Délmagyar logó

2018. 07. 22. vasárnap - Magdolna 20°C | 29°C Még több cikk.

Megrázó beszámoló a floridai lövöldözést túlélő egyik diáktól

A floridai iskolai lövöldözést túlélő egyik diák részletes beszámolót írt arról, pontosan mi történt az iskolájában és, hogyan élték meg az esetet.
Oli, a Twitterre rakta ki a megrázó beszámolót arról, hogyan élték meg a lövöldözést azok, akiknek sikerült kimenekülniük az épületből.
"Ismertem a srácot, aki lövöldözött az iskolámban. Rengeteg mentális problémával küzdött, amit teljesen igonráltak a körülötte lévő felnőttek. Van egy Instagram oldala, amin általa meggyilkolt állatok képeit posztolja, akiket kegyetlenül intézett el. Egyszer megtámadta az egyik barátomat is. Szóval, az a történet, hogy volt egy tűzvédelmi gyakorlatunk a reggeli, első szünetben. Minden hónapban van egy. Amikor az utolsó szünetben is volt egy, az egy kicsit fura volt, de mindenki úgy gondolta, hogy csak ismétlés, így kivonultunk az udvarra. Kint mondták a többiek, hogy lövéseket halottak és "vörös kódra" váltottunk. Fogalmam sem volt, hogy mi történik, így csak követtem a diáktársaim. Tehát mindannyian kinn vagyunk és nem tudjuk, hogy mit csináljunk. A tanárok pedig kiáltozni kezdtek, hogy hagyjuk el az iskola területét, mintha bomba lenne az iskolában (ez a "fekete kód"). Szóval mindannyian elindultunk egy szűk részen a tőlünk jobbra lévő általános iskolához. Ez egy nagyon szűk rész és hatalmas volt a forgalom. Akármikor megálltunk egy pillanatra, ránk szóltak, hogy menjünk tovább. Ebben a pillanatban rendőrségi szirénákat hallottunk, de először egy helikopter tűnt fel. Felhívtam az apámat és ő azt mondta, hogy menjek olyan messze az iskolától, amennyire tudok.

Rengeteg ember ugrált fel a kerítésre, ami az általános iskolához vezetett és pánikolni kezdtünk, mert senki nem mondta el nekünk, hogy mi történik. Én is felugrottam és a közeli pláza felé vettem az irányt, ami az iskolánk mellett van.

Ott megláttam a tanárom és, amikor megkérdeztem, hogy mi történik, annyit mondott, hogy valakit lelőttek. Megkerestem a barátaimat és felhívtam az anyukám, hogy elmondjam neki, hogy lövöldöznek az iskolámban és sírni kezdtem. Borzalmas idegesség vett rajtam erőt, alig bírtam beszélni. Halálos erősséggel szorítottam a barátom karját és nem voltam hajlandó elengedni.

A csoportommal úgy döntöttünk, hogy a Wallmarthoz megyünk, ahol az egyik barátom anyukája dolgozik és talán le tudunk ülni. Ahogy sétáltunk, sok síró arcot láttam és néhányukat ismertem is. Leültünk és nem tudtam befejezni a sírást, alig kaptam levegőt.

A barátaim körülöttem sokkal nyugodtabbak voltak és próbálták felvenni a kapcsolatot az ismerőseikkel. Néhányan felvették, néhányukat nem tudták elérni. Három órán át sírtam egy székben ülve. A legjobb barátom egy vécében bújt el. Egy másik barátom, egy másik épületben ragadt, amiben a lövöldöző is volt. Órákig tartott, mire valaki meg tudta menteni őket és valamit hallottam felőlük.

Végre megérkezett az anyukám és hazavitt. Jelenleg 18.32 van. 17 halálos áldozatot erősítettek meg és még mindig vannak barátaim, akikről nem tudok semmit. Nem tudom, mit kellene tennem."

 

 

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sokkoló felvétel a floridai iskolai lövöldözésről

Sokkoló felvétel a floridai iskolai lövöldözésről
Egy magaviselete miatt kicsapott diák kezdett lövöldözni volt iskolájában, amiben legkevesebb… Tovább olvasom