vektorszakaszok összetartóak, ott bizonyosan valami specifikus lokális ütközés történik. Kicsit messzebbről ránézve mintha az adott időpontban a lokális folyamat kölcsönható szerkezetét látnám. Hiszen azt is látom, az S-mátrix mezőt! Mi lehet a magyarázat az egyetlen szakaszt tartalmazó lokális helyekre? Egyetlen logikus következtetés adódik: Ezeken a helyeken - mivel nincs e lokális helyekre behatoló kitöltő anyag mozgás, a kozmosz e helyeken kiterjeszteni kényszerül létező térfogatát. Fentebb említettem, hogy a létezés rendszeroldalon a természet nem tesz különbséget aszerint, hogy egy tartalom része létezhet, mint "anyag" a többi nem, ott nem lehet semmi. A természet relativitás rendszerében a létező rendszeroldal kitöltése folyamatosan kiegészülve ugyanaz az egyszeres kitöltés minőség. A folyamatban később szükségszerűen bekövetkező lokális ütközés kölcsönhatásban ugyanaz a következmény, mintha időtlen idők óta ott lett volna. Mi ebből csak azt különítettük el eddig "anyagként", amely látványos kölcsönhatásban feltárulkozott érzékszerveink és műszereink receptoraiban. A természet viszonyításrendszerében a létezés rendszeroldalban nem tartózkodó másik rendszeroldal a kimeríthetetlen kiterjeszthetőség forrás. Matematikusok elképzelhetik e rendszeroldal kimeríthetetlenségét. Csak bele kell gondolniok egy felvett térfogat külső határa kiterjeszthetőségébe. Nos, e váltakozó lokális események ismétlődnek a teljesség változás folyamatban, ebben az állandóan ismétlődő lokális kezdet- és határállapotban. Nem valaki valamikor teremtette a kozmoszt, az egy permanens jelenség. Az "anyagmegmaradás" törvénye érvényesül, gyarapodik, kiterjeszkedik a rendszer. Egyes területeken a külső folyamatok energia többlete hatására folyamat tartalmak maradnak alul, záródnak ki, mint például a proton, a kémiai elemek atommagjai, a molekulák, a csillagok, a bolygók, a galaxisok és így tovább. A rendszer összeállt. Ezért távolodnak egymástól a galaxisok, nem ősrobbanás miatt. Ezért látunk a kozmoszban váltakozóan frissen fejlődő területeket az idősebb formációk mellett. Igenis gyarapodik a rendszer "anyagállománya", ebben a tekintetben beszélhetünk állandó kozmoszról. Ahol ürességet "látunk" (természetesen itt is találhatunk törpegalaxisokat, hidrogén gázfelhőket), ott is tart ez a folyamat szerkezet adottsága által adott építkező okozattal.
    Felmerül a kérdés, miért történik mindez, miért nem kölcsönhatás (anyag) mentes ez a specifikus folyamat. Most fordulunk bizonyítékért a matematikához. Tulajdonképpen szembe kényszerülök menni a matematikusok konvenciójával. A természetben nem létezik egybevágó térfogat, szimmetrikus lokális ismétlődés (azonos reprodukció) esély. Nem létezhet, mert - ez a matematikai bizonyíték - a természet számára nem megoldás az öt, vagy akárhány tizedesig figyelembe vett törtszám azonosság. Teljes egybevágóságra volna szükség egy nyugalmi állapotkörülmény esélyéhez. A matematika felületes ebben a kérdésben. E helyzet - párosulva az eltérő mozgásvektor tartalmakkal - tartja fenn a folyamatos aszimmetriát, létkörülményünket.
