Délmagyar logó

2016. 12. 02. péntek - Melinda, Vivien 1°C | 8°C

A magyar, aki nélkül nem állították volna fel a Szabadság-szobrot

Makó - Egy 1864-ben kivándorolt makói ifjú megkülönböztetett helyet foglalt el az USA társadalmi életében a modern hírlapírás kialakulásának korában, a XIX–XX. század fordulóján. Joseph Pulitzer évtizedeken át meghatározó személyisége volt az Egyesült Államok sajtójának, s mint kongresszusi képviselő részese a politikai életnek. Április 10-én volt születésének 165. évfordulója.
Joseph Pulitzer az új stílusú hírlapírás módszereinek kidolgozása révén úttörő szerepet játszott a modern tömegsajtó létrejöttében. A zsurnalisztika felsőfokú oktatásának szorgalmazásával, majd adományának köszönhetően a New York-i Columbia Egyetemen létrejött első önálló újságíró-fakultással együtt nevéhez fűződik a szakma rangos elismerése, a Pulitzer-díj alapítása is. „A sajtó legfőbb küldetése nem csupán a hírközlés, hanem a közszolgálat" – hangzott Pulitzer legfontosabb zsurnalisztikai elveinek egyike. Az általa képviselt „új hírlapírás" másik elve, „a nyilvánosság a világon a legnagyobb morális hatóerő" pedig a sajtó nyilvánosságának leleplező erejére utalt. A modern hírlapírás klasszikus alakjának meggyőződése volt, hogy szabad politikai rendszer nem létezhet szabad sajtó nélkül: „köztársaságunk és sajtója együtt fog felemelkedni vagy elbukni".

Az Újvilág szimbóluma

Pulitzer öccsét papnak nevelték

Pulitzer József egy makói magyar zsidó terménykereskedő, Pulitzer Fülöp és a pesti születésű Berger Elize fia volt. Öccsét, Albertet – aki Józsefet Amerikába is követte – papnak nevelték, de nem jutott a felszentelésig. A család nyolc gyermekéből csak négyen élték túl a gyermekkort.

 
Pulitzer befolyásos lapja, a The World látványos akciói közül talán a legjelentősebb a New York-i Szabadság-szobor felállítása volt. A Franciaország által az Egyesült Államoknak ajándékozott műalkotás elhelyezése nehézségekbe ütközött: a 46 méter magas, 225 tonna súlyú nőalak felállítása megfelelő előkészítést igényelt volna. Csupán a fundamentum lerakása történt meg a kis szigeten, s a hatóságok sehogyan sem tudták előteremteni a pénzt egy illő méretű és stílusú talapzat megépítéséhez. Nem látván fantáziát a dologban, a gazdagok nem adakoztak. Tudomást szerezve a tehetetlenségről és késlekedésről, Pulitzer újságain keresztül hazafias összefogásra hívta fel polgártársait: „Helyrehozhatatlan szégyen volna New York városára és az Amerikai Köztársaságra nézve, hogy Franciaország elküldi nekünk pompás ajándékát, mi pedig még egy talapzatot sem tudunk biztosítani számára... Adjanak, még ha keveset is! Küldjék el adományaikat! Mi összegyűjtjük, és gondoskodunk róla, hogy a célnak megfelelően használják fel. Minden adományozó nevét közétesszük, bármily keveset is ad."

A Pulitzer-lapbirodalom székháza New Yorkban.
A Pulitzer-lapbirodalom székháza New Yorkban.
Az ekkor már közismert lapkiadó hívó szavára megindult az adományok áradata, amihez ő maga is hozzájárult. Pár hónap alatt több mint 100 ezer dollár gyűlt össze, lehetővé téve ezzel a különleges méretű lábazat megépítését. A 27 méter magas gránittalapzatban felvonó, kilátó és múzeum is helyet kapott. 1886 októberében Grover Cleveland elnök színpompás ünnepség keretében avatta fel az USA jelképének is számító alkotást, amelynek kezében a fáklya immáron 93 méter magasra emelkedett. Hogy még nagyobb legyen a látványosság az avatás napján, Pulitzer a The World székháza elé hatalmas méretű alkalmi diadalkaput építtetett az utca teljes szélességében, amely alatt a katonaság díszegységei is elvonultak. Számára szimbolikus jelentőségű volt, hogy közreműködött a monumentális Szabadság-szobor felállításában, amit azután sok millió bevándorló Amerikába érkezvén a hajóról először pillantott meg.

