Délmagyar logó

2017. 01. 24. kedd - Timót -7°C | 1°C Még több cikk.

Demjanjuk-per: a vádlott szenvtelenül hallgatta a tanúkat

John Demjanjuk hétfőn rezzenéstelen arccal ülte végig müncheni perének újabb tárgyalását is, amelyen holokauszttúlélő mellékmagánvádlók elevenítették fel a náci Németország által elkövetett egykori borzalmakat.
A müncheni tartományi bíróság hétfőn a védelem több újabb, az eljárás megszüntetésére, illetve halasztására irányuló indítványát utasította el, egyebek közt megalapozatlannak nyilvánítva azt a beadványt is, miszerint további fontos dokumentumokat kellene külföldről beszerezni a per folytatásához. Az ukrán származású, 89 éves Demjanjukot a müncheni ügyészség azzal vádolja, hogy 1943 márciusa és szeptembere között a sobibóri (Lengyelország) náci haláltábor őreként legkevesebb 27 900 zsidó fogoly megölésében segédkezett. Pere november végén kezdődött.

Az ügyészség csaknem 40 magánszemélynek tette lehetővé, hogy külön is vádat emeljenek ellene. Közülük nyolcan mondták el - néhányan könnyek közt -, hogy ők maguk hogyan élték túl a holokausztot, amelyben hozzátartozóik odavesztek. A tárgyalóterembe kerekesszéken betolt, kék baseballsapkát viselő vádlott azonban szinte végig csukva tartotta a szemét, ahogy a két előző tárgyalási napon is tette.

A 87 éves Philip Jacobs el-elcsukló hangon idézte fel, hogy a szüleit és akkor 21 éves szerelmét 1943 júliusában szállították át a westerbroki holland átmeneti táborból Sobibórba, ahol mindhárman elpusztultak. "Azoknak az időknek az eseményei nyomot hagytak életem minden egyes napján" - tette hozzá az idős amszterdami férfi, aki elmondta azt is, hogy ő maga 1941-ben az apjától kapott pénz segítségével szökött meg a megszállt Hollandiából, s kerülő úton jutott Angliába, ahol a később a Királyi Légierőnél szolgált.

A 83 éves Robert Cohen, aki megjárta Auschwitzot, elmondta, hogy fiútestvérét és szüleit Sobibórba vitték, és sohasem látta őket viszont. Cohen 27 hónapot töltött különböző táborokban, s felidézte, hogy egyszer nyitott vasúti vagonokon szállították őket tíz napon át, anélkül, hogy bármi élelmet kaptak volna. A foglyoknak kezdetben elképzelésük sem volt arról, hogy a náciknak mi a szándéka velük - emlékezett vissza. "Nagyon naivak voltunk" - mondta.

A Sobibórban meggyilkolt holland zsidók között voltak a ma 70 éves Marco de Groot szülei is. Ő maga három és fél éves volt, amikor a nácik begyűjtötték őket. A férfi elmesélte, hogy a szomszédoknál játszott éppen, így menekült meg attól, hogy anyjával együtt hurcolják el Tilburgból. "Anyám előrehaladott terhes volt, úgyhogy én itt most a meg nem született öcsémet vagy húgomat is képviselem" - mondta.

Demjanjuk ellen, aki hadifogoly szovjet katonából lett az SS-nek alárendelt egyik ukrán egység tagja, nincsenek élő, közvetlen tanúk. A vád ugyanakkor azzal érvel, hogy ha tudni lehet azt, hogy Demjanjuk őrként szolgált a másfél év alatt mintegy 250 ezer zsidót megsemmisítő sobibóri táborban, és hogy az őrök ott milyen tevékenységet végeztek, akkor tudni lehet azt is, hogy mit tett. Demjanjuk tagadja bűnösségét, s azt állítja, hogy hadifogolyként 1944-ig német börtöntáborokban volt, és semmi köze sincs a holokauszthoz.