    Zárszóként jegyzem meg - visszatérve a bootstrap elmélet hibájára - az anyag részecske entitás igenis létezik a lokális kiterjesztés kvantumok helyzetében. Enélkül nem lenne állandó jellemzőkkel rendelkező "elektromágneses sugárzás", annak egy fizikai állandónak tartott moduláció terjedés sebessége. Mert nem "fotonok" áramlanak az űrön át, hanem a teljes rendszer van tartalomban cserélődő specifikus folyamat bootstrap állapotban. Ezért lehetséges az atomóra sokáig tartó pontossága is. A tágulással nem ürül ki az "univerzum" tere. A fogalom kiterjesztett értelmében is "félelmetes" mennyiségű fogalmat vezetett be és használ az elméleti fizika az alkalmazott tudományok szükségleteit meghaladóan. Tudatosult állapot, hogy minden eddigi erőfeszítés részeredménye objektív ismeret "tégla" a teljes megismerés épületében. Holott, mint kiderül, az egyetlen kérdésre, a "Mi a lét?" kérdésre alapvetően egymondatos választ feltételezünk. A megoldásból következik a felismerés, hogy tudatunknak nagy szerepe van abban, hogy alkotó részekre bontsa a látszó egyetlen létfolyamatot alkalmazkodó igénye szerint. A tudós bele is esett a látszatjelenségben elkülönülő dolgok leltározása, fogalmi elkülönítése csapdájába. Így például abba, hogy az "idő" fogalom valójában a "változás" fogalom szinonimája. Más a lokális változás ideje a rendszerbe lépő kiterjesztés kvantumtérfogatnak a létezésben, mint a teljes kiterjeszkedő lét halmaznak. A "tér" fogalom pedig a lokális véges határ- és kezdet események tudatunk által halmazba foglalt összegzése. Geoffrey Chew ezt írja az emberi tudat szerepéről a megértés folyamatban: "Ha logikailag végigvisszük a bootstrap feltételezést (az S-mátrix bootstrap elméletet eredetileg kifejezetten az erős kölcsönhatás leírására fejlesztették ki - szerző) akkor azt kapjuk, hogy a tudat létezése - a természet többi vonatkozásával együtt - szükségszerű a teljesség, a részek kölcsönös harmóniája érdekében." Az S-mátrix elmélet is kiteljesedik: az éter létezik, mint kettős kölcsönható mátrix bootstrap folyamat, amelyben az egyik S-mátrix mező a lokális ütközés kölcsönhatások hálózata, míg a másik S-mátrix a lokális kiterjesztés kvantumok helyzetei halmaza ugyanabban a tudatunk által kiválasztott időpontban (szinonim fogalommal: változás állapotban).
     
    Szeged, 2009 április”
  • 43. unknown 2010. augusztus 29. 18:48
    „Kedves frakk, íme a válaszom. Ha további kérdésed van szivesen megválaszolom.

    Tudod, kedves frakk, maguk a tudósok is gondban vannak éppen úgy, mint az egyszerű érdeklődő a létezésre adandó válasz dolgában. Nincs különbség, e téren mindkét fél egyformán tudatlan. Csak az egyik (a tudósok) presztizst csinálnak belőle, az egyszerű érdeklődő legalább őszinte. Ez így volt a múltban is a civilizációnk kultúrtörténetében. A mindenkori jelenkorban a hatalmon lévők mondják meg az ,,objektív igazságot", s támasztják alá azt az egyszerű érdeklődő által érthetetlen fogalmak tengerével. Amikor ránézünk e folyamatra észrevehető, amiként okosodik az egyszerű érdeklődők serege, úgy kényszerülnek a tudósok többet, mást, rejtélyesebbet mondani, miközben a lényeg (miért vagyunk, mi az anyag, miként, hogyan kezdődött és hol a vége) kérdései éppúgy homályban maradnak.
    Frakk, a kérdésedben említett, a makro- és a mikrovilág, ezeknek egy idő intervallumhoz kötődő összefüggései megértésére irányuló kérdésed - én mondom Neked - célszerűbb és válaszomat megkönnyítendőbb nem is lehetne. De hogy meglásd - reményem szerint - a lényeget szólnom kell arról, hogy miként látja az egyszerű érdeklődő és a kicsit is tudós a környező világunkat. Az egyszerű ember tárgyakat lát maga körül asztalt, gázkonvektort, épületeket, fákat, érzékeli a mozgást úgy általában, tud róla, hogy a Föld forog a tengelye körül, Mozog a Naprendszer, talán manapság már azt is tudja, hogy az égen látható csillagok is mozognak. A kicsit is tudósnak már röntgenszeme van: a környezetben különböző részecskék halmazát látja, amiben a főszerep a protonoké és neutronoké (az atommagoké), az elektronoké és egy mindent uraló, egyszeresen kitöltő elektromágneses sugárzás mezőé. Nincs semmi más, ezektől eltérő! Minden más az emberi tudat szubjektív alkotása. Mert olyan szépek azok a csillagok! Mert olyan szépek a fák, a környezetben látható személyek, állatok, tárgyak. Kétségtelen, de ugyanazon alkotó részekből vannak, csak mennyiségileg és helyzeteikben más elrendezésben. Amiként az egyszerű érdeklődő is tudja, hogy ahhoz, hogy valamit megváltoztasson a környezetében, eltörjön egy deszkalapot, letörje egy fa ágát, áthelyezzen egy bútort a helyéről máshová, úgy erő befektetés szükséges. A kicsit is tudós tudja, hogy ugyanúgy külső erő, behatás szükséges az atomok egyesítéséhez, egy adott atommag felhasításához, aminek következtében más tulajdonsággal rendelkező molekulák, illetve kémiai elemek jönnek létre. A kicsit is tudós azt is észreveszi, tudja és látja, hogy maguk az atomok - az ő térbeli energetikai felségterületükön - nagyon is üres, elektromágneses sugárzással kitöltött térfogatok: e térfogaton belül csak annak százmilliomod része az ismert részecskékből álló kitöltő anyag, a többi a szem által nem látható elektromágneses mező. Ha felnagyítanánk például egy hidrogén atomot (az atom magja egyetlen proton és egyetlen elektron található körülötte), akkor durván olyan kép tárulna elénk, mint az űrből nézve a Föld a körülötte keringő Holddal.

