Délmagyar logó

2017. 03. 23. csütörtök - Emőke 11°C | 21°C Még több cikk.

Világjelenséggé vált a gyermekek terrorizmusra való felhasználása

Egyre gyakoribb, hogy 9-10 éves gyermekeket bíznak meg öngyilkos merényletek végrehajtásával, akik fel sem foghatják, mit csinálnak.

A gyermekek terrorizmusra való felhasználása világjelenséggé vált: közel-keleti, afrikai és ázsiai szélsőséges csoportok már fejlett országokban is megpróbálnak kiskorúakat toborozni, és egyre gyakoribb, hogy 9-10 éves gyermekeket bíznak meg öngyilkos merényletek végrehajtásával, akik fel sem foghatják, mit csinálnak - írta a Foreign Affairs amerikai külpolitikai folyóirat.

Az interneten január közepén megjelent egy, az Iszlám Államnak (IÁ) tulajdonított videó, amelyen egy 10 éves kazah fiúcska egy pisztollyal kivégez két orosz dzsihadistát, akiket kémkedéssel vádoltak. Két nappal korábban Nigéria északi részét egy kettős öngyilkos merénylet rázta meg. Az elkövető három tízéves forma lány volt, akikre vélhetően a Boko Haram iszlamista terrorszervezet tagjai adtak robbanószerekkel teli övet. Egy évvel ezelőtt a pakisztáni Kandahárban egy 9 éves kislányt fogtak el, aki szintén robbanószereket viselt magán. A tálibok bízták meg egy merénylet elkövetésével, de ő végül feladta magát.

Bár a gyermekek terrorcsoportok általi kihasználása korántsem új jelenség, az olyan szélsőséges szervezetek mint az Iszlám Állam, a Boko Haram és a pakisztáni tálibok egyre több gyermeket alkalmaznak. Ez amennyire sokkoló, olyannyira stratégiai lépés részükről. Egyrészt megnöveli a rájuk irányuló médiafigyelmet. Másrészt a gyermekeket könnyebb befolyásuk alá vonni, és kisebb az esélye annak, hogy ellenszegülnek, mivel nem teljesen értik, mit jelent a halál. Harmadrészt, mivel a gyermekek kevésbé tűnnek gyanúsnak, felhasználásuk gyakran növeli a támadások hatékonyságát. A gyermekek toborzása ugyanakkor annak a jele is lehet, hogy az adott csoport nem tud elegendő számú felnőttet beszervezni - írták az elemzés szerzői, Mia Bloom és John Horgan, a Massachussetts-i Egyetem (Lowell) munkatársai.

A két kutató szerint a gyermekek terrorcsoportok általi felhasználása globális jelenséggé vált, és a szélsőségesek fejlett országokban is próbálkoznak kiskorúak toborzásával. A szomáliai al-Shaabab iszlamista terrorcsoport egy 2013-ban közzétett toborzóvideójában például három minneapolisi gyerek szerepelt, akik közül az egyik azt mondta: "Ha tudnátok, milyen jól érezzük itt magunkat! Ez az igazi Disneyland! Gyertek ide és csatlakozzatok hozzánk!" Az amerikai városból 2007-2008 között 22 szomáliai származású fiatal tűnt el, közülük egyesek az al-Shabaab öngyilkos merénylőivé váltak. 2014 szeptemberében számos szomáli-amerikai kislány hagyta el Minnesota államot, hogy csatlakozzon a csoporthoz.

Bár a jelenséget gyakran hasonlítják a gyermekkatonák toborzásához, a kettő között fontos különbségek vannak. A gyermekkatonák döntően árvák, akiket a fegyveres csoportok "magukhoz vesznek". Általában kényszerítik őket a csatlakozásra, kemény kiképzést kapnak, és erőszakos csoportos tevékenységeken keresztül átmossák az agyukat, felépítve a csoport iránti hűségüket.

Míg a gyermekkatonák toborzásának jellemzően része az erőszak, a gyermekek elrablása és bedrogozása, addig a terroristák fokozatosabban vonják befolyásuk alá áldozataikat, hogy úgy tűnjön, saját elhatározásukból csatlakoznak hozzájuk. Számos csoport alkalmaz célzott propagandát a kiskorúak megszédítésére. A csatlakozó gyermekekre először kisegítői feladatokat rónak, szakácsként, takarítóként, hordárként vagy fegyvercsempészként használják őket, amíg elég idősek - 16-17 évesek - nem lesznek, hogy a frontvonalon vegyék fel a harcot.

A terroristák Bloom és Horgan szerint hasonló módszereket használnak a gyermekek elcsábítására, mint a szexuális bűnözők: a bizalmukba férkőznek, kielégítik bizonyos érzelmi szükségleteiket, majd megpróbálják elszigetelni őket családjuktól és barátaiktól, hogy végül felforgassák áldozatuk erkölcsi értékrendjét. Az Iszlám Állam esetében a dzsihadisták például erőszakos videókat nézetnek a gyermekekkel, ugyanúgy ahogy egy szexuális bűnöző a pornográfia világába próbálja bevezetni áldozatát. Mindkét esetben az a cél, hogy elhitessék a gyerekkel, hogy a látott magatartásforma - az erőszak vagy az abnormális szexualitás - a normális. Ha az áldozat ellenkezik vagy egy családtagja közbelép, az IÁ zsarolást vagy kényszert alkalmaz.

Vannak azonban, akik "beleszületnek" a terrorizmusba: sok dzsihadista egész családját magával viszi az IÁ által uralt területekre, és gyermekeit harcosnak neveli.

A kiképzés során az IÁ azt akarja elérni, hogy a gyermekek érzéketlenné váljanak az erőszakra, s ennek érdekében például valódi lefejezéseket vagy lefejezéseket ábrázoló videókat mutatnak nekik. Augusztusban egy ausztrál dzsihadista, Khaled Sharrouf arról töltött fel képet az internetre, hogy hétéves kisfia egy szíriai katona levágott fejét tartja a kezében. 2014. januárjában pedig "legfiatalabb mudzsahedéről" közölt képet az IÁ, amelyen egy gyermek egy barikádnak támasztott automata fegyvert próbál megtartani.

A gyermekek olykor feladják magukat, sokakat pedig a hatóságoknak sikerül kiszabadítaniuk a terroristák markából, de társadalomba való visszailleszkedésük nem könnyű. Pakisztánban több száz olyan gyermeket kezelnek szociális gondozók, akiket korábban a tálibok elraboltak és kiképeztek. Egyesek közülük már hatéves korukban úgy döntöttek, hogy öngyilkos merénylők lesznek, bár nem is értették, ez mit jelent. Az általuk elszenvedett pszichológiai bántalmak helyrehozása, a terrorista ideológiáktól való megfosztásuk és "visszaesésük" megakadályozása átfogó kezelést igényel. Ugyanígy kezelni kell az okokat is, amelyek toborzásukhoz vezettek, ellenkező esetben az ördögi kör folytatódni fog - írta Mia Bloom és John Horgan a Foreign Affairs honlapján.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Robbanás egy kaliforniai olajfinomítóban

A detonáció következtében a napi 100 ezer hordós kapacitású üzemet környező épületek ablakai… Tovább olvasom