Délmagyar logó

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 1°C | 12°C Még több cikk.

Lukasenka reformjai: látszat vagy valóság?

Európa utolsó autokrata államfőjeként újabban váratlanul liberális húrokat penget Aljakszandar Lukasenka. A fehérorosz elnök nyugati beruházók becsalogatásától reméli hazája tartós felvirágoztatását, s ennek fejében időnként még Moszkvával is hajlandó tengelyt akasztani - írta a Der Spiegel.
Tény, hogy Fehéroroszország tavaly az első tíz helyezett közé került a Világbanknak a cégalapításokat kimutató jegyzékén. A Német Gazdaság Keleti Bizottsága (Ostausschuss) "a beruházási légkör javulását" dicséri, amelynek jeleként már 360 német cég van jelen Fehéroroszországban.

Minszkben egymást érik a befektetők részére szervezett nemzetközi konferenciák. Az utóbbi években az állam jelentősen növelte bevételeit - elsősorban állami vállalatok külföldieknek történt eladása révén. Az értékesített cégek között szerepel a Velcom és a Best, két mobiltelefon-szolgáltató. Míg a privatizációs bevételek 2006-ban alig 30 millió dollárt tettek ki, egy évvel később már 1,2 milliárdra rúgtak.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) hangosan dicséri Lukasenka "szigorú pénzügyi politikáját" és azt, hogy stabilizálni akarja a 20 százalékkal leértékelt nemzeti valuta árfolyamát.

Az elnök mögötti "szürke eminenciások" egyike Valerij Cepkalo, aki évek óta fáradozik a gazdasági irányváltáson. Cepkalo az igazgatója a Minszk peremén található csúcstechnológia-parknak, ahol csak szoftverfejlesztő cégből 72 működik. E cégek egy sor előnyt élveznek - köszönhetően Cepkalo álmának, amellyel informatikai éllovassá akarja tenni Fehéroroszországot a balti és kelet-európai térségben.

Az előnyök közé tartoznak jelentős adó- és vámkedvezmények, valamint az, hogy a minszki "Szilícium-völgyben" az irodák bérleti díja mindössze 3 dollár négyzetméterenként. A bérlők egyike az amerikai Epam Systems. Itteni munkatársainak a száma eléri a kétezret, többségük jóval fiatalabb 30 évesnél. Ügyfeleik közé tartozik a Bosch és az SAP. A parkban dolgozók átlagfizetése havi ezer euró körül mozog - ez négyszerese az országos átlagnak.

A világgazdasági válság persze Fehéroroszországot sem kerülte el. 2008-ban még 10 százalékkal bővült a GDP - tavaly 1,2 százalékos visszaesést regisztráltak, ám az idei előirányzat (és az IMF prognózisa) már ismét 1,8 százalékos növekedésről szól. Lukasenka elnöknek ehhez persze pénzre van szüksége - és segítséget ott vesz igénybe, ahol kap.

A Batykónak (Atyuska) becézett államfő elsősorban nyugaton keres befektetőket. Például a nagy hagyományokkal rendelkező minszki Lucs óragyár 52 százalékos tulajdoni hányadát a svájci Franck Mullernek akarja eladni. Az illető ugyanis - így Lukasenka indoklása - "az emberséges privatizáció" híve.

Ilyen módszert az elnök nyilvánvalóan nem feltételez a Lucs iránt szintén érdeklődő orosz oligarchákról. Így az első körben taccsra futtatta az orosz Szberbankot, amely szemet vetett a nagy minszki pénzintézetre, a Promsztrojbankra. Húzását azzal indokolta, hogy az oroszok a remélt vételárnak csupán a felét ajánlották a bankért. Ám ezután a "nagy szomszéd" erős nyomást fejtett ki Lukasenkára, aki végül áldását adta az orosz vevőre. Az ár: hazája 2014-ig a világpiaci árnál jóval olcsóbban kap orosz földgázt.

Az államfő célja valójában nem a reformok végrehajtása, hanem a legfontosabb vállalatok ellenőrzése. Bizalmasai körében "Batyko" nemrég becsmérlően nyilatkozott a "privatizációs katyvaszról", újfent hitet téve a gazdaság állami szabályozása és az árpolitikába való állami beavatkozás mellett. Ezért aztán a magánbefektetők még mindig kivételnek számítanak az országban: a fehérorosz gazdaság bő 70 százaléka ma is állami kézben van.

A minszki V. I. Lenin Traktorgyárban például soha nem ért véget a szocializmus. A vállalat, amelynek eladásai 35 százalékkal visszaestek a szovjet időkhöz képest, még a műhelyek fűtésével is takarékoskodik. A csaknem egy kilométer hosszú csarnokban a munkások 0 fokot alig meghaladó hőmérsékletben szerelnek motorblokkokat a vörösre mázolt traktoralvázakra. Ezek exportra készülnek - ám előtte hosszú időn át raktárban hevernek.

Igor Jemeljanovics igazgatóhelyettesből ennek dacára csak úgy árad a sikeres menedzser szövege. "Nagyszerű üzleteket kötünk, nincs szükségünk privatizációra" - állítja. A 36 ezer dolgozót foglalkoztató traktorgyár nem is szerepel az eladásra szánt vállalatok sorában.

Csakhogy az alkalmasint kozmetikázott üzleti mérlegre állami vizsgálat vet árnyékot. Az állami ellenőrző bizottság nyomozói két büntető feljelentést tettek a gyár menedzserei ellen hivatali visszaélés és devizasíbolás miatt. A vizsgálatok során fiktív üzletkötésekre és dömpingáron kötött orosz üzletekre utaló jeleket találtak. Még a kormány lapja, a Szovjetszkaja Belarusz is elismerte, hogy a traktorgyár közel jár a leálláshoz.

Az ehhez hasonló hírek arra kényszeríthetik Lukasenka elnököt, hogy a tervezettnél merészebben nyissa meg országát a Nyugat felé. Ebben bízik az Európai Unió is, amely nemrég felfüggesztette a fehérérosz vezetőség tagjaira választási csalás miatt 2006-ban elrendelt beutazási tilalmat.

Olvasóink írták

  • 1. KolompárRómeó 2010. január 11. 17:30
    „Nem Lukasenkó?”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Irán maga akarja dúsítani urániumkészletét

Irán maga akarja 19,5 százalékosra dúsítani urániumkészletét, amennyiben nem jön létre megállapodás… Tovább olvasom