Délmagyar logó

2017. 02. 25. szombat - Géza 2°C | 8°C Még több cikk.

Autista fiú nyerte el a diák-Pulitzer-díjat

Makó - Dührohammal válaszolt a legkisebb sérelemre, ezért is gyakran bántották társai azt az autista fiút, aki írásával most elnyerte a diák-Pulitzer-díjat. A 16 éves bonyhádi Schmalcz Attila arról írt, hogyan boldogulhatnak az autizmussal együtt élők a közösségben, és hogyan lehet nekik segíteni. Mert lehet.
„Ez nem betegség, még csak nem is fogyatékosság. Még az állapot sem a legmegfelelőbb kifejezés, mivel nem lehet sem megváltoztatni, sem gyógyítani. Ez egy jelenség, amely mélyen beépül az ember lényébe, személyiségének része lesz, annak minden negatív és – bármilyen meglepő is – pozitív hozadékával együtt." Schmalcz Attila 16 éves, mégis tömörebben és érzékletesebben fogalmaz, mint a felnőttek többsége. A bonyhádi fiú a makói önkormányzat által kiírt országos diákújságíró-pályázatra küldte be az Esőember-jelenség egyes szám első személyben című esszéjét, amely saját helyzetéről és a tanulságokról szól. Attila Asperger-szindrómával él együtt, ez az autizmus egyik változata, még mindig keveset tud róla a tudomány, leginkább azt, hogy ez „a szociális, kommunikációs, kognitív készségek minőségi fejlődési zavara".

Attila észrevette, hogy máshogyan gondolkodik, mint a többiek, nehezen tudja értelmezni más viselkedését, és képtelen tolerálni a sérelmeket. Társai gyakran belekötöttek, ezért hat évvel ezelőtt úgy döntöttek szülei, hogy magántanulóként folytatja. Ilyenkor a gyerek általában elkallódik, Attilának azonban magával a tanulással nem volt gondja. Csak el kellett neki magyarázni minden feladatról, hogy mire való. Ír a cikkében egy amerikai férfiról, aki sokáig beszélni sem tudott, végül sikeres mérnök vált belőle. Hogyan lehet ez? Úgy, hogy míg a többi embernél a tanulás egyszerre ösztönös és tudatos cselekvés, az autistáknál kizárólag tudatos. Tévhit, hogy zsenik, de „az autizmussal mindig együtt jár a részletekben való elmélyedés képessége, ami egyedi és sokszor hasznos látásmódhoz vezet".

Schmalcz Attila és az első díj. Ez az elismerés lesz a második meglepetés az otthoniak számára. Fotó: Frank Yvette
Schmalcz Attila és az első díj. Ez az elismerés lesz a második meglepetés az otthoniak számára.
Fotó: Frank Yvette

– Azt nem lehet mondani, hogy ezzel vagy azzal az iskolával lett volna gondunk, mindig egy-egy pedagógus hozzáállásán, személyiségén múlott, hogy váltottunk. Más tanárok nem problémaként, hanem pedagógiai kihívásként néztek rá, ezt a gyerek is rögtön megérezte – számol be Tünde, Attila édesanyja.

Az egyik ilyen tanár el is kísérte a családot Makóra, a Koronába, ahol Attila szombaton átvette Pulitzer József Szülővárosának Díját. A bonyhádi Arany János Gimnázium magyar–dráma szakos tanára, Kovács Eszter beszélte rá Attilát arra, küldje el írását a zsűrinek. – Először készülő regényének első fejezetét olvastam tőle – mondja a tanárnő. – Amikor kiderült, hogy szerepeltetni akarom egy darabban, azt mondták, nem vagyok normális, hogy beengedem őt a színpadra a többiekkel, de minden jól ment. Az volt az első meglepetés a környezete számára, ez a díj lesz a második.

Eszter szerint a legfontosabb az, hogy a tanár és a többi gyerek is megértse, miért kell máshogyan viszonyulni egy autistához. Igenis lehet nevelni ilyen szempontból az osztályt, mert az a közösség több lesz ezáltal. Habár ő nem fejlesztő pedagógus, úgy látja, célravezetőbb lenne, ha tanórán foglalkoznának ezekkel a gyerekekkel, nem különórákon, mert nekik is életbevágó, hogy megtanuljanak alkalmazkodni a többiekhez.

Attila picit zavarba jött az interjútól. Azt mondta, nagyon szereti a magyar irodalmat, de a biológiát is, egy-egy ötletet addig forgat, formál írás közben, amíg tökéletesnek nem érzi, és igen: újságíró, író akar lenni.

Olvasóink írták

  • 7. Atlasz 2011. november 06. 16:46
    „Szegeden az az iskolaigazgató akadályozta meg autista fiam számára a támogatott kommunikáció elsajátítását, akire a szegedi autisták nevelése volt bízva. Megtehette. Ilyen az oktatásügy, a szakigazgatás.”
  • 6. Lilim23 2011. november 05. 12:10
    „Attól hogy valaki más mint a többi,nem hogy nem szabad lemondani róla hanem egyenesen kőkeményen ki kell állni érte és egyengetni az útját,segíteni az életbe és az élet minden területén!!!!nem eldugni.....és ez egy fantasztikus cikk és fantasztikus az hogy végre vki segített és nem hátráltatott egy különleges gyereket:)csak gratulálni tudok a szülőknek is és a tanárnőnek.!!!!”
  • 5. smalltown 2011. november 03. 20:43
    „Gratulalok!”
  • 4. banew 2011. november 03. 16:57
    „Végre van már olyan tanár is, aki nem csak " szegény hülye" gyereknek tekinti, hanem megkeresi az utat hozzá! Minden elismerésem a tanárnőnek, a szülőknek, akik nem szégyellték a gyereküket, hanem fejlesztették, és leginkább a fiúnak, aki AKART ! Gratulálok!”
  • 3. Teve12 2011. november 03. 16:24
    „Gratulálok. Attól hogy valaki más mint a többi nem szabad lemondani róla ,és igen ők is emberek és ők is be tudják bizonyítani hogy igen meg tudnak nyerni bármit a világban .”
  • 2. pajzanko 2011. november 03. 13:28
    „Ez igen! Gratulálok a szülőknek és a pedagógusnak is.”
  • 1. 3évesférfi 2011. november 03. 12:36
    „Gratulálok!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kerékpárzár-akció: már csak néhány van az 500 lakatból

Makó - Vasárnap várhatóan már nem lehet olcsó, mégis erős kerékpárzárhoz jutni a piac utcájában… Tovább olvasom