Délmagyar logó

2017. 11. 22. szerda - Cecília 5°C | 13°C Még több cikk.

Senkinek sem kell Saron politikai öröksége

Az államférfi sokat vitatott politikai hagyatékával egyik politikai tábor sem tud azonosulni.
Nem tekinti magát a szombaton 85 évesen elhunyt Ariel Saronörökösének valójában egyik politikai tábor sem Izraelben.

Bár a volt kormányfő az ország történelmének egyik legmeghatározóbb személyiségeként él tovább az izraeli közvéleményben, egyik mai irányzat sem tud az államférfi sokak által vitatott politikai hagyatékával maradéktalanul azonosulni.

Ariel Saron katonai és politikai életpályája már a zsidó állam alapítása előtt kezdetét vette, Izrael összes háborújában harcolt, és számtalan történelmi súlyú döntés fűződik a nevéhez. Mindazonáltal politikai karrierje sok váratlan fordulattal bírt, amely hol a bal-, hol pedig a vele szimpatizáló jobboldal berkein belül váltott ki éles kritikát.

Miközben leginkább a héja beállítottságú Likud párt egyik alapító tagjaként tartják számon, katonai pályafutásának nagy része az Izraeli Munkapárt elődjéhez, a Mapaihoz fűződik, amelynek tagja is volt. A 70-es években Jichák Rabinkormányfőnek, a munkapárt emblematikus figurájának kiemelt biztonsági tanácsadója volt, és munkássága végéig szoros kapcsolatban állt Simon Pereszjelenlegi államfővel.

Ariel Saron 85 évesen hunyt el.
Ariel Saron 85 évesen hunyt el.

A baloldal azért támadja Saront, mert az 1967-ben elfoglalt palesztin területeken belüli zsidó telepek kiépítésének egyik motorja volt, és mert védelmi miniszterként ő irányította az 1982-es libanoni inváziót, amely során több ezer civil lelte halálát. Ugyanakkor a jobboldal nem tudja megbocsájtani, hogy 2005-ben miniszterelnökként elrendelte a hadsereg kivonulását a Gázai övezetből, és erőszakkal kilakoltatta az ottani zsidó telepeseket.

Úgy az ultra nacionalista telepesek, mint Saron saját pártja, a Likud követőtáborának jelentős része is ellene fordult. "Sokan közülünk a mai napig dühvel telten gondolunk vissza a 8 ezer telepes elüldözésére, és ennek végzetes következményeire Izrael polgáraira nézve" - írta Naftali Bennetgazdasági és kereskedelmi miniszter, a szélső jobboldali Bájt Hajehudi (zsidó haza) párt elnöke Facebook-oldalán. Úgy fogalmazott, "ilyesmi soha többé nem fordulhat elő, soha többé".

Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök annak idején vehemensen támadta a hadsereg kivonulását a Gázai övezetből, amelyet két évvel később a Hamász palesztin iszlamista szervezet hatalmába kerített és azóta is ural. Az Izrael Ciszjordániában folytatott stratégiai intézkedéseit érő gyakori nemzetközi kritika kapcsán a kormányfő mindig a gázai fejleményeket hozza fel elrettentő példaként.

A jelenleg folytatott béketárgyalásokon hajthatatlannak bizonyuló Netanjahumindenáron el akarja kerülni, hogy Izrael a Gázában történtekhez hasonló forgatókönyvvel szembesüljön, és erre hivatkozva ragaszkodik bizonyos stratégiai területekhez, amelyek nélkül viszont a palesztinok lehetetlennek tartják egy életképes állam létrejöttét.

Az izraeli politikai spektrum baloldalán is megosztott a vélemény a néhai politikus történelmi lépésével szemben. Az Izraeli Munkapárt és a balliberális Merec szerint Saronnak az az állítása, miszerint a palesztin oldalon nincs tárgyalópartner, és az ezt követő egyoldalú kivonulás aláásta Mahmúd Abbászpalesztin elnök pozícióját, és végül a Hamász győzelméhez vezetett.

A gázai események és a kilakoltatott telepesek kapcsán kirobbanó belviszály végül megosztotta a Likud táborát, aminek következményeként Saron kilépett és egy új, centrista pártot hozott létre. A Kadima az ezt követő választásokból győztesként került ki, de Saron karizmatikus alakja nélkül folyamatosan csökkent választóinak száma. Míg 2006-ban huszonhét képviselője ült a kneszetben, a jelenlegi parlamentben a Kadimának mindössze két mandátum jutott.

Hogy a volt miniszterelnök politikája közelebb vitt-e a területi vita megoldásához vagy sem, azt egyelőre lehetetlen megállapítani. Azok, akik alapvetően ellenzik azokat a véleményeket, amelyek utólag a béke úttörőjeként szeretnék feltüntetni, egyebek között Saronnak az al-Akszát és a Sziklamecsetet körülvevő téren 2000-ben tett sétájára emlékeztetnek, véleményük szerint ennek egyenes következménye volt a több ezer emberéletet követelő második intifáda kirobbanása.

Akármelyik fél is áll közelebb az igazsághoz, annyi bizonyos, hogy az utolsó nyolc évben, Saron kómába esése óta, az izraeli-palesztin béketárgyalások alatt nem történt jelentős előrehaladás.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Dél-Koreába menekülnek az elnyomás elől

Több mint 1500 észak-koreai szökött át tavaly Dél-Koreába, a visszatoloncoltakra kényszermunka vagy… Tovább olvasom