Délmagyar logó

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 21°C | 35°C Még több cikk.

Érdemkereszt az életmentőnek

Makó- Kiss József, Nagy Dezső, Látós Sándor, Varga István – így hívták azt a négy katonát, akiket elbújtatott az oroszok elől a most 88 esztendős makói Bíró István. Tettéért rangos állami kitüntetésre terjesztette fel volt tanítványa, Halmágyi Pál nyugalmazott múzeumigazgató.
Tanítványa javasolta

A nyugdíjas pedagógust egykori tanítványa, Halmágyi Pál terjesztette fel a kitüntetésre Lázár János közreműködésével. A volt makói múzeumigazgató azt mondta, Pista bácsit jól ismerte, de több mint 4 évtizeden át ő sem hallotta tőle, hogy menedéket adott bujdosó katonáknak, csak nemrégiben mesélte el. Nem csak egykori földrajztanáraként tiszteli, de úgy is, mint olyan embert, aki nagy idők tanújaként sok kutatásában volt később segítségére.

– Nem féltem. Voltam abban az időben többször életveszélyben, volt, hogy golyók süvítettek mellettem – mondta a 88 esztendős nyugdíjas makói pedagógus, Bíró István, aki a napokban megkapta a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatának kitüntetését.

Azért ítélték neki oda, mert a második világháború alatt 4 magyar katonának – Kiss Józsefnek, Nagy Dezsőnek, Látós Sándornak, Varga Istvánnak – segített a harcok elcsitultáig elrejtőzni a szovjet hadsereg elől. Közülük hárman túl is élték a vészterhes időket. Bíró Istvánt egyébként lapunkban egyszer már bemutattuk mint a régiségek megszállott gyűjtőjét. A katonák bújtatásáról azonban, ahogy korábban évtizedeken át senkinek, akkor sem beszélt nekünk. Azt mondta, azért nem, mert sokáig úgy gondolta, jobb erről hallgatni.

A bajtársaiktól elszakadt katonák közül hárman 1944. október 6-án jelentkeztek Makó határában, a várostól néhány kilométerre lévő tanyájukban. Akkor már javában folytak a térségben a harcok. A tanyán a bátyjával laktak kettesben – anyja és húga elmenekült a harcok elől, édesapjuk a fronton szolgált valahol. A bátyja azt mondta, ő szeretne kimaradni az egészből, így ő bújtatta őket a közeli kukoricásban napokig, hordta nekik az élelmet, a vizet, a takarót. Volt, hogy orosz járőrök állították meg, de kicselezte őket: azt mondta, dolgozni megy. Később egy negyedik bujdosó is csatlakozott a katonákhoz.

Bíró István nem félt, amikor bújtatta a honvédeket. A szerző felvétele
Bíró István nem félt, amikor bújtatta a honvédeket. A szerző felvétele

Ahogy múlt az idő, és csitultak a harcok, a honvédcsapat a kukoricás helyett a közeli tanyákba húzódott be. Utóbb derült ki, hogy ez nem volt jó ötlet, egy környékbeli ugyanis a rejtőzködő honvédek után kutató oroszokat útba igazította, akik a 4 emberből kettőt elhurcoltak és lelőttek – egyikük azonban, miután eljutott a makói kórházba, csodával határos módon túlélte a lövéseket. A megmentett katonák közül ő volt az egyetlen, aki később, egy alkalommal levelet írt neki, a többiek az őket utóbb befogadó tanyákban élőknek írtak, és általuk üzenték meg, hálásak neki.

Bíró István egy családi tragédia miatt nem tudott elutazni Budapestre, hogy személyesen vegye át a kitüntetést, de reméli, hamarosan eljuttatják hozzá. Azt mondja, ez lesz különleges magángyűjteményének legbecsesebb darabja. Tettéről ma is azt gondolja, amit annak idején: nem volt hőstett, egyszerűen azt tette, amit az emberség diktált.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Útalapot kap Lesi főutcája

Mint korábban megírtuk, az ötutcányi kis városrészben, noha jó 200-an életvitelszerűen laknak itt, hivatalosan csak hétvégi telkek vannak. Tovább olvasom