Délmagyar logó

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -2°C | 7°C

Először emlékezhetett Tőkés László a hivatalos ünnepségen

Temesvár - Húsz évvel ezelőtt Temesváron egy magyar református lelkész kavicsot dobott a román politika állóvizébe. Tette mindezt akkor, amikor mindenki csak remélni merte, egyszer talán történik valami. Tőkés László megjelenését, szerepvállalását azonban csak két évtizeddel később „vállalták fel hivatalosan" keleti szomszédunknál.
Volt egy szakállas vicc Romániában, amit mindenki ismert, de mosolyogni se nagyon mertek rajta. „Na, elkezdődött?" – ugratták egymást az emberek, de valódi válasz nem volt a kérdésre. Az „elkezdődés várása" a szomszédos országokban, így nálunk, Magyarországon is, az épp akkor lezajlott politikai változások hatására 1989 novemberére, decemberére egyre jobban felerősödött, de lépni igazából senki sem mert.

– Mindenki a szikrára várt, amelyet végül egy fiatal református lelkész, Tőkés László testesített meg – emlékezett vissza Graur János, a temesvári Heti Új Szó című regionális közéleti hetilap főszerkesztője, aki két évtizeddel ezelőtt az akkori pártlap, a Szabad Szó munkatársa volt. A főszerkesztő szerint maga Tőkés sem gondolta akkor, hogy a református gyülekezet, amely megvédte lelkészét attól, hogy a Securitate egy szilágysági kis faluba deportálja, elindítja azokat az eseményeket, amelyek hatására aztán megdőlt a Ceausescu-rezsim. A hívek húsz éve körülállták a temesvári belvárosi templomot és a lelkész lakását, így próbálták megvédeni Tőkést a kiköltöztetéstől.

Minden a román forradalom 20. évfordulójára emlékeztet Temesváron: múzeummá alakították a villamost. Fotók: Segesvári Csaba
Minden a román forradalom 20. évfordulójára emlékeztet Temesváron: múzeummá alakították a villamost.
Fotók: Segesvári Csaba

– Egy általam készített interjúban Tőkés László elmondta, amikor kiállt az emberek elé, és azt mondta nekik, menjenek haza, akkor nagyon félt. Tartott tőle, hogy az érte virrasztóknak, akik akkor már nemcsak református hívők voltak, hanem más vallásúak is, és jó néhány román nemzetiségű is volt közöttük, bajuk eshet szerepvállalásuk miatt – emlékezett vissza Graur János. – Itt, Temesváron akkoriban mindenki tudta, mit lehet, és mit nem engedhet meg magának. Nemcsak mi, újságírók, hanem az átlagemberek is. Ami legalább ilyen érdekes, hogy a Securitate emberei közül is nagyon sokan várták a rendszer bukását. Igaz, nem ilyen változásra számítottak, ennek ellenére nagyon sokan „jól jöttek ki" a forradalomból. Aki nem volt annyira szem előtt, nem viselt túlságosan magas posztot, az ma sikeres, gazdag embernek mondhatja magát.

De vissza 1989-be: december 15-én kezdődött a gyülekezés, 16-án, szombaton már jelentős tömeg védte a lelkészt, ekkor már elhangzottak rendszerellenes megnyilvánulások, jelszavak. Graur szerint ezek a napok még elsősorban Tőkés védelméről szóltak, de a következő héttől az események már túlmutattak azon, hogy a gyülekezet megvédje lelkipásztorát. – December 17-én, a legnagyobb vérengzés napján egyre több román nemzetiségű lakos is feltűnt a magyarok között. Őket tényleg nem Tőkés érdekelte, hanem a változás reménye vitte ezeket az embereket az utcára. Ezt jól mutatja az a tény is, hogy az áldozatok jelentős része is román volt – tette hozzá Graur János.