Munkácsy Amerikában

Egy másik emlékezetes esemény ugyanebben az esztendőben, Munkácsy Mihály tengerentúli útja alkalmával történt. Világhírű realista festőnk Párizsban élt, midőn hírneves alkotásával, a Krisztus Pilátus előtt című képével bemutató körútra indult az Egyesült Államokba. Abban a lelkes és ünnepélyes fogadtatásban, amelyben a művész 1886 őszén részesült, nem kis szerepe volt Pulitzernek. A New York-i magyarok fogadóbizottságot hoztak létre Munkácsy üdvözlésére, s ennek elnöki teendőit Pulitzer látta el.

A Szabadság-szobor felállításában játszott szerepe csak növelte elismertségét.
A Szabadság-szobor felállításában játszott szerepe csak növelte elismertségét.

A The World évekkel előbb is írt már a kritikai realizmus jeles festőegyéniségéről. Fogadtatásának előkészítése során a lapban további tudósítások láttak róla napvilágot. Pulitzer, aki nagy tisztelője és pártolója volt a művészeteknek, akár franciaországi utazásairól is ismerhette honfitársának hírét, de valószínűbb, hogy kettejük személyes szimpátiája egymás iránt közös ismerősük, a szobrász Bartholdi közvetítésének volt köszönhető. A Szabadság-szobor alkotójának és Munkácsynak a műterme ugyanis Párizsban egymás mellett volt. Munkácsy szemtanúja volt a szobor létrejöttének, alkotóját jól ismerte, aki említést tehetett neki Pulitzerről. A The World részletesen szólt Munkácsy pályafutásáról, elismeréssel méltatta alkotói erényeit, és beszámolt New York-i programjáról. A maga nemében ugyancsak monumentális Krisztus-trilógia első darabjának bemutatását követő napon Pulitzer lapja így kommentálta a látottakat: „Ha napjaink nagyobb művészei közül megadatik néhánynak, hogy munkájuk maradandósága révén korszakok, évszázadok múltán az idő a mai értelemben vett klasszikus jelzővel ruházza fel nevüket, Munkácsy Mihály magyar festő igen előkelő helyet fog elfoglalni a XIX. század halhatatlanjai között, amit mesterműve, a Krisztus Pilátus előtt biztosít majd számára... Az alkotás nagyszerű képzelőerőt sugall; a maga egyszerűségében pompás; drámai mondanivalója nem festészeti fortélyok alkalmazása révén, hanem egyszerűen a géniusz vezette alkotói kéz nyomán jut kifejezésre. Nézőjét a teljesség érzése tölti el, lenyűgözi... A képet mindenkinek látnia kell! Széles körű, megérdemelt elismerést fog kiváltani, s ily módon Amerika is főt hajt e nagy művész előtt, kinek zsenije alkotta azt. Munkácsy, te salutamus!"

A nagy tetszéssel fogadott tárlat megnyitója után a Metropolitan Operaházban Pulitzerék vendége volt Munkácsy, akit amerikai utazása további megrendelések szerzésével kecsegtetett. Tény, hogy a következő napokban-hetekben a társadalmi élet előkelőségei fogadták a magyar művészt; bankettek egész sorát rendezték a tiszteletére. A New York-i magyar emigráció mindjárt az elején kitett magáért: a november 23-án tartott estélyen Pulitzer látta el a szertartásmester szerepét, és ő mondta az üdvözlőbeszédet. Az ünnepségen illusztris vendégsereg jelent meg: politikusok, a kulturális és üzleti élet reprezentánsai és más közéleti személyiségek, köztük az osztrák–magyar alkonzul.