Olvasóink írták

  • 4. apátfalvifaszagyerek 2009. december 22. 02:19
    „A nemzetellenes bűncselekményhez: (magamat idézem egy másik cikk kapcsán írt hsz-emmel)

    Nézzük csak meg a tényeket: Amikor Hitler még a kancellárság közelében sem volt, és a (legmegfelelőbb helyen) börtönben rohadt, már akkor elkezdte írni a Mein Kampf-t (kapaszkodjon mindenki a fotelébe, mert kurucos sorok jönnek eme műről: "A Mein Kampf sokoldalú könyv a komoly gondolkodó számára:

    * Ez Adolf Hitler önéletrajza
    * Tele van mély elgondolásokkal és filozófiával
    * Politikai tanulmány és terv Németország jövője számára
    * Ez a német történelem és a világtörténelem elemzése
    * Pozitív lépéseket javasol a nemzetek közötti kapcsolatok szempontjából
    * Olyan problémákat tárgyal, amelyekkel folytonosan szembesül az emberiség: az egészségügyet, a kommunizmust, a szakszervezeteket, a népszaporulatot, a nemzetgazdaságot, a fajkérdést és az örök zsidókérdést, amelyre pozitív megoldást javasol
    * És mindenekfelett: ez a könyv kijelöli Krisztus tanításának politikai gyakorlatát) <----- Oh, irgalom atyja, ne hagyj el! :D

    No tehát Hitler írja a fent említett könyvet, amelyben már akkor megfogalmazza azt, amelyre a szélsőjobboldaliak azt mondják, hogy rákényszerített háború volt: leírja, hogy a német népnek nem kell mindenféle gyarmati konfliktusba belekeveredni, a német népnek Európában, méghozzá keleten kell életteret (Lebensraum) biztosítani. A keleti területeket pedig a német nép számára mindenféleképpen meg kell szerezni az alacsonyabb rendű, szláv fajoktól. Harccal. Igen, Hitler beteg elméje már itt előrevetítette a II. világháborús Barbarossa-tervet. És ezek drága "barátaim" tények. Ott van, meg lehet rendelni kurucinforól, el lehet olvasni.
    A következő tény ugye az, hogy 1941-ben megindul a Barbarossa-hadművelet. Mi, magyarok is részt vettünk benne. A sztálingrádi vereség után a németek emelt létszámú magyar részvételt követeltek. (Asszem) Keitel (de lehet h Jodl) itt volt Budapesten, és a mocskos nácija úgy emelgette a magyar katonák létszámát, mint a pókerasztalnál a tétet. Hazánk fiai létszámát.
    Tehát a németek háborújában, a németek követelésére vonult ki a 2. magyar hadsereg. Felkészületlenül, rossz felszereltséggel. Sokan Horthyt szidják emiatt, pedig véleményem szerint a kormányzó sajnos nem sokat tehetett a náci fenevadak ellenében. Abban biztos vagyok, hogy a szívén viselte a magyar bakák sorsát. És ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy a németek milyen aljas módon viselkedtek magyar bajtársaikkal (a kurucinfo-n általában valamiféle pajtási szövetségről irkálnak), gondolok itt arra, amikor kizavarták őket a meleg helyekről, vagy lelökdösték őket a teherautókról, így a mínusz 30 fokban gyalog kellett a jobb sorsa érdemes magyarnak haladnia, de még sorolhatnám a "szövetségesünk" tetteit.

    Ezekből az következik, hogy aki a náci III. Birodalmat élteti (amely később megszállta Mo.-t, elrabolta Horthy kisebbik fiát), ideológiájával egyet ért, NEMZETELLENES BŰNCSELEKMÉNYT követ el, amely statáriális bíróság előtti felelést jelent! Ez vonatkozik természetesen a kurucinfo-ra is! (Kérlek ne moderáljatok bele a hsz-be, semmi sértőt vagy valótlant nem állítottam, pusztán tényeket közöltem)”
  • 3. apátfalvifaszagyerek 2009. december 22. 02:16
    „"87 éves Philip Jacobs el-elcsukló hangon idézte fel, hogy a szüleit és akkor 21 éves szerelmét 1943 júliusában szállították át a westerbroki holland átmeneti táborból Sobibórba, ahol mindhárman elpusztultak."

    "A 83 éves Robert Cohen, aki megjárta Auschwitzot, elmondta, hogy fiútestvérét és szüleit Sobibórba vitték, és sohasem látta őket viszont."

