Délmagyar logó

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 9°C | 23°C Még több cikk.

Az emlékkőnél randevúztak a csókásiak

Makó–Csókás - Az egykori csókási diákok évről évre összegyűlnek egykori iskolájuk helyén, hogy a küzdelmes, szép időkre emlékezzenek.
– A csókási tanyavilágban születtem, és 1956-ban itt kezdtem az általános iskolát. A suliba gyalog jártam nap mint nap, a távolság 1 kilométer volt. Előfordult, hogy 70 centis hóban mentem, s beszakadt alattam a jég. 16 éves koromig éltem itt, akkor Makóra költöztünk, de a mai napig úgy emlékszem vissza a csókási évekre, hogy csodálatos gyermekkorom volt, nem cserélném el senkiére. Sokszor magam hajtottam ki a libákat, kacsákat a tarlóra. Akkoriban nem volt tévé meg számítógép, mégis csodákat éltem meg, például ha szedtem egy csokor vadvirágot – meséli Szabó Jánosné Szekeres Rozália (kis képünkön). Ő az egyike azoknak az egykori csókási diákoknak, akik évről évre összegyűlnek egykori iskolájuk helyén, hogy – mint vasárnap – a küzdelmes, szép időkre emlékezzenek.

Csókás egykori lakói és a leszármazottak máig összetartanak. Fotó: Szabó Imre (képgaléria)

Csókás a mára elnéptelenedett Makó környéki tanyavilág legtávolabbi része volt. 163 tanya állt itt, iskolája pedig több mint 100 éven át, 1863-tól 1970-ig működött, és a tanyai iskolák közül a legnagyobb létszámú volt. Az épület ma már nincs meg, a tégláit is elhordták, csak az elé állított kereszt jelöli a helyét. A Makótól 24 kilométerre fekvő terület ma a szomszédos Békés megyéhez, Békéssámsonhoz tartozik közigazgatásilag. Mint beszámoltunk róla, az iskola helyén egy öregdiák, a makói Brutyó Imre kezdeményezésére évekkel ezelőtt közadakozásból márvány emlékkövet állítottak. Időközben felújították a keresztet, a környéket pedig önkormányzati segítséggel rendbe tették, parkosították. Itt találkoznak immár 7 esztendeje az egykori csókásiak szerte az országból.

Csókás egykori lakói és a leszármazottak máig összetartanak. Fotó: Szabó Imre (képgaléria)

Szabó Jánosné azt mondta, a csókási iskola nagyon jó útravalót adott neki, tanáraik csak a jóra nevelték őket. Hogy máig összetartanak, arra bizonyságul szolgált a vasárnapi találkozó is. Délelőtt a keresztnél jó kétszázan gyűltek össze, többen elmondták emlékeiket, szólt az egybegyűltekhez Pálfai Zoltán plébános és Buzás Péter polgármester is, majd az igási Koccintó csárdában töltött káposzta mellett folytatódott az adomázás.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ünnepelt a megye legkisebb faluja

A megye legkisebb, alig több, mint 400 lelkes községében a falunap a legnagyobb ünnep. Tovább olvasom