Délmagyar logó

2017. 10. 18. szerda - Lukács 10°C | 24°C Még több cikk.

EU-csúcs: Miért vétózott Nagy-Britannia?

A pénzügyi fegyelem erősítését célzó szabályozási egyezmény brüsszeli brit vétóját a kormányzó Konzervatív Párton belüli súlyos vitákat tapasztalván szinte előre borítékolni lehetett, mivel David Cameron miniszterelnök számára gyakorlatilag semmilyen mozgásteret nem hagyott saját parlamenti hátországának folyamatosan lázadással fenyegető, igen befolyásos jobbszárnya.
Az "Európa" ügyében rendre kirobbanó belháború a mindenkori tory kormányok régi démona. A konzervatív jobbszárny már 1994 novemberében is megpróbálta kitaszítani az általa túlzottan Európa-pártinak bélyegzett akkori miniszterelnököt, John Majort a hatalomból, s akkor alig öt aláírás hiányán bukott meg a parlamenti kezdeményezés. A szorosabb uniós integrációval - és egyáltalán az EU-val mint intézménnyel - szembeni zsigeri brit idegenkedést illusztrálják az olyan retorikai apróságok is, mint az, hogy az angol közbeszéd szóhasználatában egyfelől létezik Nagy-Britannia, másfelől "Európa" - ez utóbbin mindig az EU-t kell érteni. Ez a distinkció még a brit lapok sportrovatában is rendre előkerül.

Amikor az angol futballválogatott vagy valamelyik klubcsapat győzelemmel (vereséggel) tér haza a "kontinensről", a tudósításokban általában az szerepel, hogy a fiúk helytálltak (szégyent vallottak) "Európában".

"Európa" - vagyis az EU - tehát valamiféle különálló képződménynek tűnik a Csatorna brit oldaláról tekintve, olyasvalaminek, ami időnként bosszantó módon megpróbál "belenyúlni" Nagy-Britannia életébe, és még azt sem akarja hagyni, hogy a britek fontban, unciában, mérföldben, yardban, hüvelykben, lábban, gallonban számolják a súlyt, a távolságot és a mennyiséget. Mindez az ellenérzés élesen kikristályosodott formában jelenik meg a Konzervatív Párt jobbszárnyának megnyilvánulásaiban és retorikájában.

A mélyen EU-szkeptikus tory jobbszél már jó előre, az októberben Manchesterben megrendezett éves tory kongresszus előtt leadta a "brüsszeli csata" kezdőlövését: a párt alsóházi frakciójának rendkívül befolyásos testülete, az 1922 Bizottság a kongresszus előestéjén nyílt levélben követelte a kormánytól népszavazás kiírását a brit EU-tagság jövőjéről. A bizottságot - olyan időszakokban, amikor a Konzervatív Párt kormányon van - azok a tory képviselők alkotják, akiknek nincs kormányzati tisztségük. A testület - amely onnan kapta nevét, hogy az alapító képviselők az 1922-es parlamenti választásokon kerültek be a londoni parlamentbe - informális, de gyakorlatilag kötelező erejű politikai ajánlásokat fogalmaz meg a kormány számára.

Az 1922 Bizottság a nyílt levélben nem rejtette virágnyelvi fordulatok mögé az unióról és Nagy-Britannia EU-tagságáról alkotott véleményét. Az alsóházi képviselők felhívása szerint sok brit szemében az EU "megszálló erő", amely korlátozza a szabadságjogokat, "felforgatja kultúránkat és idegen adókat ró ki", az unió a brit tagság nem egészen négy évtizede alatt "rabszolgájává tette" Nagy-Britanniát, és "felvizezte" a brit szuverenitást. Csaknem negyvenévnyi "európai alávetettség után" azonban - a befolyásos alsóházi tory testület szerint - eljött az ideje a brit nép "felszabadításának", és annak, hogy a britek "maguk döntsenek sorsukról".

A felmérések szerint ezzel a britek kétharmada egyetért. Az egyik legutóbbi országos közvélemény-kutatás során a megkérdezetteknek pontosan a 66 százaléka mondta azt, hogy népszavazást szeretne Nagy-Britannia és az EU viszonyáról. Cameronra még a brüsszeli EU-csúcs előestéjén is igyekezett erőteljes nyomást gyakorolni saját parlamenti hátországa.

A konzervatív frakció a londoni parlament ősi rendezvénycsarnokában, a Westminster Hallban tartott vitaestet "Európáról", és az egyik tory képviselő a korábbi EU-csúcsokon elért megállapodásokat egyenesen ahhoz a később hiábavalónak minősült békeegyezséghez hasonlította, amelyet Neville Chamberlain néhai brit miniszterelnök írt alá Hitlerrel, egy évvel a második világháború kitörése előtt.

A Konzervatív Párttal koalícióban kormányzó Liberális Demokraták "mélységesen sértőnek" bélyegezték, hogy egy tory képviselő "a nácikhoz hasonlítja Nagy-Britanniai uniós partnereit", de a kisebbik kormánypárt kifogásait a konzervatív frakció "nevetségesnek" minősítette.

Az egyik legtekintélyesebb londoni gazdasági elemzőház, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) vezérigazgatójának pénteki kommentárja szerint az előállt helyzetben most már az a kérdés merül fel, hogy Nagy-Britannia az EU tagja maradhat-e. Douglas McWilliams szerint kétség sem férhet ahhoz, hogy mind Nagy-Britannia, mind az EU számára diplomáciai vereség, nem pedig siker, hogy Cameron az uniós egyezményjavaslat vétójára kényszerült.

A CEBR vezetője szerint ugyanakkor mindezért nem egyedül Londont terheli a felelősség, mivel a brit kormányt is "egyik provokáció éri a másik után" az uniós intézmények részéről. McWilliams ezek közé sorolja az Európai Központi Bank (EKB) által szorgalmazott azon javaslatot, hogy az euróban denominált piaci származékos befektetési termékek kereskedelmét - amely jelenleg zömmel Londonban zajlik - helyezzék át az euróövezetbe.

A CEBR vezérigazgatója szerint a "provokációk" sorába tartozik a pénzügyi tranzakciók különadójára vonatkozó javaslat is, mivel McWilliams úgy látja, hogy ebből az adóteherből aránytalanul nagy rész hárulna a londoni Cityre.

A tekintélyes londoni elemzőház vezetője szerint mindezek alapján fel kell tenni a kérdést, hogy végül is nem volt-e igaza Charles de Gaulle néhai francia elnöknek, amikor úgy vélte, hogy a brit és a "kontinentális" gondolkodási kultúra "óriási" különbségei miatt Nagy-Britanniának nehéz lenne beilleszkednie az európai közösségekbe...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

EU-csúcs: az euróövezeti államok és kilenc további állam új szerződést készít elő

A tervezet szövege szerint a bolgár, cseh, dán, lett, litván, lengyel, magyar, román és svéd… Tovább olvasom