Délmagyar logó

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 18°C Még több cikk.

Dörrent a fegyver, szólt a vadászkürt

Jó időben és jó helyen volt a megyei vadásznap: a Makó melletti Maros-partra több ezren látogattak el, hogy végignézzék a ceremónia után az agarak futását, a solymászok bemutatóját, a lövészetet. A rendezvény egyik célja az volt, hogy eloszlassa a tévhiteket, amelyek erről a sportról, hivatásról élnek a köztudatban.
Komoly ünnepség volt a Csongrád megyei vadásznap megnyitója szombaton délelőtt; öltönyös és honfoglalás kori viseletben pompázó vadászok álltak sorfalat, Buzás Péter makói polgármester – maga is vadász – mondott beszédet, de eljött a Lukács János rendőr dandártábornok, a megyei rendőr-főkapitányság több vezetője. Calaman János Makó belvárosi segédlelkész mondott imát az utóbbi évben elhunyt vadászokért, akiknek tiszteletére az erdélyi Gotthárd Béla, ismert vadász és szakíró koszorút hozott. Ez a nap alkalmat adott arra, hogy találkozzanak a régi ismerősök, és a vadászok megismerjék egymás családját. A fák alatt láthatóan nagy munkával kitakarított területen álltak az asztalok és főtt a számtalan vadétel, többnyire bográcsban. Ezért volt föltűnő a korondi Ilyés Mihály tűzhelye, ő ugyanis babgulyást főzött egy nagy cserépedényben, illetve pörköltet, olyan lábosban, amelynek a lába is cserépből volt, ezeket ő maga készítette.

A Maros-parti üdülőnél, a folyó közvetlen közelében várakoztak a ragadozó madarak: két héja egy vándorsólyom, egy egerészölyv és egy hatalmas szirti sas. Banai Zoltán és Sági Oszkár madarai fogságban születtek, s mint a mongol ruhát viselő Oszkár többször is elmagyarázta, ezek a madarak nem az eszközeik, hanem a vadásztársaik, állandó törődést igényelnek, és meghálálják a szeretetet. A parton a különböző vadászkutyafajták tulajdonságairól tartottak szemléltető előadást, nagy közönség előtt, és a szpíker többször is fölhívta a figyelmet, melyik fajtákat nem érdemes kisgyerekes családnál tartani. Nyilvánvaló volt, hogy a szervezők nem csak a villámló bottal járó emberek kedvét keresték: egész játszóudvar várta a gyerekeket, voltak árusok, volt magyar nóta, nép- és társastánc. A lovas szakosztály is eljött, kocsikkal, amelyek ritkán fordultak üresen. Az egész nap arról szólt, amiről már a megnyitó is: a vadászra elsősorban nem az a jellemző, hogy agyonlövi az állatokat, inkább az, hogy mínusz húsz fokban, térdig érő hóban is elviszi az ennivalót az etetőkhöz, figyel a környezet tisztaságára, és a vadállatok egyre fogyó és változó életterében is igyekszik fönntartani a természet egyensúlyát. Erre a munkára ma már egyre nagyobb szükség van.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ruzsa és Makó virágairól döntenek

Jövő héten dönt az Entente Florale nemzetközi környezetszépítő verseny zsűrije arról, mely… Tovább olvasom