Vége a makói gázkutatásnak?

Valószínűleg nem kapta meg a Makói-árokban folyó gázkutatás folytatásához szükséges keretengedélyt az idei évre a TXM Kft. Jó ideje próbáljuk ellenőrizni ezt az olajiparból származó információnkat, egyelőre sikertelenül. Három hete küldtük el írásban kérdésünket az engedély kiadásában illetékes Alsó-Tiszavidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségnek.

A mostani szabályok szerint a hatóság megírja a választ, azt előbb elküldi a Vidékfejlesztési Minisztérium sajtóosztályára, ahol jóváhagyják a szöveget, amelyet csak ezután kaphat meg a szerkesztőség.
Hetente többször is érdeklődtünk az ATI-KTVF-nél, ahol azt a választ kaptuk, mihelyt jóváhagyják a választ a tárcánál, rögtön küldik. Ezt továbbra is várjuk. A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal Szolnoki Bányakapitánysága azt közölte érdeklődésünkre, hogy folyamatban lévő ügyről nem adhat tájékoztatást.

Mementó marad a makói árok? Fotó: Karnok Csaba
Az amerikai Falcon Oil magyarországi leányvállalata a Makói-árokban húzódó, 600 milliárd köbméternyi gázvagyon nem hagyományos kitermelésére alapított bányatelket, és szerzett jogot 35 évre. 2008-ban megállapodást kötött a projektre az ExxonMobillal és a Mollal. Az Óföldeáknál elkezdett próbafúrásokról szóló híreket tengerentúli részvényesek figyelték, és figyelik azóta is. 2009 júliusáig 400 millió dollárt, több mint 75 milliárd forintot költöttek a kutatásra. Azért viszi ez a munka ennyire a pénzt, mert nem a gázt kell megtalálni, hanem azt a módszert, amellyel gond nélkül a felszínre hozható. A korábbiaknál mélyebbre kell érte fúrni, és el kell különíteni a kőzettől. Kezdetben úgy számítottak, hogy 2012-től elkezdődhet a kitermelés, amely több ezer embernek adhat munkát Makó környékén.

Mindent Makóról

A delmagyar.hu hivatalos makói Facebook oldala, nem csak makóiaknak!

2009 szeptemberében hírül adtuk, hogy Óföldeáknál a fúrás után most repesztik odalenn a kőzetet. Egy hónappal később az ExxonMobil kiszállt, mert úgy látta, túl sok víz tör föl a gáz mellett, nem éri meg folytatni. Hamarosan a Mol is úgy találta, nincs értelme tovább kísérletezni. A TXM 2011 júniusában megállapodott a Naftna Industrija Srbijével, amely részben orosz tulajdonú szerb vállalat. Egy 4000 és egy 6000 méteres kútnál elkezdődött a gáz és az olaj bányászata, a geotermális energia hasznosításának tesztelése, de az igazi cél az maradt, hogy megtalálják a mélyebben lévő márgagáz kitermelésének optimális módját. A Falcon Oil a jelek szerint komolyan gondolta, hogy kitart Magyarországon, a Makói-árok partján: tavaly Budapestre telepítette afrikai és ausztráliai projektjének műszaki vezetését is.

Ami a környezetvédők ellenérzéseit illeti a rétegrepesztéssel kapcsolatban, a cég próbálta megelőzni a bírálatokat. Meghívta a nagyobb zöldszervezetek képviselőit, ellenőrizzék a cég eddigi eredményeit, és ne az alapján ítéljenek a nem hagyományos gázkitermelésről, hogy Észak-Amerikában egy balul sikerült kísérlet miatt egy területen tényleg elgázosodott az ivóvíz. A kft. igazgatója, [namelink name="Szabó György"] akkor lapunknak azt nyilatkozta, cégüknek tényleg van ökológiai lábnyoma, de szeretnék bebizonyítani, hogy lehet ezt a munkát úgy is végezni, hogy tiszteletben tartják a környezetvédelem szempontjait. Arról azóta nincs hír, sikerült-e meggyőzni a civil környezetvédőket.

A hatósági zöldek, vagyis az Alsó-Tiszavidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség álláspontja azonban a jelek szerint változott, és nem a cégnek kedvező irányban. Ha így van, az nem lenne példa nélküli Európában. A HVG legutóbbi száma arról számol be, hogy miközben az Egyesült Államokban azért csökken a rezsi, mert a palagázmezők feltárása révén megnőtt a kitermelés, Bulgáriában és Franciaországban tiltják az Amerikában elfogadott rétegrepesztéses technológia alkalmazását.

Arról, hogy mi történt, van-e engedélyük, és ezek után hogyan tovább, a lapunknak mindig készségesen nyilatkozó Szabó György ezúttal nem akart beszélni.