Délmagyar logó

2017. 09. 23. szombat - Tekla 11°C | 19°C Még több cikk.

Ásotthalmi focisták kapták az év postása címet

Két makói kézbesítő, Brakszatórisz András és Kondacs János lett idén az év postása. A díszes aranykürt mint vándordíj most azért lehet egy évig az övék, mert Ambrózfalván, munkájuk közben megmentették egy idős asszony életét.
Brakszatórisz András és Kondacs János. Fotó: Karnok Csaba
A fiatal, harmincas éveik elején járó férfiak, akik mellesleg jó barátok – sőt együtt is fociznak, jelenleg az Ásotthalom csapatában – mobilpostásként dolgoznak: Ambrózfalvára és Kövegyre járnak autóval nap mint nap, másfél éve. Még májusban történt, hogy – többek között – megálltak egy idős néni háza előtt az aznapi küldeményekkel. Brakszatórisz Andrásnak feltűnt, hogy az asszony, szokásával ellentétben, nem vette ki a postaládából az előző napi újságot. Ráadásul a kutya nyüszített, az udvar vége felől pedig nyöszörgés hallatszott...

Kollégájával együtt belesett a kerítés résein, és megdöbbenve látta, hogy a néni, akit jól ismertek, a tyúkól előtt fekszik. Kondacs János az egyik, közben odahívott szomszéddal átmászott a kerítésen, hogy segítsen. Nagy volt a baj: az asszony elesett, és mint utólag kiderült, combnyak- és koponyacsonttörést szenvedett. Már nagyon gyenge volt. Az orvos, akit közben Brakszatórisz András kihívott, azt mondta: ha csak pár órával később érkeznek oda, lehet, hogy már késő lett volna – a néni amúgy is magányosan, bezárkózva él.

A két fiatal postás akkor végig sem gondolta, hogy életet ment: egyszerűen azt tették, amit tenniük kellett. Azt meg, hogy ezért kitüntetik őket, végképp nem gondolták. A minap épp Ambrózfalvát járták, amikor rájuk telefonált a makói postavezető, Szűcs János: ugorjanak be a polgármesteri hivatalba, mert ott várja őket. Legnagyobb megdöbbenésükre nemcsak ő, de Szabó Pál vezérigazgató és a Magyar Posta jó néhány vezetője is jelen volt; ott mondták meg nekik, hogy helytállásukért kitüntetik őket, s nyomban gratuláltak is nekik. A díszes oklevelet és kitűzőt később, Budapesten vehették át.

Most – egy évig – övék a vándordíj is: egy új arany postástrombita, amire felvésték a nevüket. A sorban az övéké az első – a díj alapításakor készült trombita ugyanis már megtelt nevekkel; ez utóbbi is Makóra került. A két fiatalember örül az elismerésnek, ám még jobban talán annak, hogy az azóta egy mezőhegyesi szanatóriumban lábadozó asszony jól van, hamarosan hazatérhet, és immár gondviselők is vigyáznak rá. A becses szakmai elismerés egyébként nem hozott változást az életükben: eddig csak közvetlen kollégáik, családtagjaik tudtak róla, munkájukat pedig ugyanúgy végzik, mint eddig.


Népszerűsítik a mobilt

A két kitüntetett mobilpostásként dolgozik – emlékezetes, hogy a szolgáltatás bevezetése nagy felzúdulást okozott az érintett falvakban. Brakszatórisz András és Kondacs János azt mondja: Ambrózfalván és Kövegyen már lecsillapodtak a kedélyek, sőt az emberek megszokták, megkedvelték és bizalmukba fogadták az autóval közlekedő postaszolgálatot. Nincs olyan postai feladat, amit ne tudnának megoldani, és erre már azok is rájöttek, akik eleinte idegenkedtek a mobilpostától – mondják. A két faluban összesen közel ezer ember kiszolgálásáról gondoskodnak. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A makói Zatykó Attilának sikerült, Zombori Krisztinának nem

Találkozhatott Olaszországba vitt kislányával a makói Zatykó Attila, aki továbbra is úgy véli:… Tovább olvasom