    Anyám előrehaladott terhes volt, úgyhogy én itt most a meg nem született öcsémet vagy húgomat is képviselem"

    <moderálva>

    "Cohen 27 hónapot töltött különböző táborokban, s felidézte, hogy egyszer nyitott vasúti vagonokon szállították őket tíz napon át, anélkül, hogy bármi élelmet kaptak volna. A foglyoknak kezdetben elképzelésük sem volt arról, hogy a náciknak mi a szándéka velük - emlékezett vissza." - "Kár hogy nem a nácik nyerték a háborút." (Lipusz Zsolt történész (!?), kurucinfo)

    György! Tudod, az az érdekes, hogy a kurucinfo merészel törvényességről meg jogrendről pofázni! Ők, akik nem egyszer erőszakra szólítottak fel, illetve az Európát leigázni akaró III. Birodalmat nem egyszer, mocskos módon éltették, ezzel pedig nemzetellenes bűncselekményt követve el, amelyért minden normális országban azonnali, bírósági ítélet nélküli életfogyt. jár, hiszen ha ismered a történelmet, akkor tudhatod, hogy a nácik semmi jót nem okoztak Mo.-nak, épp ellenkezőleg, a nácik háborújában vesztek el sokan a jó magyar emberek közül.Úgyhogy a kurucinfo-nak kuss. Amíg még megteheti.”
  • 2. gyorgy99 2009. december 22. 01:31
    „Mint arról korábban beszámoltunk, az Egyesült Államok kiadta Németország részére a 89 éves John Demjanjukot, akit "háborús bűncselekmények" elkövetésével vádolnak. A 70-es évek vége óta üldözik őt a cionisták, 1986-ban pedig bíróság elé állították Izraelben, mivel állítólag ő volt a treblinkai tábor "Rettenetes Iván" néven elhíresült egyik őre.
    A CIA és a KGB közreműködésével egy személyi adatlapot is fabrikáltak, és öt izraeli tanú is állította: Demjanjuk bizony azonos "Rettenetes Ivánnal". Az ukrán férfit halálra ítélték. Ám időközben lehullott a vasfüggöny, megnyíltak az orosz levéltárak, és John D. családjának és ügyvédeinek sikerült olyan dokumentumokat találniuk, amelyek minden kétséget kizáróan igazolják: az idős férfi nem azonos a treblinkai láger szadista őrével, aki egyébként is már 1943-ban meghalt. Vagyis a tanúk nem mondtak igazat, és ország-világ láthatta, a tárgyaláson bemutatott személyi igazolvány hamisítvány volt. Az orosz és amerikai titkosszolgálatok pontosan tudták, hogy John Demjanjuk ártatlan, de a holomítosz hamvadó tüzének táplálása érdekében szükséges időnként egy-egy nyilvános autodafé.
    Miután azonban kiderült Demjanjuk ártatlansága, az idős férfit kénytelenek voltak szabadon engedni. De nem engedték ki soha többé a markukból: egyébként is valamiképp ellensúlyozni kellett a látványos kudarcot. Ezért aztán újabb vádat fabrikáltak ellene: 1993 óta azt állítják, hogy nem is Treblinkán volt őr, hanem Sobiborban. Hosszú éveken át gyűjtötték a "bizonyítékokat", és végül sikerült a még létező demokratikus jogi kereteken átlépve rávenni az amerikaiakat arra, hogy az ukrán férfit szolgáltassák ki Németország részére.
    A cionisták most tehát azzal vádolják Demjanjukot, hogy ha nem is Treblinkán, de Sobiborban igenis őrködött, sőt személyesen kísérte a gázkamrákba az áldozatokat. Egészen pontosan 29 ezer zsidó megölésével vádolják, de hogy miért éppen ennyivel, senki sem tudja pontosan megmondani. De hát mit tudunk egyáltalán a sobibori lágerről? A "hivatalos" holotörténész rangját elnyerő Robert Jan van Pelt: The Case for Auschwitz: Evidence from the Irving Trial (Indiana University Press, 2002.) című művének 5. oldalán azt írja, hogy a sobibori, treblinkai és belzeci "tömeggyilkosságokkal" kapcsolatos bizonyítékok meglehetősen hiányosak: "Nagyon kevés szemtanú áll rendelkezésünkre, és olyasfajta vallomás sincs, mint amilyet Rudolf Höss tett Nürnbergben az auschwitzi táborról (habár erőszakkal csikarták ki belőle a vallomását, amiben képtelenségeket mondott, olyasmiket, amelyekről régen nem mernek beszélni a holovallás papjai sem - P.O), ezen kívül nincsenek emberi maradványok és írásos dokumentumok sem." (Auschwitz esetében sincsenek bizonyítékok - P.O) Amit tehát a sobibori "elgázosításokról" tudunk, az néhány fogoly illetve náci őr "tanúvallomásán" alapszik.
