Délmagyar logó

2017. 07. 21. péntek - Dániel, Daniella 22°C | 35°C Még több cikk.

Tudjon meg többet az Európai Parlamentről!

Noha az Európai Parlament (EP) csaknem hat évtizedes múltra tekint vissza, képviselőit mindössze 30 éve választják közvetlenül az európai polgárok.
Az Európai Parlamentnek (EP) három székhelye van: Brüsszel, Strasbourg és Luxembourg. Utóbbi helyen a titkárság működik, a képviselők "mindössze" a belga főváros és az elzászi települést közt ingáznak. Strasbourgba havonta egyszer, a plenáris ülésre utaznak a képviselők- ezt írja ugyanis elő az amszterdami szerződés. Ilyenkor nem csak a politikusok kerekednek föl, hanem az asszisztensek, tanácsadók is. Kamionokkal szállítják át a szükséges papírokat egyik helyről a másikra. A városkában ilyenkor szinte lehetetlen szállást találni. A képviselők nem kedvelik ezt a kétlaki életmódot, aláírásgyűjtésbe is kezdtek, hogy csak Brüsszelben ülésezzenek, de egyelőre nincs eredménye a kezdeményezésüknek.

Az Európai Parlamentnek a 2004-2009-es ciklus végén 785 képviselője volt. A 2009-2014-es időszakban csökken a politikusok száma: 736-an ülhetnek a padsorokban. Legkevesebb 23 tagúnak kell lennie a frakciónak, hogy hivatalosan is regisztrálják a tömörülést. Ha a politikusok három országból érkeznek, akkor 18, ha négy vagy több államból, akkor pedig 14 képviselő is elegendő a frakcióalakításhoz. Az EP-ben is vannak független képviselők.

A legtöbb képviselőt Németország adja: 99-et. Ez a szám 96-ra csökken, ha életbe lép a Lisszaboni Szerződés. Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország 78-78 politikust küldhetett eddig az EP-be. A Nizzai Szerződés értelmében a most induló ciklusban 72-72 képviselő érkezik ezekből az országokból. Ha életbe lép a Lisszaboni Szerződés, akkor 74 francia, és 73-73 brit illetve olasz politikus ülhet a parlamentben. Magyarország eddig 24 képviselőt delegálhatott, a Nizzai és a Reformszerződés értelmében pedig ezentúl 22 magyar tagja lehet az EP-nek. A legkevesebb képviselőt Málta küldheti: a szigetországot öt politikus képviseli Brüsszelben és Strasbourgban, illetve, ha életbe lép a Lisszaboni szerződés, akkor már hat máltai ülhet a padsorokban.

Az EP-ben az elmúlt öt évben 20 állandó bizottság (valamint két albizottság) működött. A parlament emellett ideiglenes bizottságot hozott létre az amerikai Központi Hírszerzőügynökség, a CIA által állítólagosan elkövetett európai jogértések kivizsgálására, valamint a klímaváltozás elleni föllépés lehetőségeinek kidolgozására.

Az EP-be jelenleg 27 tagállamból érkeznek képviselők. Huszonhárom hivatalos nyelven folyik a munka: angolul, bolgárul, csehül, dánul, észtül, finnül, franciául, görögül, hollandul, írül, lengyelül, lettül, litvánul, magyarul, máltaiul, németül, olaszul, portugálul, románul, spanyolul, svédül, szlovákul és szlovénul. Új hivatalos nyelv elismeréséről a tagállamok egyhangú szavazással döntenek. A plenáris üléseken minden képviselő az anyanyelvén szólalhat föl. A dokumentumokat is minden hivatalos nyelvre le kell fordítani. Emiatt pedig az EP-ben dolgozók harmada, mintegy 1500 ember tolmács, illetve fordító. És sosincs belőlük elég. Mivel 23 nyelvről és nyelvre kell fordítani, ez azt jelenti, hogy 506 nyelvkombináció él. Pontosabban ennek a duplája, 1012, mert kétirányú a fordítás: például magyarról németre és németről magyarra is kell tolmácsolni.