Tízezer ember vonult utcára a decemberi napokban. A végsőkig kitartottak. Archív fotó: Temesvári Új szó
Tízezer ember vonult utcára a decemberi napokban. A végsőkig kitartottak.
Archív fotó: Temesvári Új szó

A Szabad Szó akkori kulturális rovatának vezetője nem véletlenül használta a vérengzés szót. December 17-étől a Securitate emberei autókkal járták a várost, és ahol gyülekezni láttak embereket, egyszerűen közéjük lőttek. – Bárki bármelyik pillanatban meghalhatott. Nem lehetett tudni, mikor, honnan jöhet lövés. Ezeket az embereket azóta sem álították bíróság elé. A tábornokokat elítélték, de hogy valójában ki fogta a géppisztolyt, és ki lőtt le valakit azért, mert 2-3 másik emberrel beszélgetett az utcán, soha nem fogjuk megtudni – mondta a főszerkesztő. Másnap, hétfőn pokolian nézett ki a város: az üzletek kirakatait betörték, törmelékek voltak az utcán. A városközpontot kordonnal zárta le a katonaság. Kedden már statárium volt, ha ketten együtt voltak az utcán, akkor jobb esetben oszlatott, rosszabb esetben lőtt a Securitate.

A mai Temesvár

Emlékhetet tartottak a forradalom 20 éves évfordulóján, amelynek csúcspontja volt az az operaházi megemlékezés, amelyen Traian Basescu a Román Nemzeti Érdemrend lovagi fokozatát adta át Tőkés László volt református püspöknek, európai parlamenti képviselőnek, aki először vehetett részt a hivatalos román ünnepségen. A Heti Új Szóban a forradalom civil résztvevői nyolc héten át emlékeztek a két évtizeddel ezelőtt történtekre, az Opera téren egy héten át tartott az a szabadtéri fotókiállítás, amely a forradalomnak állított emléket. A helyi közlekedési vállalat pedig az egyik villamost villamosmúzeummá alakította át: kívülről a forradalom fotóival matricázták fel a szerelvényt, amely mozgó reklámként emlékeztet arra, mi történt a városban 1989 decemberében.

– Ekkor nagyon úgy nézett ki, elhal a forradalom – emlékezett vissza Graur János. – Ám teljesen váratlanul az Elektrobanat vállalatban sztrájkba léptek a munkások. Ennek a híre mindenhova eljutott, s a többi nagyvállalatból is megindultak a munkások, hogy szolidaritásukat kifejezzék. Ekkor már tényleg nem Tőkésről szóltak az események. Naponta voltak tüntetések: 8–10 ezer fős tömeg gyűlt össze az Opera téren és a Mária-szobor környékén is. Mindenki tudta, hogy a végsőkig ki kell tartani, nem szabad hazamenni. Az opera és a Mária-szobor, románul a La Maria olyan emblematikus helyszíne lett a decemberi eseményeknek, a szabadságnak, amelynél biztosan minden résztvevőnek van valamilyen emléke. Akik éltek, átélték az akkori eseményeket, azok sosem felejtik el ezeket a napokat.

December 22-én hatalmas harangzúgás töltötte be Temesvárt, az Opera téren összegyűlt tömegben futótűzként terjedt a hír: Ceausescu megszökött. Óriási boldogság lett úrrá a városban. – Akkor derült ki, hogy korábbi lapunk, a Szabad Szó egy nappal korábban, december 21-én jelent meg utoljára. Az újság akkori vezetősége nagyon pozitívan állt hozzá az eseményekhez, ugyanakkor azt is átlátták, nem csinálhatják tovább a lapot, és lemondtak. Az újságnak a Temesvári Új Szó nevet adtuk, azért is, mert nem volt szabad leírni magyarul a helységneveket. Így viszont örökre bevéshettük Temesvárt az újkori román sajtótörténetbe. S mi, újságírók nagyon hálásak vagyunk a Délvilág akkori munkatársainak, akik segítettek, támogattak minket az elindulásban – mondta Graur János.

Le Ceausescuval!

December 16-án az egyik villamoson utazva Graur János arra lett figyelmes, hogy az egyik ülésnél elég nagy hely van, és senki sem ül le, annak ellenére, hogy viszonylag zsúfolt volt a szerelvény. Kiderült az előtte lévő ülés háttámlájára valaki krétával felírta: Le Ceausescuval! – Mindenki azt gondolta, ha leülne, rá terelődne a gyanú, azt gondolnák, ő írta fel a szöveget a háttámlára. Sokan csak félve mertek odanézni, mert tartottak attól, valamilyen érzelem látszódik az arcukon, amit észrevehet egy esetlegesen a villamoson utazó securitatés beépített ember.