    Igen ám, de ezek a "vallomások" nincsenek összhangban sem egymással, sem pedig bizonyos hivatalos jelentésekkel. Már az áldozatok száma körül sincs egyetértés. A Lengyelországi Náci Bűntetteket Vizsgáló Bizottság a háború után megállapította: 250 ezer embert gyilkoltak meg Sobiborban. A "hivatalos" holokutatás terén abszolút "tekintélynek" számító cionista Raul Hilberg azonban alighanem a holokauszttagadás bűnébe esett, mert Az európai zsidóság megsemmisítése című nagy jelentőségűnek hazudott művében (The Destruction of the European Jews, Holmes and Meler, 1985.), a 338. oldalon van képe kijelenti: 200 ezer ember halt meg Sobiborban, ami ugye 20%-kal kevesebb, mint a korábban "hivatalosnak" számító áldozati szám. (Időközben lengyel kutatók is vizsgálódtak a helyszínen, akik szintén elképzelhetetlennek nevezték, hogy 250 ezer embert öltek volna meg a lágerben. (Az ő kutatási eredményeik azonban nem hozzáférhetők.)
    Igen ám, csakhogy az egyik magát szemtanúnak nevező volt sobibori fogoly, egy bizonyos Moshe Bahir azt állította, 1943 februárjában a láger német őrei "megünnepelték az egymilliomodik zsidó megölését". (Az ő tanúvallomásáról olvasni lehet a Miriam Novitch által szerkesztett, Sobibor: Martyrdom and Revolt című, a Holocaust Library sorozatban megjelent könyvének 156. oldalán. Moshe Bahir egy 1965-ös perben is tanúskodott, ahol is a tábor több náci őrét is elítélték.) A kérdés tehát ezek után: hányan haltak meg Sobiborban? 1 milliónál is többen, 250 ezren, vagy 200 ezren? Közülük hányan vesztették életüket a rossz egészségügyi körülmények, az éhezés, járványok következtében, és hányat gyilkoltak meg a nácik? És vajon az áldozatok közül mennyien voltak a zsidók?
    De a sok remekül megfizetett holotörténész azt sem tudta kideríteni eddig, pontosan hány gázkamra volt egyáltalán Sobiborban? Leon Poljakov, "hivatalos" holotörténész szerint öt, amelyek mindegyike 50 négyzetméterre terjedt ki, és 400 embert zsúfoltak be egy-egy kivégzés alkalmával. (Erről lásd Miriam Novitch fentebb idézett könyvének 12. oldalát.) Miriam Novitch viszont úgy tudja (az állítólagos szemtanúk vallomásai alapján, bár Poljakov is csak őrájuk támaszkodhat), eleinte csak 3 gázkamra létezett, amelyek 10 négyzetméteresek voltak, és csak 50 embert lehetett kivégezni egyetlen elgázosítás alkalmával. Ezért aztán a nácik két, 48 négyzetméteres gázkamrát is építettek, amelyekben 70, sőt 80 fogoly is elfért. Most akkor vajon melyik a "hivatalos" adat a sobibori gázkamrák befogadóképességét illetően? De hogy a képlet még bonyolultabb legyen, a hivatalos holokauszt-kutatás egyik nagy hírnévnek örvendő (és ennek megfelelően számtalan hazugságon rajtakapott) alakja, Yitzhak Arad úgy tudja valahonnan, hogy az első három gázkamra 16 négyzetméteres (!) volt, és 200 embert (!?) is kivégeztek bennük egy-egy alkalommal. (Erről lásd: Yitzhak Arad: Belzec, Sobibor, Treblinka: The Operation Reinhard Death Camps, Indiana University Press, 1987. 31. old.)
    Arad szerint 1942 őszén a németek még három további gázkamrát építettek, ugyanakkora méretben, mint a korábbiak. Így tehát Sobiborban hat gázkamra működött - állítja Yitzhak Arad. Hány gázkamra volt tehát, öt vagy hat, és 50, 48 vagy 16 négyzetméteresek voltak? És hány embert gázosítottak el egy kivégzés során végül Is? 400-at, 200-at, 70-et, 80-at vagy 50-et? És vajon aki ilyesfajta kérdéseken eltöpreng, az már erőszakos cselekedetekre készül, és verekedni vagy ölni fog? És ne mondja senki, hogy mindez részletkérdés, elvégre több millió ember meggyilkolásával vádolják a németeket, perek sokaságát rendezték már meg, és most is bíróság előtt áll egy öreg ember, aki állítólag 29 ezer zsidó meggyilkolásában közreműködött. Nem alapkövetelmény egy gyilkosság minden apró részletének (pl. a megöltek számának, a gyilkos fegyver pontos leírásának, az elkövetés folyamatának) alapos feltárása egy per során?