    Fontos részhez értünk. A részecskék saját helyzeteikben a körülöttük kölcsönhatásban lévő elektromágneses mezővel egyáltalán nem tudják, hol tartózkodnak éppen az egyszeres létezés térfogaton belül az adott időpillanatban. Bizonyosak lehetünk mi is abban, hogy objektív okból vannak ott ahol vannak. Hogy egy adott időpillanatban miből mennyi van a körülöttünk felfogható kozmosz térben, az a részecskék szempontjából lényegtelen (de a földi lét számára nagyon is fontos). Rögzítsük a pillanatot, készüljön fénykép egy részecskéről és közvetlen környezetéről, majd vizsgáljuk meg, milyen fizikai adatokat találunk e létezés lokális helyzetben. A kulcskérdés, hogy találunk-e 100%-ban objektív adatot? Meglepő, de találunk valamit, amiben 100%-ig biztosak lehetünk az egyszeres létezésben. Ez pedig azon a mechanikai törvényen alapul, amelyet Newton fogalmazott meg: Minden test megtartja nyugalmi állapotát, vagy egyenesvonalú egyenletes mozgását mindaddig, amíg egy külső erőhatás annak megváltoztatására nem kényszeríti. Ez annyit jelent, hogy az általunk vizsgált lokális létezés térfogatban csak olyan mozgásvektorok vannak, amelyek bizonyosan az adott időpillanatban létező teljesség rendszerből bármikor korábban is ütközés kölcsönhatással modulálták a vizsgált lokális hely bármely alkotó összetevője mozgásvektor állományát, azok mozgás sebesség értékeit. Önmagától több nem lehet benne, miként nem veendő figyelembe semmiféle jövőbeli változás, továbbá lényegtelen, milyen más adatok vannak a lét más tájain. Ha papírra rajzoljuk ezeket a vektorokat a különböző irányoknak megfelelően, akkor lesznek olyanok, amelyek egymást metszik, s lesznek helyek, ahol a vektorok széttartóak, ahol valami különleges történik. (A szőrszálhasogató véleményt alakítók részére jegyzem meg, hogy a mozgásvektorok bizonyosan létező adathordozóval együtt fordulnak elő.) Ahol ütközés történik, azt a kölcsönhatás tartalmat nevezzük anyagnak. Ismert megjelenése az elektromágneses sugárzás. Ahol pedig széttartóak a vektorokat hordozó tartalom, ott pedig a létezés (ha nem is akarja elismerni azt a hivatalos tudós közösség) kitölti egyszeres rendszeroldal térfogatát olyan kiegészítő térfogattal, ami addig nem volt benne a rendszerben. A létezés önmagát akarja megoldani, nem fanyalog, hogy ,,semmiből nem lesz anyag". A felkínált helyzetben nem is kerül felvetésre, hogy az micsoda. A természetet sem érdekli. Ám amikor a folyamat következő pillanatában valamelyik határoló irányból oda be kíván hatolni a szomszéd létező akkor derül ki a kölcsönható ütközésben, hogy az is ugyanaz (ez a lényeg: ugyanaz) a kitöltés minőség és annak is van a rendszerbe lépés helyen örökölt lokális mozgásvektor állomány kiinduló készlete. Egyetlen vektorszakasz! Valamilyen egyetlen mozgás értékkel. Hol lehet kiterjeszteni egy meglévő egyszeres teljes kitöltésű térfogatot? Minden matematikus rávágja: A külső határán! Vagyis a mi létezés rendszerünkben a teljesség külső határa ott van a lokális helyeken benne az önmagába záródó specifikus (különleges) halmazban. Létezés halmazunk egy abszolút rendszer, amiben egyszerre, egyidejűleg oldottuk meg a makrovilág és a mikrovilág rejtelmét. A lényeg mindenek előtt és felett: a létezés rendszert mindig ugyanabban az időpillanatban található állapotban kell szemlélni. Ehhez nem tartozik idő különbség, nem történik változás. Az ,,idő" fogalom nem más, mint amit tudatunk társít a ,,változás" kifejezéséhez. Vagyis az idő fogalom a változás fogalom szinonimája. A ,,tér" fogalom pedig tudatunk terméke: a lokális változó állapotok halmaz öszegzése a billiónyi, egymással összeköttetésben lévő idegsejtünk által.”
