Délmagyar logó

2017. 02. 25. szombat - Géza 2°C | 8°C Még több cikk.

Egész városrész őrzi Trianon emlékét Makón

Nem találtunk a közvetlen Trianon után Makóra települtek, illetve leszármazottaik közül senkit abban a városrészben, ahol sok utcanév őrzi a határon túli területek nevét. A város, amely kis híján Romániához került annak idején, jóra és rosszra is emlékezhet a békediktátum évfordulóján.
Trianon egyszerre hozott Makónak jót és rosszat – mondja a nemzeti tragédiáról Tóth Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató, aki – mint Makón tartják – a legtöbbet tudja a város történetéről. Közvetlenül Trianon után nagyon sok értelmiségi érkezett az elcsatolt területekről, akik aztán megpezsdítették a város szellemi életét. Ilyen volt például József Attila egykori gimnáziumi tanára, Galamb Ödön, vagy a polgári leányiskola igazgatója, Broda Béla és Bronner Ödön járásbírósági elnök. Érdekes, hogy megérkezésük után egy ideig vagonokban laktak, később kaptak csak lakást. Trianont követően Makón ráadásul nem csak a kulturális élet pezsdült meg: beruházások indultak, többek között új híd épült, középületeket emeltek vagy bővítettek a csanádi megyeszékhelyen. A város lélekszáma is felduzzadt, bár ez hosszabb folyamat volt, nem köthető napra pontosan Trianonhoz. Ugyanakkor az is igaz, hogy akkor kis híján Romániához került a város – végül itt maradt, de az ország peremére szorulva hanyatlásnak indult.

Makón a legtöbb utca Vertántelepen őrzi az egykor Magyarországhoz tartozott területek nevét: van itt Kolozsvári, Kassai, Temesvári utca, de Hargitai és Székely is. Nem véletlenül, hiszen a városrész területén éppen a Trianont követő ínséges időkben kezdeményezte itt négyszáz szerény küllemű, de takaros ház felépítését a szegények, mindenekelőtt az elcsatolt területekről érkezett családok számára Vertán Endre vármegyei főjegyző.

A városrészben azonban mi már nem találkoztunk az egykori áttelepültekkel, vagy azok leszármazottaival, pedig nem csak sok utcabeli időssel beszéltünk, de például az időszakot is kutató Halmágyi Pál múzeumigazgatóval is. Az itt új otthonra leltek nyilván meghaltak már, gyermekeik, unokáik pedig szétszóródhattak.

Az 1920-as évek végén épült apró házak közül azonban nagyon sok megvan még a városrészben. Ilyenben lakik a hatvankilenc esztendős özvegy Bráj Sándorné is, aki harminchat esztendeje költözött a városrészbe – amúgy tősgyökeres makói. Otthonának, mint mesélte, sok gazdája volt az ő érkezése előtt. Hogy volt-e köztük, aki az elcsatolt területekről érkezett, nem tudta megmondani, mint ahogy olyan időst sem tudott az emlékezetébe idézni, aki ilyen lett volna. Ugyanakkor laknak errefelé néhányan, akik a mai Romániából jöttek át Makóra – csak épp nem Trianon után. Ilyen például Brájné menye, Lelik Mária is, aki ’89-ben érkezett – most Brájné fiával és tizenegy esztendős kislányukkal él a Tátra utcában.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Koós János volt a házigazda a makói grillfesztiválon

Nagy sikert aratott Makón a hétvégi grillfesztivál, amelynek Koós János táncdalénekes volt a… Tovább olvasom