    Sőt, igazából azt sem lehet tudni, pontosan mivel is végezték ki a zsidókat a kamrákban? Az abszolút tekintélynek számító Raul HIlberg azt írja, hogy dieselmotorokból származó gőzzel gyilkoltak a nácik Sobiborban. (Lásd Hilberg fentebb említett könyvének 229. oldalát.) Ezzel szemben Yitzhak Arad egy náci őr vallomására hivatkozva azt állítja, benzinmotorok gőzével öltek a nácik a lágerben. (Lásd Arad fentebb idézett művének 31. oldalát.) Egy állítólag Sobiborban raboskodó fogoly, Jacob Biskubicz viszont a klórgázt nevezi meg a gyilkos eszköznek. (Lásd Novitch idézett művének 121. oldalát) Hella Fellanbaum-Weiss, egy magát szemtanúnak nevező hölgy, valamint az egymillió sobibori áldozatról hazudozó Moshe Bahir szerint is klórral öltek a sobibori gázkamrákban. (Lásd erre nézve Novitch könyvének 50. és 148. oldalát.) Most akkor dízelmotor vagy benzinmotor gőzét vezették a kamrákba, netán klórral végezték ki áldozataikat a németek? Nem mindegy, mert igenis meg kell találni a gyilkos "fegyvert", ha egyszer valakit /ezreket, tízezreket, egy egész népet/ több százezer, sőt több millió ember megölésével vádolnak. Megjegyzem, a hivatalos holotörténészek a klórral történő öldöklésről szóló meséket már szép csöndben ejtették. (Azért ejtették, mert technikailag képtelenség, mint ahogy egyébként a dízel- és benzinmotoros kivégzés is valószínűtlen. Bár akkor miért állítják a szemtanúk, hogy klór volt a gyilkos fegyver? Netalán a tanúvallomások nem megbízhatóak? De hát az egész holosztori állítólagos szemtanúk vallomásaira épül!)
    Ráadásul a gyilkosság folyamatáról is ellentétes leírásokkal rendelkezünk. Yitzhak Arad arról beszél, hogy a halottakat egyszerűen kivonszolták egy ajtón (idézett művének 31. oldalán ír erről). Ezzel szemben Moshe Bahir "szemtanú" állítja: a gázkmra "padlójában" megnyílt egy ajtó, és a kivégzettek mind lezuhantak a helység alatt álló "kis kocsikba", amelyek aztán egyenesen a tömegsírba, később pedig a krematóriumokba "szállították" (lóval, vagy emberi erővel) a holttesteket. (Lásd Novitch művének 147. oldalát. Arad pedig arról ír idézett művének 123-124. oldalán, hogy később vasúti sínen gördültek a halottakat szállító kocsik.) Jó lenne, ha hivatalosan tájékoztatnának arról, melyik történet a hivatalos, mert aki mást mond, esetleg még börtönbe kerülhet.
    Ha a törvényesség és a jog uralkodna a világunkban, John Demjanjukot bizonyítékok hiányában azonnal felmentenék. Az ügyvédeinek nem lenne nehéz dolguk, hiszen a vád semmiféle bizonyítékkal nem tud előállni. Nincsenek meg az állítólagos áldozatok maradványai, és nincs meg a gyilkos fegyver sem (a sobibori, belzeci és treblinkai tábort 1943 folyamán a németek a földdel tették egyenlővé a holomítosz legendáriuma szerint). De a vád képviselői nem tudnak megegyezni abban sem, egyáltalán milyen eszközzel történt az emberek legyilkolása? Persze ha a törvényesség és jog uralkodna, nem lehetne embereket börtönbe csukni azért, mert gondolkodni merészelnek”
  • 1. gyorgy99 2009. december 22. 01:25
    „Izraeli főorvosi beismerés: megölt palesztinok szerveivel kereskednek

    Egy vezető izraeli orvos beismerte, hogy palesztin áldozatok szerveivel kereskedett illegálisan, természetesen családjaik belelegyezése nélkül, méghozzá a népirtó Izrael által erkölcsösnek hazudott zsidó hadsereg kérésére - derül ki az Arab News amerikai és izraeli forrásra hivatkozó cikkéből.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kulcsfontosságú szavazás az USA szenátusban

Kulcsfontosságú procedurális szavazás volt hétfő hajnalban az amerikai szenátusban az egészségügyi… Tovább olvasom