  • 42. frakk 2010. augusztus 29. 14:06
    „Ok. Nem is éppen a válaszra gondoltam, mert az túl nagy kérés, esetleg egy két könyv címe is jó lenne. Köszi
    Várni fogom elmentettem ezt a topikot addig”
  • 41. unknown 2010. augusztus 29. 09:58
    „40. frakk 2010.08.29. 09:47
    Olvastam hozzászólásodat. Megkísérlem röviden és közérthetően mefogalmazni a választ, egy kis időt kérek. Nemsokára jelentkezek.”
  • 40. frakk 2010. augusztus 29. 09:47
    „Unknown! Látom érdekel a téma, és járatos vagy benne. Érdekelne olyan anyag, mely, a mikro, és makro világ törvényszerűségeivel hasonlóságaival, esetleg átmeneteivel foglalkozik az adott idő tartományban.. Ha ezt jobban megértenénk, akkor talán rájöhetnénk a miből van, nincs magyarázatára is. Amikor a mikrovilág legjobban konvergál a nincs, a semmi felé , talán az a kiinduló állapot, onnantól van anyagi létezés.”
  • 39. unknown 2010. augusztus 29. 09:04
    „38. dublini 2010.08.29. 00:25
    Kedves dublini, a tudósokat is érdekli a Pluto és eddig ismert holdjai (a másodikat nemrég észlelték) mibenléte, s ennek felderítésére már úton van egy űrszonda. Attól függ, hogy mit találnak fogják újra meghatározni a besorolását. A Földről távolsága miatt nem látunk felszini részleteket, arrafelé még nem járt szonda. Lehet, hogy csak törmelékhalmaz, lehet, hogy más a kinézete. A Naprendszer külső széle még felderítetlen.”
  • 38. dublini 2010. augusztus 29. 00:25
    „Nováklászló!!
    Kérlek segits, és ne hadjuk, hogy a Plutót kirekesszék és üldözzék pusztán mérete miatt....
    Azért fordulok hozzád, mert a te józan megitélésedben bizok, és Te sem hagyod annyiban ezt a kirekesztést, mely az égre , mitöbb az univerzumba kiált...”
  • 37. unknown 2010. augusztus 28. 20:05
    „Kedves klj, Te a két fogalomra mondtad, hogy nem analógok egymással. Makro, mikro. Így ennek a két fogalomnak nincs önálló jelentése kiegészítő szó nélkül. Éppen ezért csak nyelvtani jelzők.”
  • 36. unknown 2010. augusztus 28. 19:50
    „Tisztelt klj barátom, én pedig nem zárom ki a hasonlóságot egyetlen elvi összefüggés okból. Nem korrigáltalak. Sajnálom, hogy nem értettél meg...”
  • 35. klj_54 2010. augusztus 28. 19:35
    „33. hozzászólás unknown 2010.08.28. 18:41
    No lám, egyszer vagyok szűkszavú, mindjárt korrigálnak:)
    Nem a bartóki mikrokozmoszra gondoltam.
    Én, az előző hozászólásomban az atomi (mikro) és az intergalaktikus (Makro) közti hasonlóságot zártam ki.”
  • 34. unknown 2010. augusztus 28. 19:00
    „Egyébként, hogy tudománykodjak egy kicsit, nagyon is nagy az analógia két rendszer létezése és relatíve tartós állandóságának, mint a Naprendszer és egy atom szerkezetében. A bolygók helyzetei kialakulása és az atommagok körül az elektronok helyzetei megértése tekintetében ugyanarra a folyamatra gondolhatunk a létezés folyamatában: ez pedig az örvényjelenség. A makro- és mikrokozmosz vezérlő változás folyamata ugyanaz a megoldás. Szemléletesebben - de ez is ugyanaz - mint a folyóban álló hídpillér körül állandó helyeken mindig látható örvények helyzete. Ezek is attól függenek, milyen a folyó állapota, erős az6 áramlás, vagy gyenge, mekkora a víztömeg. Csak tudósaink ezernyi fogalmat vezettek be minden külön látható, megkülönböztethető hordalékra, kaleidoszkóp szerű változás formációra. Nos, tudósaink ezért nem értik a miérteket, mert elvesznek a részletekben.”
