Délmagyar logó

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 1°C | 12°C Még több cikk.

A székely tánctanár otthon is oktatna

Székelyföldön töltött gyermekévei alatt szívta magába a népi kultúra, a néptánc szeretetét a ma Makón táncpedagógusként munkálkodó Kádár Elemér. A magas hegyek közül érkezett fiatalember ma már szeret a dél-alföldi városban, de ha eljön az ideje, az itt megszerzett tudást és tapasztalatot otthon szeretné kamatoztatni.
Kádár Elemér Földeákon is tart néptáncórákat Fotó: Schmidt Andrea
– Élő múzeumban nevelkedtem, ahol a mai napig népviseletben járnak a tornácos házak közötti földes utcákon az emberek. Televízió és villany híján mesékkel szórakoztattak nagyszüleim – így emlékszik ma szerencsés gyermekkorára a több mint négy éve Makón élő Kádár Elemér. A népzene és a néptánc része volt a mindennapoknak azokban a székelyföldi kis falucskákban, ahol első évei, évtizedei teltek – a család ugyanis gyakran költözött, lévén édesapja állatorvos, akit időről időre áthelyeztek. Ezekben a közösségekben úgy maradt fenn minden hagyomány, hogy az ott élőknek voltaképpen eszükbe sem jut mást csinálni, másként élni, mint ahogyan azt szüleiktől, nagyszüleiktől látták. Így már kisdiákként ismerte a tájegységre jellemző dalokat, táncokat és minden olyan szokást, amely mai munkájának az alapjait képezi.

Tánccal azonban komolyan foglalkozni csak később, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem történelem–földrajz szakos hallgatójaként kezdett. Egy fiataloknak szervezett táncházon szembesült a ténnyel: bár jól ismeri Székelyföld táncait, más tájegységek lépéseiben korántsem járatos. Nekilátott hát, hogy pótolja a hiányosságokat, és jelentkezett a helyi művelődési ház néptáncegyüttesébe. Tehetségének és szorgalmának köszönhetőn néhány hónap leforgása alatt olyan szintre jutott, hogy hamarosan soron kívül felvette tagjai sorába a Hargita Táncegyüttes. Jelenleg is a kolozsvári Ördögtérgye csoport táncosa.

Makóra egy tánctábor révén került. Jobbágytelkén találkozott Badicsné Szikszai Zsuzsával, a makói Magán-zene- és Művészeti Iskola táncpedagógusával, aki arra kérte: tanítson diákjainak Nyárád menti táncokat. Először havonta járt a Maros-parti városba, később azonban visszautasíthatatlan ajánlatot kapott az intézménytől: arra kérték, legyen főállású tanára az iskolának, s ezzel együtt tanulmányi szerződést kötnek vele, így közben táncművészeti főiskolát végezhet. Elemér semmire nem vágyott jobban akkoriban, mint hogy ilyen végzettséget szerezzen. Mivel erre Romániában nincs mód, azonnal igent mondott. Ennek már több mint négy esztendeje.

Éveken keresztül párhuzamosan tanított és tanult. A szorgos munkának itt is, ott is eredménye lett: mára már több olyan diákja is van, aki a pályaválasztáskor a néptánc további tanulását tűzte ki célul – tavaly novemberben pedig megkapta saját diplomáját. Jelenleg százhatvannál is több kisgyereket tanít a környék számos településén, kisiskolásoktól végzős középiskolásig szinte minden korosztályt. Bár nem volt könnyű Makón és környékén barátokat szereznie és a hazájában sem vették jó néven, hogy Magyarországra költözött, úgy döntött, addig marad, amíg Romániában el nem jön a népi kultúra szervezett formában történő tanításának ideje. Igaz, a hagyományok átörökítése erőteljesebb, itt azonban a képzés szervezettebb.

Ha erre otthon is lehetősége nyílik majd, a régi mesterlegények módjára visszatelepül, hogy kamatoztathassa azt a tudást, amit Magyarországon szerzett.

Varga Márta
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Számítógépet kapott Totobé Eszter

Verset is a világhálóról keresett a legutóbbi városi szavalóversenyre a makói Totobé Eszter, aki a… Tovább olvasom