Nagy művészt köszöntött

A zászlókkal díszített helyiség falán az „Isten hozott" felirat volt látható, a himnuszokat zenekar játszotta el. Köszöntőjében Puli-
tzer így szólt: „Egy nagy művészt, Munkácsy Mihályt üdvözölhetjük körünkben, aki messziről jött idegen az Újvilágban, ezért szívélyes fogadtatás illeti. Köszöntjük őt, de nemcsak azért, mert nagy mester, hanem mert magyar is... és a világ két legszebb országát képviseli itt körünkben – Magyarországot, ahol született és fogadott hazáját, Franciaországot. Azért, mert Magyarország és Franciaország nem csupán szép, hanem Európa legszabadságszeretőbb nemzetei közé tartozik. Üdvözöljük, mert ugyanazzal a páratlan géniusszal rendelkezik a képzőművészet terén, mint amivel nagy honfitársa, Kossuth Lajos rendelkezett a retorikában vagy Liszt Ferenc a zenében. Köszöntjük továbbá azért, mert mi amerikaiak, kiknek földjén nincs hagyományos arisztokrácia, nagyra becsüljük a tehetség arisztokráciáját; nincsenek királyi nagyságaink vagy nemeseink, ám meghajlunk az erény nemessége, és leborulunk a zsenialitás királyi nagyságai előtt... Ma itt egyszerre érezzük magunkat magyarnak s amerikainak."

Angolul tartott beszédében Pulitzer érzékeltette, hogy nyelvtudása immár nem alkalmas arra, hogy magyarul szóljon. Másnap lapja első oldalán a bankettról a tudósítás mégis magyar nyelvű címmel jelent meg: „ÉLJEN MIHÁLY MUNKÁCSY!" Ebből kiderül, hogy a jelenlevő Chauncey Depew szenátor felszólalásában így utalt Pulitzerre: „Ha Magyarország nem adta volna nekünk Joseph Pulitzert, és ha a The World nem segített volna, a Szabadság-szobor talapzata sohasem készült volna el." Munkácsy neve közszájon forgott, egymást érték a személyének szóló meghívások. A művész és Pulitzer kapcsolata ezzel azonban nem merült ki. Miután Munkácsy az államok fővárosából – ahol a kormány tagjai fogadták – visszatért New Yorkba, karácsony előtt otthonukban Pulitzerék nagyszabású estélyt adtak tiszteletére. Hazautazása előtt megrendelést kapott Pulitzer felesége, Kate portréjának megfestésére.

Tény, hogy ekkoriban – lapjának és politikai sikereinek köszönhetően – Pulitzer nagy tekintélynek örvendett. A Szabadság-szobor felállításában játszott szerepe csak növelte elismertségét. Az egyre nagyobb lélekszámú amerikai magyarság is büszkén nézett fel rá.

Dr. Csillag András
Pulitzer-kutató, főiskolai tanár
Szegedi Tudományegyetem

Olvasóink írták

24 hozzászólás
12
  • 24. Csecs 2012. április 25. 08:10
    „16: Problem? :D”
  • 23. Mignon 2012. április 24. 19:42
    „Pulitzer-rel kapcsolatban böngeszek most a Wikipediaban.
    Ezt az idezetet talaltam meg töle:

    "A sajto kicsapongonak tünhet!
    De a mai vilag erkölcsi eszköze!
    A sajtotol valo felelem: több büncselekmenyt, korrupciot es erkölcstelenseget akadalyoz meg-,
    mint a törvenytöl valo felelem!"

    (forditas nemetböl)

    Öszinten:
    Talaltam olyan idezetet is töle, aminek nem ertem a lenyeget, tartalmat.
    (azt szegyenlem leirni ide, azert nem irom le)”
  • 22. scott1 2012. április 24. 18:47
    „Mignon!
    Mivel a cikk eredetileg Pulitzerről szólna, tényleg ne bonyolítsd tovább... :D Minden jót!”
  • 21. Mignon 2012. április 24. 18:27
    „Scott1!

    Mondom, hogy nem volt kenyszer!!
    De, olyan "önkentes" sem...!
    "Kivanatos volt"...

    Különben, ezzel az okmannyal, (meg van rajta egy 2,-Pengös okmanybelyeg is!),
    barmikor felvehetnem itt nagyapam eredeti nemet nevet!
    (A csaladi nev valtoztatasa ebben az esetben kb. 1.000,- Euroba kerülne.)

    De nem akarom ezt a mai kacifantos vilagot, meg tovabb bonyolitani...!
    Jol van ez igy, ahogy van. (Mar ami a nevet illeti.)

