Eckhardt Tibor mérlegen: először gyűlölt, aztán szeretett

Össznépi köpönyeg Tévhit, hogy a radikális politikust a mérsékelttől csak életkora választja el, vagy az, hogy utóbbi megtanult felelősséget vállalni. A mentalitás adott, a nézeteket az indíttatás, a környezet határozza meg, ahogyan a pályamódosulást is. Magánember is változtatja véleményét, a közszereplő pálfordulása csak azért feltűnő, ciki, mert a nyilvánosság előtt zajlik – szűrtem le, politikusokkal beszélgetve a témáról. Módosult pályák bőven vannak. Feltűnő volt a baloldali Szűrös Mátyás és Pozsgay Imre közeledése a jobboldalhoz. A jelenlegi kormánypárt jó néhány vezetőjéről is kiderül életrajzukat átnézve, hogy a rendszerváltás előtt karriert kezdtek építeni az állampártnál vagy ifjúsági szervezeténél.

A héttagú, köztiszteletben álló értelmiségiek alkotta Makói Települési Értéktár Bizottság úgy döntött, a helyi értéktárban mint kulturális örökség – többek közt József Attila költői indulása, Galamb József mérnöki teljesítménye, Erdei Ferenc szociológusi tevékenysége mellett – helyet kap Eckhardt Tibor politikusi pályája.

Eckhardt Tiborral kapcsolatos hírek a Délmagyarország 1910-1945 közötti archívumában

Azért érdekes ez a döntés, mert az 1888-ban Makón született, 1972-ben New Yorkban elhunyt közéleti ember elég nagy utat járt be a politikai palettán. Jogi doktorátusát megszerezve 1918-ban Torda-Aranyos vármegye főszolgabírója, az önkéntes karhatalom parancsnoka. Trianon után a román hatóságok vérdíjat tűznek ki a fejére, körözik. Ez biztosan közrejátszik abban, hogy itthon egyik alapítója lesz az Ébredő Magyarok Egyesületének, aztán a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Párt egyik vezetője, a Magyar Revíziós Liga alelnöke. 1930-ban viszont a Független Kisgazdapárthoz csatlakozik.

Felkészülni a revízióra - Eckhardt Tibor nyilatkozata 1933-ban a Délmagyarországban

Eckhardt meggyőződése, hogy polgárosodás, fejlődés – mint a skandináv országokban – az erős paraszti réteg felemelkedésétől várható Magyarországon. Szorgalmazza a titkos választójogot, a földreformot, a dán–holland típusú szövetkezést. 1932 és 1940 között pártelnök, közben országgyűlési képviselő, titkos tanácsos, két évig Magyarország főmegbízottja a Népszövetségben. Karrierje szépen ível fölfelé. „Dr. Eckhardt igazi politikai művészként volt képes szót érteni a magyar kisemberrel, az intellektuellel, majd helytállni külföldön a politikai arénában" – minősít [namelink name="Virágh Ferenc"] életúttanulmánya.

Eckhardt Tibor, a kisgazdák elnöke 1937-ben, nagygyűlésen. Szót értett kisemberrel és diplomatával egyaránt. fotó: sulinet.hu

„Díszzsidó" a Jobbikban Az utóbbi évek legnagyobb pálfordulása Szegedi Csanádé. A Jobbik radikális középvezetője volt, de miután megtudta, zsidó származású, szakított pártjával és bírálni kezdte. Most nyílt levelet írt Jakab Péternek, aki a párt miskolci polgármesterjelöltje – és akinek dédapja Auschwitzban halt meg. Jakabnak korábban nem tetszett, hogy Szegedi, miután szembesült családja múltjával, megtagadta, amit addig képviselt. Szegedi viszont arra figyelmezteti egykori barátját, hogy a Jobbik tagságának szemében ő „díszzsidó" marad, akit fel lehet mutatni, ha a pártot az antiszemitizmus vádja éri. S közben mindenki tudja, a holokauszt tagadása a párt tagjainak körében általános. „A Kárpát-medencében keveseknek adatott meg, hogy minden belső küzdelem nélkül tudjanak önmagukkal hitelesen azonosulni. (...) A Szegedi Csanádok és Jakab Péterek sorsa nem egyedi tragédia, de sokkal inkább mély tanulságokat hordozó 21. századi kelet-európai tanmese. Szomorúan jellegzetes Kárpát-medencei küzdelmét vívja Jakab Péter is, környezetével, álságos elvtársaival és nem utolsósorban saját magával" – írta Szegedi.

