Délmagyar logó

2017. 12. 16. szombat - Etelka, Aletta 1°C | 11°C Még több cikk.

A lovas fogat reneszánsza

Fúvószenével, mazsorett- és néptáncbemutatóval nyílt meg szombaton reggel félúton Makó és Apátfalva között, a 43-as út mentén a pusztaságban az országos szántóverseny regionális döntője. A különös versengés résztvevői a szinte kibírhatatlan hőség ellenére is derekasan rótták a fordulókat.
Varga Zoltán négyszeres országos bajnok harminc éve szánt lóval és ekével. Fotó: Szabó Imre
Makó és Apátfalva közt, a kijelölt területen szombaton reggel kilenctől délután egyig zúgtak a traktorok, szorosan egymás mellett, a kijelölt szűk parcellákon szorgosan fordulva az országos szántóverseny regionális döntőjén – persze a hagyományos módon, lóval is szánthatott, aki akart. A főszervezőtől, Varga Pétertől az apátfalvi versenyről megtudtuk: összesen heten neveztek be rá Apátfalváról, Mezőhegyesről és Székkutasról. A sorrendben ötödik szántóünnepen a megszokottnál kicsit szerényebb volt a versenyzők érdeklődése, ami részben a szinte kibírhatatlan melegnek tudható be, részben az elhúzódó aratásnak, részben pedig a mezőgazdaság egyébként is igen szomorú helyzetének – vélte Varga Péter.

A résztvevők az ekék fajtájától függően négy kategóriában, ám nagyjából azonos, összesen kétezer négyzetméternyi területen mérhették össze tudásukat, technikájukat és persze felszerelésüket – mert itt sincs kötelezően megszabva, milyen traktorral és ekével induljon az ember. Ebben egy kicsit a Forma–1-re hasonlít a dolog – mondta a szervező, aki egyébként maga nem gazdálkodó, hanem kereskedő és vállalkozó.

Azt már Soós Sándor, az Országos Szántószövetség titkára mesélte el nekünk, hogy szántóversenyeket – ami az átlagember számára már önmagában is különösen hangzik – 1818 óta rendeznek; akkor Írországban volt az első. Nálunk a kiegyezést követően honosodott meg, és az első, enyingi hazai szántóverseny fődíja még két krajcár és egy oldal szalonna volt. Manapság már nemzetközi, sőt világversenyeket is rendeznek. Bár a magyar agrárnemzet, a mi indulóink bizony nem jeleskednek ezeken – árulta el Soós Sándor, aki egyébként egyben a magyar szántóválogatott szövetségi kapitánya is. Ennek oka pedig elsősorban az anyagiakban keresendő: a jó szántás ugyanis csak hetven százalékban múlik az emberen, a többi a technológián, az eszközökön áll.
Az apátfalvi forduló legjobbjai, Varga Zoltán, Mihály Károly, Korom Ferenc és Korom Zsolt az országos versenyre jut tovább, amit szeptemberben, Jászkiséren rendeznek meg, a világbajnokság pedig Prágában lesz.
A legtöbb érdeklődőt a versenyszámok közül természetesen ezúttal is a lóval-ekével történő, hagyományos szántás vonzotta. Nem csoda: a gyerekek akár meg is simogathatták a sorok között szelíden baktató hátasokat. Ottjártunkkor épp a helybeli Varga Zoltán veselkedett neki a kijelölt területnek. Négyszeres magyar bajnok egyébként, a versenyzést öt éve kezdte, a szántást pedig természetesen még gyermekkorában. Kiszámolta: tavaly majdnem pontosan annyit szántott, hogy azzal eljuthatott volna Budapestre és vissza a lovak mögött gyalogolva.

Mellesleg úgy tapasztalja, a fogatos szántás egyre inkább reneszánszát éli: a kisebb gazdaságoknak az egekig szökő üzemanyagárak és a traktor magas fenntartási költségei miatt immár újra megéri lovakat és ekéket venni. Csak azt sajnálja, hogy noha ő harminc esztendeje szánt, felmenői pedig sok-sok generációra visszatekintve kivétel nélkül földművesek, a fia már a lovakat sem tudja befogni.


Mobiltelefonálásért pontlevonás

A résztvevők teljesítményét szakmai zsűri pontozza. A szakemberek nézik például a nyitóbarázda egyenességét, a barázda mélységét, a sorok egyenességét, az időtúllépésért vagy a mobiltelefonálásért pedig pontlevonás jár. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Segítség a vállalkozóknak

A szegedi Progress Vállalkozásfejlesztő Alapítvány és a gazdasági tárca együttműködésének értelmében… Tovább olvasom