A szerető megadja azt, ami addig hiányzott, a pszichológus szerint azonban az idilli állapot csak rövid ideig tartható fent. A titkos kapcsolat ugyanis szinte mindig kiderül, ráadásul a szerető az esetek többségében egy idő után mindig többet akar. Csakhogy általában ő az, aki végül lapátra kerül.

„Nincs hűséges férfi. Előbb-utóbb mindegyik megbolondul. A kérdés csak az, hogy mennyire. Megelégszik a szeretővel, vagy családot, gyereket hátrahagyva új életet kezd egy csinos, fiatal nővel" – így sommázta véleményét az erősebbik nemről Vivien. A harmincas éveiben járó, csinos nő azt mondja, nem hisz a tündérmesékben, így a holtomiglan-holtodiglan házasságokban sem. Környezetében számtalan boldognak hitt viszonyt látott tönkremenni – köztük a szüleiét is. – Azt hittem, az övék a tökéletes házasság. Húsz év után is puszit adtak egymásnak minden búcsúzáskor, rengeteg közös programot szerveztek és mindenük megvolt. Aztán egy nap az apám bejelentette: elköltözik. A barátnője négy évvel volt idősebb nálam.

A lány ekkor határozta el: vele ez nem fog megtörténni. Mégpedig azért, mert mindig a másik oldalon áll majd. Idősödő férfi mellett állapodott meg, így ő lett, akiért valaki elhagyta családját, majd miután ez már nem elégítette ki igényeit, szeretője lett egy fiatal, nős embernek. – Soha nem szeretném átélni azt a megaláztatást, hogy elhagynak valaki másért vagy megcsalnak. Nem mondom, hogy néha nem jut eszembe, milyen jó lenne egy klasszikus család, de számomra az egyet jelent azzal, hogy az ötvenes éveimre jó eséllyel egyedül maradok. Inkább leszek szerető, mint kihasznált, átvert szerelmes.


Vivien szavai arról árulkodnak, hogy kemény és céltudatos nő. De vajon valóban ennyire egyszerű-e szeretőnek lenni? Erre kerestük a választ pszichológus segítségével.

A hűség ma már valóban ritka, mint a fehér holló. A kaland, az izgalom vagy éppen a legyőzhetetlen vadászösztön valahogy mindig csábító, melynek a legtöbben nem tudnak ellenállni. Ha ez egy-egy éjszakára korlátozódik, talán még meg is bocsátjuk magunknak. Ha azonban a félrelépés állandósul, egy teljesen új életforma is társul mellé. Szeretőnek lenni vagy szeretőt tartani ugyanis rengeteg szervezést igényel. Gondosan ügyelni a részletekre, ugrásra készen várni, hogy a másiknak mikor van egy kis szabadideje, hihető meséken agyalni vagy éppen megfelelő alibiről gondoskodni – gyakorlatilag egy másik életet kell felépíteni. Ebben pedig egyértelműen a szerető a kiszolgáltatottabb.
– Ő az, akit akár az utolsó pillanatban is „le lehet mondani", akit soha nem vállalnak fel és akire sosem jut annyi idő, mint amennyit szeretne. Ha ráadásul szingliként vág bele ilyen jellegű kapcsolatba, megvan az esélye, hogy évekre beleragad a kialakuló érzelmek miatt. Ez pedig meggátolja, hogy normális viszonyt alakítson ki – fogalmazott Benák-Tömöri Judit szexuálpszichológus.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy szeretőt leginkább férfiak tartanak, az igazság azonban az, hogy a nők legalább akkora arányban kacsingatnak partnerük mellől másfelé is. Az ok a szakember szerint mindig ugyanaz: hiányzik a kapcsolatukból valami. És ez akkor is így van, ha tagadják és nem veszik észre.

– A nem megfelelő minőségű vagy mennyiségű szex, kiüresedés vagy az intimitás hiánya, ami a legfőbb mozgatórugó. Egy ilyen jellegű kapcsolatban az érintettek mindig azt keresik, amit otthon nem kapnak meg – mondta.

– Azt szoktam mondani, hogy egy igazi nő a konyhában szakácsnő, a hétköznapokban társ és barát, az ágyban pedig egy kurva. Külön-külön már megtaláltam ezeket a tulajdonságokat, egy nőben még soha. Ezért keresek a társam mellé szeretőt – mesélt őszintén kapcsolatairól Robi. Hozzátette: ha valakiben egyszer megtalálná mindhármat, megállapodna. Addig azonban igazából nem érdekli, ha esetleg lebukik.


A legtöbb esetben a szeretői viszonyt nem új lehetőségként kezelik, az éppen azért olyan ingatag, mert csak addig tart, amíg a félrelépő fél biztonságosnak érzi. Vagy amíg a szerető nem kezd el többet akarni. Kevés ilyen viszonyból lesz legális kapcsolat, hiszen eredendően csak arra van, hogy kiegészítse, teljessé tegye a többnyire azért bejáratottan működő házasságot.

– Ha a harmadik fél elkezdi komolyabban venni a viszonyt, az jó eséllyel kellemetlenül érinti a partnerét. Éppen ezért az ilyen kapcsolatok csak rövid távon tudnak harmonikusan működni – vélekedik a pszichológus. De szerinte hasonlóan végződik akkor is, ha esetleg a szeretőből társ lesz, hiszen a legalitással elmúlik a titok varázsa, mellette pedig megjelennek azok a hétköznapi problémák, melyek az előző kapcsolatban is jelen voltak.

Az esetek 95 százalékában azonban nem ez, hanem a lebukás vet véget az ilyen viszonynak. – A maradék 5 százalékban is minden bizonnyal tud a megcsalt fél a dologról, csak vagy maga előtt is letagadja, mert nem akar szembesülni a problémával, vagy nem akarja borítani a nyugodt családi életet – tette hozzá Benák-Tömöri Judit, aki szerint annak, hogy párunk viszonyt folytat, egyértelmű jelei vannak: megváltoznak a szokásai. Aki pedig ezt valóban nem veszi észre, azt jó eséllyel már nem is érdekli a másik.

Akárhogy is: a szeretői viszonynak a legtöbb esetben mindig csúnya vége lesz, hiszen a részt vevő felek jó eséllyel sérülnek. A szerető azért, mert elhagyják, a félrelépő azért, mert lebukik, a harmadik fél pedig azért, mert megalázták. És hogy valóban mindenki eljut előbb-utóbb erre a pontra kapcsolatával? Benák-Tömöri Judit szerint nem feltétlen. Csak annyi kell, hogy ha probléma adódik, nem a kapcsolaton kívül kell a megoldást keresni, hanem azt kell kezelni. Ha ugyanis az egyik fél még ki is viszi az energiát belőle, biztos, hogy egy idő után nem lehet már megoldani.

Kit mi motivál? Aki szeretőt tart, nem akar többet néhány boldog óránál. Olyan partnerre van szüksége, aki hagyja, hogy élje a világát és akinek nem tartozik elszámolással. S hogy mi mozgatja a szeretőket? Többnyire a hit, hogy el tudják hódítani a másikat párjuktól és be tudják bizonyítani: lehet jó is egy párkapcsolat. Ritkább esetben látják csak be, hogy nem több ez puszta szórakozásnál és lehetőségnél a kellemes időtöltésre. Ha azonban képesek érzelmileg kívülállónak lenni ebben a viszonyban, akár évekig is megmaradhatnak ebben a pozícióban.