    :)”
  • 20. scott1 2012. április 24. 18:14
    „1932-ben a Gömbös-kormány irányította az országot...
    Fischernek hívták a belügyminisztert...
    A Homan nevű oktatási miniszter pedig Klebelsberg oktatási vívmányait vitte tovább...
    Szóval ez a névváltozás önszorgalomból történhetett, vagy ha tényleg kényszer volt, akkor az is benne van, hogy csak a név volt német...”
  • 19. Mignon 2012. április 24. 17:43
    „Scott1!

    Megtalaltam a nevvaltoztatasrol szolo okmanyt.

    1932-ben volt, (hibasan irtam korabban 1937-et, bocs!)
    Szoval, 1932-ben lett a csaladi nev megvaltoztatva.

    Az erröl szolo, 20-evvel ezelötti, eredeti okmany a birtokomban van,
    Csömör Agnes hitelesitesevel 1992-böl.
    (Ö akkor a makoi Anyakönyvi Hivatal dolgozoja volt.)
    Nekem postan lett elküldve.”
  • 18. Mignon 2012. április 24. 17:26
    „Scott1!

    Nagyapam ugy meselte, hogy
    1937-ben azert kellett magyarositattnia a nevet (valoban, kötelezö nem volt!),
    mert közalkalmazott volt.
    Közalkalmazottkent, pedig "kivanatos volt", hogy magyar nevet viseljen,
    különben kirugtak volna allasabol...

    Tekintettel arra, hogy 6 gyereket kellett ellatnia, igy "magyarositotta" a nevet.”
  • 17. scott1 2012. április 24. 17:10
    „Hát Mignon írsz Te is nagy marhaságokat!
    1. A sváb nevekhez a hazai zsidóságnak az égvilágon semmi köze! Mária Terézia (osztrák) volt ugyanis az, aki kötelezte a Habsbug Birodalomban élő zsidóságot a német nevek felvételére! Egy echte német számára a mai napig felismerhető a legtöbb ilyen választott név, ami ugyan a némethez köthető, de a sváb dialektushoz az ég világon semmi köze!
    2. 1937-ben nem kellett a németeknek megváltoztatni a nevüket Magyarországon (nem úgy mint 1947-ben...) önszántukból valóban sokan Magyarosítottak abban az időben és előtte, mivel erős volt a magyarság asszimiláló ereje. De ez "évszázados hagyomány" volt már akkor a környéken... 1939-ben Makón még Eckhart családnévvel lehetett valaki a legnagyobb német ellenes...
    3. Itt a Maros mellett nem is a svábok betelepülése volt jelentős - bár talán szédelegte ide Württembergből is - hanem a vesztfáliai "frankoké" de jöttek lotaringiai, holland, francia és luxembourgi családok is a 18. század közepén a törökök visszaszorulása után... de elsődlegesen nem is Makóra irányult jelentősen a betelepítésük, hanem a Marostól délre eső "Habsburg" területekre (Német Bánátba, ahol a számuk a múltszázad elején megközelítette a félmilliót)... idővel sok család onnan települt Makóra...
    Összegezve 1937-ben kényszerből nem a németek magyarosították a német hangzású nevüket!”
  • 16. Apátfalvi** 2012. április 24. 16:20
    „Na, az értéket teremteni képtelen, leginkább csak "moderálva" szavakat maga után hagyó csecs megint megszólalt...

    Ennyi erővel írhattad volna azt is, hogy csak úgy volt magyar, mint szálosján ferenc vagy stojakovic döme, nem?

    Az pedig tény, hogy rengeteg zsidó alkotott maradandót, amelyek a magyarság hírnevét öregbítik. Elhiszem hogy nem tetszik, mint ahogyan gondolom az sem, hogy a nyilasok csak a szálasi-röppenytűt tudták felmutatni, azzal is ugye csak pusztítani lehetett, ja meg persze nekik is voltak zsurnalisztáik, akik a frontokra hajtották a megmaradt magyarságot, a léhűtő elemeket meg a zsidókra uszították.

    Nem tudom, még mindig inkább Pulitzerre voksolok... :)”
  • 15. Queenmargareth 2012. április 24. 16:08
    „Nem semmi pályafutás az biztos.
    Magyarnak is vallotta magát?
    Gondolom könnyebb lehetett kivándorolni egy tehetősebbnek már akkortájt is. Főleg, hogy tárt karokkal várta Amerika.”
  • 14. Mignon 2012. április 24. 14:34
    „Az USA-ban ma több Ujsagiroiskola van, mint tanciskola.
    Kisebb, nagyobb, olcsobb, dragabb.