Mivel rengeteg nyelvkombináció van, lehetetlen mindegyikhez külön szakembert találni. Ilyenkor közvetítő nyelvet alkalmaznak: ez azt jelenti, ha például valaki magyarul szólal föl, akkor mondjuk a magyarul nem tudó máltai tolmács előbb meghallgatja az angol, francia vagy más fordítást és ebből fordít aztán máltaira. A legtöbb tolmácsra a plenáris üléseken van szükség: ilyenkor szabadúszókat is alkalmaz a testület.

Csak 30 éve választják a képviselőket

Noha az Európai Parlament (EP) csaknem hat évtizedes múltra tekint vissza, képviselőit mindössze 30 éve választják közvetlenül az európai polgárok. Az EP "ősét" 1952-ben hívták életre. Az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK) 1951-ben hozta létre Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia, hogy megelőzzenek egy újabb világháborút. Az ESZAK '52-ben állította föl 78 tagú közgyűlését. A küldötteket a hat tagállam nemzeti parlamentjei választották. Hat évvel később, az Európai Gazdasági Közösség (EGK) és az Euratom létrejötte után a testület az Európai Parlamentáris Gyűlés nevet kapta. Európai Parlamentnek pedig 1962-óta hívják a szervezetet.

Az EP-nek eleinte mindössze tanácsadó és felügyeletei voltak, azaz semmilyen jogi következménye nem volt annak, ha valamit az Európai parlament mondott. A helyzet a '70-es években kezdett változni, amikor az EGK-nak saját költségvetése lett. A büdzsé felügyeletét, ellenőrzését kapta meg 1970-ben, majd öt évvel később kétharmados többség esetén arra is lehetősége volt már az EP-nek, hogy akár el is utasítsa a költségvetést.

Az egyik legfontosabb változást a testület életében 1979 jelentette. 30 évvel ezelőtt ugyanis ekkor már nem a nemzeti parlamentek delegálták a képviselőket az EP-be, hanem a tagállamok polgárai közvetlenül választották meg őket. Noha a parlamentben a 2004-2009-es ciklusban 785 képviselő dolgozik, közülük alig tucatnyian vannak, akik az első közvetlen választás óta ülnek a padsorokban.

A parlament jogkörei fokozatosan bővültek az évek folyamán. A testület azzal érvel a hatáskörök további bővítése érdekében, hogy az EP az egyetlen olyan uniós szervezet, amelyet közvetlenül a polgárok választanak meg. 1987-től az EP gyakorlatilag vétójogot kapott néhány nemzetközi kérdésben, például a tagfelvételben, nemzetközi együttműködések jóváhagyásakor. Az 1993-as Maastrichti szerződés értelmében együttdöntési jogkört kap az EP. Korábban a testület csak elutasíthatta vagy elfogadhatta az Európai Tanács javaslatait, most pedig már módosításokat is beterjeszthet a Tanácsnak. Szintén a Maastrichti szerződés tette lehetővé, hogy az Európai Bizottságot (EB) az EP hagyhassa jóvá. Újdonság az is, hogy az Európai Parlament kérheti az EB-t: tegyen javaslatot új jogszabály kidolgozására. Az Amszterdami és Nizzai szerződések ezeket a jogokat több területre is kiterjesztették.

Ahogy bővült az EGK, úgy emelkedett a képviselők száma is. Elméletileg 750 főben maximálták a politikusok számát, ám a csatlakozások miatt ez a szám jelenleg 785 főt jelent. A június 4-e és 7-e közötti voksolást követően -mivel nem ratifikálták mind a 27 uniós tagállamban a Lisszaboni Szerződést- a Nizzai Szerződés értelmében 736 képviselője lesz az EP-nek. Ha elfogadják a reformszerződést, és hatályba lép, akkor 751 politikus dolgozik majd a parlamentben.

Magyarország 2004 május 1-én csatlakozott az Európai Unióhoz. Abban az évben EP-választásokat is tartottak, júniusban. 2003 májusától 24 magyar képviselő dolgozott a parlamentben megfigyelőként. A politikusokat az Országgyűlés delegálta, az Európai Parlamentben fölszólalhattak, részt vehettek a bizottságok munkájában, egyedül nem szavazhattak. Az uniós csatlakozás után a 24 magyar hivatalosan is európai parlamenti képviselő lett. Mandátumuk a vasárnapi választásig tartott.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megkezdődött a libanoni parlamenti választás

Az iráni támogatású Hezbollah síita szervezet többséget szerezhet a törvényhozásban a Nyugat… Tovább olvasom