Temesvár a román forradalom idején. Archív fotó: Temesvári Új Szó (galéria)

Hivatalos álláspont

A december 17-i vérengzések természetesen nem jelenhettek meg az akkori Szabad Szóban. Pongrácz Mária főszerkesztőt a helyi propagandatitkár magához kérette, s felszólította arra, hogy a másnapi, 18-i lapba írják meg, hogy Temesváron vandálok, huligánok törtek-zúztak a városban. Az újságírók nem voltak hajlandók megírni a kért riporto-
kat, interjúkat, helyette inkább termelési vívmányoktól, ipari sikerektől volt hangos a másnapi lap. – Még ezekért is nagyon szé-
gyelltük magunkat, de a hivatalos direktívákat végképp nem tudtuk teljesíteni. Pedig ez is forradalmi tettnek számított azokban a napokban. Mindenki tudta a városban, mi történt valójában... – emlékezett vissza Graur.


Nem csak a hitélet volt a fontos

A Román Kommunista Párt – hasonlóan a többi volt szocialista állam pártjához – az ateizmusban „hitt". Tőkés László temesvári megjelenése előtt nagyon kevesen jártak templomba, ám a református lelkész nemcsak istentiszteleteket tartott, hanem 1989 nyarától megpróbálta különböző színes programokkal megszólítani a város lakosságát: szavalóesteket szervezett minden korosztálynak. Az egyik Dsida Jenő-estre már a Securitate is felfigyelt, amely után a szavaló diákokat be is hívták a rendőrségre. A közösség mégis egyre jobban nőtt, s az istentiszteleteken is egyre többen vettek részt, s nem csak reformátusok hallgatták Tőkés prédikációit.

Olvasóink írták

  • 10. utazó81 2009. december 26. 05:16
    „KI is volt az aki a Magyarokat előszőr lecsőcselékezte? Bizony a Tőkés a taxisblokád idején.
    Azóta én is elkapcsolom a tv-t rádiót ha Ő megszólal.Engem is kiráz a hideg ha megszólal.”
  • 9. TrombiFrédi 2009. december 25. 21:19
    „Flexi te voltál a legvidámabb barakk házőrzője, ami azon kívül azt magasról, aki meg belülről kifelé igyekezett az elgáncsolni, lefikázni, felétek már csak így mérik?!:)Te voltál Ceau ölebje a Ceau-Ceau?!:)”
  • 8. Csecs 2009. december 25. 20:04
    „6. elgurult a gyógyszer, hülyécske?”
  • 7. tótkomlósi 2009. december 25. 19:32
    „azért a tökös laci is megkavarta a szart néha rendesen!”
  • 6. flexsnake 2009. december 25. 19:14
    „..... inkább a saját dolgával foglalkozott volna, látom ....megint nem tudja elviselni magát. <moderálva>”
  • 5. ava44 2009. december 25. 19:13
    „Nem szeretem Tőkést. Kétségtelen voltak érdemei a román forradalom idején, de amit azóta csinál az több mint borzalom.
    Biztosan én vagyok a hibás, de kráz a hideg ha megszólal. A pap akármilyen felekezetű is és akármily nép fiának valja is magát, ne akarjon beleszólni az "anyaország " belügyeibe. Menjen be a templomába és ott ne politizáljon hanem prédikáljon. Mellesleg igen jól élt Ő és családja is a forradalom utáni a segélyekből.”
  • 4. TrombiFrédi 2009. december 25. 11:57
    „Tőkés László csak "egy nem várt személy" volt Temesvárral együtt a nagyhatalmi politikai sakktáblán, ahol épp Ceausescu "megpuccsolását" tervezték egykori, majd kegyvesztett társai baráti, illetve felebaráti segítséggel!”
  • 3. Csecs 2009. december 25. 10:13
    „Ott forradalmárok, itt csőcselék.
    Ott elzavarták az illetőt, itt hazamentek és a mai napig várják Megváltó Viktort.
    Ott "szembeszállt" a pártlap, itt szemrebbenés nélkül továbbította a "vandál, huligán, fasiszta" jelzőket.
    Hirtelen csak ennyi.”
  • 2. smo 2009. december 25. 09:44
    „tokes egy szarhazi p...kany”
  • 1. Atlasz 2009. december 25. 08:41
    „A temesvári forradalom lehetett volna az új Románia nemzeti ünnepe, annak ellenére, hogy a bukaresti KGB-CIA puccs döntötte el a diktatúra sorsát...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Buszbaleset Peruban, több tucatnyi halott

Száz méter mély szakadékba zuhant csütörtökön egy autóbusz az Andokban, Peru délkeleti részén, s a… Tovább olvasom