    De "igazi", egyetemi szinten, ma is
    csak a Columbia-n van...”
  • 13. Mignon 2012. április 24. 14:24
    „A nev eredetehez:

    A Pulitzer, (ha igy jobban tetszik, akkor mondjuk)-,
    svab eredetü.
    A "pullen" = "tölteni" ("feltölteni") szavat jelenti, tehat
    Pulitzer = Töltö.

    Sok nemet bevandorolt csalad elt Makon, akik Maria Terezia idejen lettek
    oda "csalogatva".
    (adokedvezmeny, ingyenes hazhely, stb.)
    Sokan mentek a mostani Baden-Württembergböl ( "Svab-orszagbol") Makora.

    Edesanyam Makon született, svab csaladban.
    Nemetül is Töle tanultam, otthon.
    Nemet csaladi nevet 1937-ben kellett megvaltoztatnia nagyapamnak, aki szinten
    Makon született.

    Anyai nagybatyam Mako diszpolgara!

    Eljen es viragozzek Mako!”
  • 12. Mignon 2012. április 24. 12:48
    „A Wikipediaban most vegigböngeztem a Pulitzer-dijasok listajat 1918-tol napjainkig.
    (magyart nem talaltam közöttük)

    Örülök, hogy Norman Mailer ketszer is kapott, 1969-ben es 1980-ban,
    örülök, hogy Bob Dylan-nek is iteltek 2008-ban!

    Csak azt nem ertem, hogy
    1955-ben, a minden tiszteletemet biro
    Tennessee Wiliams is kapott Pulitzer-dijat, de nem "A vagy villamosa" ( "A Streetcar Named Desire")-ert,
    hanem a "Cat on A Hot Tin Roof", a "Macska a forro haztetön"-ert....

    ???

    Ezt nem tudtam.”
  • 11. bkozma 2012. április 24. 12:29
    „Igen, akkor azért még mást jelentett a bulvár, kb. az alábbi idézetnek megfelelőt, aztán ahogy minden iparszerű és a végsőkig megtervezett, profitorientált lett, az van ma.
    Kíváncsi lennék Pulitzer véleményére ha elolvasná a mai (magyar) bulvár lapokat.”
  • 10. Mignon 2012. április 24. 11:39
    „Egy masik idezet Pulitzer-töl, remelem ez jobban sikerül:

    "Nincs olyan bün, fortely, trükk, szelhamossag, teher, amely ne a titoktartasbol elne!
    Hozd ezeket a titkotat napfenyre, irj roluk, tedd mindenki szeme elött nevetsegesse!
    Korabban vagy kesöbben, a közvelemeny el fogja ezeket söpörni!
    Lehet,-a nyilvanossagrahozatal nem eleg,- de ez az egyetlen mod, hogy : ne valljunk kudarcot...!"”
  • 9. Csecs 2012. április 24. 11:12
    „8. a mérlegnek két oldala van.”
  • 8. vip007 2012. április 24. 11:01
    „4. Csecs 2012.04.24. 10:29

    Neked ezt jelenti, másnak meg mást!”
  • 7. Mignon 2012. április 24. 11:00
    „Bkozma!

    Köszönöm az idezet pontositasat!
    (Mentsegemre legyen mondva, hogy
    emlekezetböl, angolbol forditottam)”
  • 6. Mignon 2012. április 24. 10:50
    „Sarkozy sem magyar, holott edesapja
    Vitez Nagybocsai Sarközy Pal nemes es ujsagiro (publicista) volt...

    A fia a Grand Nation elnöke lett, holott nem is magyar.
    Ki erti ezt?”
  • 5. bkozma 2012. április 24. 10:41
    „Kedves Mignon!

    Az idézet pontosan, az utolsó maradt le..

    Amit eléjük teszel, legyen rövid, hogy elolvassák, világos, hogy értékeljék, képekben gazdag, hogy emlékezzenek rá, de mindenekelőtt pontos, hogy a fénye vezessen.”
24 hozzászólás
12
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kávéval kezdjük a napot

Sokéves átlag szerint naponta egy-két csészével fogyasztunk az élénkítő italból, viszont nem ritka az olyan korán kelő, aki három-négyet is megiszik egy nap. Makón kávéztunk. Tovább olvasom