Délmagyar logó

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 5°C | 16°C Még több cikk.

Veszélybe került Szerbia és Macedónia uniós vízummentessége

A Nyugat-Európában menedéket kérők számának ugrásszerű növekedése miatt veszélybe került Szerbia és Macedónia uniós vízummentessége.
Hat EU-tagország - Ausztria, Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg és Németország - kormánya az Európai Bizottsághoz intézett levélben kérte annak az eljárásnak a megindítását, amely a vízumkötelezettség visszaállítására irányul egyes nyugat-balkáni országok vonatkozásában.

A térség országai közül Szerbia, Macedónia és Montenegró 2009 decemberében, Albánia és Bosznia-Hercegovina pedig 2010 decemberében mentesült attól, hogy polgárai vízumot legyenek kénytelenek kérni a belső határellenőrzés nélküli schengeni övezetbe történő beutazáshoz.

A "hatok" levele ugyan állítólag nem szögezi le egyértelműen, hogy Szerbiával és Macedóniával szemben kérik a vízumkényszer visszaállítását, de Hans-Peter Friedrich CSU-párti német szövetségi belügyminiszter egyik nyilatkozatában ezt a két államot említette. Pártbéli kollégája, Joachim Herrmann bajor belügyminiszter több októberi nyilatkozatban sürgette "a menedékjoggal való visszaélésre ösztönző pénzbeli juttatás" felszámolását és azt, hogy a nyugat-balkáni államokat nyilvánítsák biztonságos származási országokká. Az onnan érkezőket így haladéktalanul vissza lehetne küldeni hazájukba.

A balkáni menedékkérők száma szeptemberben ugrott meg látványosan. Németországban például júliusban még csak 496 szerb, valamint 215 macedón állampolgár folyamodott menedékért, szeptemberben viszont már 1395, illetve 1040. A menedékkérők túlnyomó többsége roma, a kérelmeket az elbíráló hatóságok csaknem minden esetben alaptalannak találják, és az érintetteket visszatoloncolják hazájukba. Az elbírálás azonban több hónapot vesz igénybe.

Szerb források ugyanakkor felhívják a figyelmet arra: a korábbi időszakban fokozatosan csökkent a nyugat-balkáni országokból Nyugat-Európába érkező menedékkérők száma. Szerb állampolgárok jóval nagyobb számban azért jelentek meg szeptembertől Németországban, mert a német alkotmánybíróság úgy döntött: a menedékkérők ellátását közelíteni kell a szociális segély havi összegéhez (374 euró). Ennek nyomán a menekültellátást 346 euróra emelték, ami jelentősen több a szerb, macedón havi átlagfizetésnél. A folyósítás gyakorlata tartományonként eltérő. Néhány helyen a fenti összeget készpénzben fizetik a menedékkérőknek, míg másutt nagy részét természetben kapják meg; a kisebb hányad (40-120 euró) "zsebpénzként" illeti meg őket.

A menedékkérőknek szállást kell biztosítani ügyük elbírálásáig, a hatósági eljárás önmagában is költséggel jár, majd a kérelem elutasítása után gondoskodni kell hazaszállításukról. Tavaly a német tartományok összesen 900 millió eurót költöttek a mintegy 144 ezer külföldi, zömmel iraki és afgán menekült ellátására.

Mint cseppben a tenger, úgy tükröződnek Európa nehézségei ebben a problémában. Az unió igyekszik integrálni az egész kontinenst. A rendszerváltás után végrehajtotta a keleti nyitást, és sokak szerint Románia, valamint Bulgária befogadásával - ha nem előbb - túlvállalta magát. Válság idején ugyanis, amikor a munkalehetőségek beszűkültek, nem számít akkora előnynek az olcsó munkaerő, mint korábban. És ahol csökken az input, ott csökken az output is: növekedés és keresletbővülés hiányában a keleti piac sem hoz annyit a konyhára. Nyugat-Európa észrevette, hogy a bővítés terheket is jelent számára.

Erősen sarkítva: az egész kontinensre kiterjedő összefogás magasztos gondolatának meghirdetésekor nem az volt a cél, hogy Rajna-parti romatelepek szanálásával foglalatoskodjanak az illetékesek, nagyjából félúton a rózsaszín kőből faragott, gazdagon díszített, lenyűgöző strasbourgi székesegyház és az Emberi Jogok Európa Bíróságának ultramodern székháza között.

Ez utóbbi épületre azért célszerű utalni, mert Európa a válság közepette is igyekszik kitartani meghirdetett elvei és értékei mellett, amelyek közt kitüntetett helyet kapnak az emberi jogok, az emberi méltóság, a tisztességes elbánás követelményei. Így aztán a Nyugat egyik kezével kizsuppol, a másikkal alkotmánybírósági döntéssel gondoskodik a még ki nem zsuppoltak segélyezéséről.

A szerb politikusok együttműködési készségüket hangoztatják a probléma megoldása érdekében, hiszen jól tudják, hogy ha egy ország egyszer kiszorul a vízummentességet élvezők közül, akkor nagyon nehéz oda visszaverekednie magát. A szavakat tettek is követték: Nenad Banovic, a szerb határőrség parancsnoka sietve felkereste a belgrádi német nagykövetség illetékes diplomatáját, és egyeztetett vele arról, miként lehet hatékonyabban kiszűrni az utazók közül azokat, akik egyértelműen a menedékkérő jogállás hiú reményében tartanak északnyugat felé.

Szerb forrás szerint Belgrád már korábban be akarta vezetni azt a gyakorlatot, hogy a visszaküldött menedékkérő útlevelét bevonják, így az illető nem tud újra próbálkozni. Az unió azonban, állítólag a mozgásszabadság alapjogára hivatkozva, eltanácsolta ettől a szerb hatóságokat - tehát itt is az elvek és praktikum ütközése érhető tetten.

Az uniós belügyminiszterek október 25-i ülésén minden bizonnyal napirenden lesz a hat tagország által felvetett probléma. Gyors lépés azonban aligha várható az uniótól. Még ha kialakul is közös álláspont a tagállami kormányokat tömörítő tanácsban, szintén véleményt kell nyilvánítania a javaslattevő-végrehajtó intézményként működő Európai Bizottságnak. Emellett pedig szerepet kap az intézményközi egyeztetésben az Európai Parlament is. E testületben pedig erős az a hangulat, hogy a vízumkényszer visszaállítását - ha egy mód van rá - el kell kerülni.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Japánokat vertek Sanghajban, a japán konzulátus figyelmeztet

A biztonsági kockázatokra figyelmeztette a japánokat a szigetország konzulátusa Sanghajban, miután… Tovább olvasom