  • 33. unknown 2010. augusztus 28. 18:41
    „32. klj_54 2010.08.28. 16:43
    Bocs, csak pici korrekció:
    A makro és a mikro nem analóg egymással!

    Semmi baj kedves klj, de talán nem tévedtél annyiban, hogy a két fogalom esetében a nyelvtanban ezeket gyűjtőnéven Prefixumoknak nevezzük. Amennyiben a szó elé tehető és annak jelentését megváltoztató szócska. Mint e témához: makrokozmosz - mikrokozmosz. Az univerzumot távcsővel, míg a molekulákat mikroszkóppal vizsgáljuk. (Lexikonból kinézve)”
  • 32. klj_54 2010. augusztus 28. 16:43
    „Bocs, csak pici korrekció:
    A makro és a mikro nem analóg egymással!”
  • 31. mileszmost 2010. augusztus 28. 14:50
    „Nekem ezekből a cikkekből mindig hiányzik, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint, mert minden relatív...
    Tehát a pillanatnyi tudásunk szerint, az élet ILYEN formája nem létezhet akkora hőségben.. de simán lehetnek más értelmes lények, akik ahhoz vannak hozzászokva és mikor felfedezik a Földet, azt mondják, abban a kibacott hidegben kizárt, hogy élet lehet..:) és nem 2000 év, míg ideérnek csak, ha fénysebességgel utaznak, de honnan tudjuk, hogy az a max sebesség??? Ezek a mai korlátaink.”
  • 30. KamuNeni 2010. augusztus 28. 13:29
    „Na vegre lessz hova mennunk. Mar kezdtem aggodni milessz ha itt megszunnek az elet feltetelei.”
  • 29. keiner 2010. augusztus 28. 12:44
    „:-)))28. frakk , tudományosan fejeszed ki magadat, én mindig azt mondtam, hogy lehetséges egy csésze, benne az universzum és egy oriás nész bele és karomkodik, hogy piszkos a leves.”
  • 28. frakk 2010. augusztus 28. 12:24
    „Lehet egy értelmes lénynek éppen a mikroszkópja tárgylemezén van a tejútrendszerünk. A fenébe mondja " milyen parányi anyag, de nem látom egész jól. Na állítok a nagyítás erősségén. És egyszer csak feltünik a mi naprendszerünk, majd erősíti a nagyítást, Nap, majd felfedezi a Jupitert. El van hűlve, hogy a legújabb legszuperebb mikroszkópja milyen jól működik. Sőt úgy tűnik neki, mint ha további keringő bolygók (parányi elemek is keringenének a Nap körül, de azokat már csak gondolja inkább hogy a Föld nevezetű valami is lehet ott) Másnap új nagyítót tesz a lencsébe és egy pillanatra meg is pillantja a legparányibb valamit amit életében látott a "Föld" nevezetű valamit. De nem látja a még kissebb holdat, sőt a még kissebb hegyeket, a még kissebb embereket. "Másnap" tovább keresné a részecskéket, de már nincs semmi, addigra megszünt a Tejútrendszer a más idő intervallumában. De helyette sok mást lát”
  • 27. keiner 2010. augusztus 28. 11:46
    „26. frakk , szavaim lehetek. Tényleg úgy nészki, a kicsi tükrözik nagyba és forditva.”
  • 26. frakk 2010. augusztus 28. 11:18
    „Érdekes, de én úgy fogom fel a naprendszer működését is mint a molekulák, sejtek működését. Természetesen más időtávlatokban működnek a kicsi, és más időtávban a nagyobb rendszerek. Hiszem hogy a sejteknél, atomoknál is vannak sokkal parányibb részecskék is ( naprendszerek) ahol az idő nagyon gyorsan megy . A tejút is valaminek a része, lehet hogy egy monumentális részecske apró eleme, ahol az idő annyira nagy távlatú, hogy a fény is hozzá képest csiga. Tehát az elméletem szerint a végtelenségig van kicsi, azaz mindig konvergál a kicsi , a semmi, és végtelenül konrvergál a nagy felé. Azaz sosem éri el a leg....”
  • 25. keiner 2010. augusztus 28. 11:10
    „23. dublini, :-))) neki eshetsz, valoban lefokosztak. Ne félj, nem kell mindent megérteni.”
44 hozzászólás

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kidobta kéthetes kislányát az ablakon

Kidobta a nyolcadik emeletről kéthetes kislányát egy anya Franciaország déli részén csütörtök… Tovább olvasom