Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Dr. Poczik Miklós emlékére

Makó - A makói kórház képzeletbeli panteonja újabb taggal bővült. 2013. március 11-én elhunyt dr. Poczik Miklós kollégánk, a kórház sebészeti osztályának nyugalmazott osztályvezető főorvosa.
Nagy ívű életpálya ért véget akkor, amikor sokat próbált szíve feladta a küzdést az életért. 1938-ban született Miskolcon, és középiskolai tanulmányait is ott végezte. Legendás gimnáziumi osztálya volt olyan szoros baráti kötelékekkel, amelyekre mindig nagyon büszke volt, és amelyek egy életen át kitartottak. Évenkénti osztálytalálkozóik jellemezték ennek intenzitását. Az egyetemet Szegeden végezte el, majd az I. sz. sebészeti klinikán kapott állást. Legendás professzorok mellett képezte magát sokrétű, széles látókörű sebésszé. 1982-ben sikeresen védte meg kandidátusi disszertációját az epeutak sebészetének témájában. 3 évig Etiópiában vállalt munkát, ahol az isten háta mögött, országnyi területnek volt egyedüli sebésze. Az itt átélt élményeit a „Sebész voltam Etiópiában" című nagy sikerű könyvben tette közkinccsé. A könyv nemcsak írói vénájának volt jó igazolása, de izgalmas kitekintés is volt egy egzotikus ország mindennapjaiba akkor, amikor a tévé műsorai még nem hozták szobánkba ezeket a tájakat.

1984-ben nevezték ki a makói kórház sebészeti osztályának osztályvezető főorvosává. A sebészet fénykorát ekkortól számíthatjuk. Új szellemet hozott, új vezetési stílust honosított meg. Nyugdíjazásáig dolgozott velünk, közben egy évig a kórház megbízott igazgatói feladatát is ellátta. Menedzser típusú vezető volt. Mi – akkori fiatal sebészek – a szárnyai alatt felnőve szereztünk olyan szakmai rutint és sebészi szemléletet, amelyre ma is büszkék vagyunk. Tanítványai elismert sebészek a régióban, és örökségének szép példájaként osztályunk jelenlegi vezető főorvosa is az ő tanítványa volt. Nemcsak szakmai vezetőnk, de atyai szellemmel, baráti hozzáállással magánéletünk része is volt. Rendszeresen jöttünk össze hol nála, hol a legendás tőserdői nyaralójában, ahol feleségével, Ernával olyan családi hangulatot teremtettek, amelyre mindig emlékezni fogunk.

Sallangmentes vezetői stílusát jellemezte, hogy csak „Főnök"-nek szólítottuk. Nyugdíjba vonulását követően is nekünk főnök maradt. Rendszeresen találkoztunk, és jólesett ilyenkor hallgatni bölcs anekdotáit, élettapasztalattal fűszerezett tanácsait, huncut humorát.

Betegsége egyre több terhet rótt rá. Nehéz műtétek, betegségek és ezek következményeként egyre több szövődmény kínozta. Bár több alkalommal tért vissza szó szerint a halál mezsgyéjéről, életkedvét soha nem vesztette el, élte a „carpe diem"-nek megfelelő tartalmas életét. Azután az utolsó rosszulléte már nem adott esélyt a visszatérésre. Megfáradt szíve végleg feladta a harcot.

Nagy űrt hagyott maga után. Szabó Magda írta egyszer, hogy csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit – nem magáért, hanem másokért, mindenkiért –, az megmarad.
Főorvos úr, Főnök, te örökké közöttünk maradsz.

Dr. Szabó István
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Árokba csúszott egy idős bácsi kutyasétáltatás közben

Vízelvezető árokba csúszott egy 81 éves férfi Makón kutyasétáltatás közben. Rendőrök mentették ki. Tovább olvasom