Délmagyar logó

2017. 12. 14. csütörtök - Szilárda -1°C | 9°C Még több cikk.

35 perc után a magyart is felveszik

Szeged, Hungary – ez szerepelt azon a kartonpapíron, amit magam előtt tartva stoppoltam Romániában.
A magyar határtól nem messze vártam a jó szerencsét, először „bemutattak" nekem, aztán 35 perc múlva megállt egy belga rendszámú autó. „Halászlé, nagyon jó, gyere" – közölte a 28 éves román sofőr, aki Antwerpenbe tartott.

A romániai Nadlac szélén kiálltam a főút mellé, és egy Szeged, Hungary feliratú táblát magam előtt tartva stoppoltam. Arra voltam kíváncsi, vajon mennyi idő alatt, és ki vesz fel, hogy elvigyen a csongrádi megyeszékhelyig.

Vastag fekete filccel írtam fel az egyik konténer mellett talált kartonpapírra a Szeged és a Hungary szót. Péntek kora délután hatalmas forgalom volt, mindkét irányban zúgtak a járművek: személyautók, kamionok felváltva. Alig telt el pár perc, mikor egy piros Volvo lassított mellettem. Megörültem, de nem jártam sikerrel. Ugyanis a kocsi anyósülésének ablakán félig kihajolva egy férfi csak üvöltött felém angolul: „F...ck Hungary!", majd a középső ujját felmutatva röhögve továbbhajtott. A kocsinak olasz rendszáma volt, de kicsi volt az esély, hogy taljánok ültek benne.

Stoppos szerencsére várva Romániában. Fotó: Miskolczi Róbert
Stoppos szerencsére várva Romániában.
Fotó: Miskolczi Róbert

E rövid közjáték után úgy tíz percen keresztül nem történt semmi említésre méltó. Várakoztam, és közben csak száguldottak mellettem a járművek. Egy kamion vezetője, amint mellém ért, hirtelen dudálni kezdett, a váratlan hangtól egy kicsit megremegtem, s majd elejtettem a táblát. Gondolom, ez tetszett neki, mert újabb kürtszó harsant föl.

Már több mint fél órát várakoztam, mire feltűnt egy fehér BMW. Szép nyugodtan haladt, nem száguldott. Amint közelebb ért, láttam, hogy egy fiatalember ül benne. Nem is vártam, de lassított, majd meg is állt mellettem. Amint odaléptem, már nyitotta is ki a kocsi ajtaját.

– Fish-soup, very good! Come! – mosolygott rám a sofőr, s beültem mellé. Kiderült, már többször utazott át Szegeden, s amint tehette, megállt, mert nagyon szereti az itt főzött halászlét.

Beszélgetni kezdtünk. Elmondta: Tobar Curteának hívják, 28 éves, a romániai Craiovában lakik. Már öt esztendeje dolgozik csaposként egy antwerpeni bárban. Most is oda tart, mert véget ért nyári szabadsága. Kocsijának ezért is van belga rendszáma, tavaly vette. Szülővárosa és munkahelye több mint kétezer kilométerre van egymástól. Többnyire meg is áll a stopposoknak, mert unaloműzőként nagyon jól jön ez a kis változatosság. Az utat nem egyszerre teszi meg, hanem hol Ausztriában, hol Németországban éjszakázik, ilyenkor a sztráda egyik parkolójába hajt ki, s a kocsijában alszik. Nagyon sajnálta, hogy csak Szegedig megyek, mert szerinte jót beszélgettünk. A közös nyelv a német volt.

Olvasóink írták

  • 4. bo 2009. szeptember 08. 08:51
    „Vakmerőségre vall beülni bármely román kocsijába ismerve a közlekedési moráljukat. A cikkben említett úr is Craiovaból jön, az ugye kb 700 km. Gondolom egy fenékkel végig döngette az utat és előtte még 1700 km. frissen üdén!”
  • 3. magdi1970 2009. szeptember 08. 04:17
    „brill1 szerintem a hozzá szólásodat magadra értetted:)csak elírtad a nevet !a sajátodat akartad odatenni szerintem <moderálva> Örülj neki hogy ezekhez a semmit mondó szar cikkekhez valaki legalább rak egy kis poént!”
  • 2. brill1 2009. szeptember 07. 23:39
    „moderálva durva”
  • 1. napiszar 2009. szeptember 07. 21:18
    „A skinhead felvesz egy stopost. A stopos már nagyon fáradt, és elalszik a hátsó ülésen. Bukkan hármat a kocsi, amire felébed a stopos és megkérdezi:
    - Mi volt ez?
    - Ááá. Semmi. Csak elütöttünk egy újmagyart.
    - De hát három bukkanó volt.
    - Persze. Fel a járdára, elütöttük az újmagyart, le a járdáról.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Feltalálók, ha találkoznak

Íme néhány azok közül a találmányok közül, amelyeket az óbecsei Mecek Mihajlo hozott el Szerbiából… Tovább olvasom