Eckhardt egy ideig együttműködött Gömbös Gyulával, de ahogyan sokan, ő is csalódott a miniszterelnök szép új világában. A szakítás látványos volt.

1935. október 20-án, Debrecenben, négyezer fős hallgatóság előtt Eckhardt a német és olasz fasizmusra célozva azt mondta, míg más országokban nyíltan építik a diktatúrát, Magyarországra „csempészáruként akarják behozni": „Nem idegbajos félelem, mint ahogyan a miniszterelnök itt Debrecenben mondotta, hanem a hazáért való félelem késztet arra, hogy járjam az országot, és felszólítsam a magyar népet: ... vigyázz, magyar nép, mert ha egyszer a Balkán színvonalára jutottál, akkor elvesztetted létjogosultságod Európában."


Két évvel később a kormány legnagyobb hibájának rója föl, hogy nem húz határvonalat a jobb és a szélsőjobb között. Szerinte ebből még tragédia lesz.

„Demagóg", „zavaros fejű", „politikailag megbízhatatlan" – minősítik jelentéseikben a német diplomaták. A hazai szélsőjobb „zsidóbarátként" tartja számon. Mégis ő az az ellenzéki, akivel Horthy Miklós szívesen egyeztet – és ő az egyetlen magyar politikus, akit Roosevelt amerikai elnök fogad. Mert miután 1940-ben lemond a pártelnökségről, Eckhardtot a kormányzó és Teleki Pál miniszterelnök az Egyesült Államokba küldi, hogy ellensúlyozva a német orientációt, kapcsolatokat építsen az angolszász hatalmakkal.

Amerikai sajtótájékoztatóján arról beszél, a németek meg akarják szállni Magyarországot. Nem tér haza többé. A háború után antikommunista, de az emigrációban nem a megosztó, hanem az integráló személyiségek közé tartozik. Szívszorító levelet ír a kisgazda vezetőknek, óva inti őket attól, hogy buzgólkodjanak a múltat megítélő népbírósági eljárásoknál: „Eljöhet az az idő, amikor a mai bírók igen könnyen vádlottakká válhatnak.

˝Eljöhet az az idő, amikor a mai bírók igen könnyen vádlottakká válhatnak˝ – írta a kisgazdáknak 1945-ben Amerikából. Igaza lett. Fotó: Makói ÉrtékTár

Talán nincs messze az az idő, amikor kommunista ítélőszékek ítéletet mondanak pártunk tagjai fölött." Az 56-os forradalom után a magyar menekülteket segítő First Aid Alapítvány egyik létrehozója. Amikor emléktáblát avattak tiszteletére szülővárosában, barátja, Habsburg Ottó államférfiúi, reálpolitikusi adottságait De Gaulle-éhoz hasonlította. Indulásáról nem szólt.

– Volt vitánk arról, hogy része lehet-e az értéktárnak ez az életmű – mondja [namelink name="Marosvári Attila"] történész, alpolgármester, az értéktárbizottság elnöke.

– Örülök, hogy így határoztunk, mert én is azt gondolom, Eckhardt esetében az indulásnál sokkal fontosabb az, hová jutott el. Az életmű nagyobbik fele fontos értéke a magyar történelemnek. Nem hőst gyártottunk: mérlegre tettük az összes tényt, és ez alapján határoztunk, szerintem ez vállalható.

Emléktábláját Teleki utcai szülőházán 1992-ben avatta barátja,