Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 3°C

Fazekas: Nem voltam besúgó

Az egykori 56-os makói diák, Fazekas Lajos szerint igaztalanul sugallja róla egy most megjelent kötet, hogy afféle besúgója lett volna a rendőrségnek a gimnáziumban. A kötet szerzője, Bálint László azt mondja, ilyet nem állított, de a dokumentumok alapján írt könyv valóságtartalmához ragaszkodik.
Fazekas Lajos a makói ünnepségen. Mélyen fölháborította a könyv. Fotó: Szabó Imre
Fazekas Lajos akkori makói kapitányságvezető negyedikes fiától értesült a gimnáziumban készülődő forradalmi megmozdulásokról 56 októberében; M. Szabó István szegedi áv. őrnagyot október 25-én
fiával együtt tájékoztatta a diákparlamenten történtekről, másnap pedig fián keresztül igyekezett lebeszélni a középiskolában készülődő tüntetésről – többek között ez olvasható Bálint László 1956 – a forradalom Makón című kötetében. A könyvnek ezeket a részeit megdöbbenve olvasta az egykori gimnazista, az események egyik szervezője, Fazekas Lajos filmrendező, aki nemrég dokumentumfilmet forgatott a makói 56-ról.

Mint lapunknak elmondta, úgy érezte, a kötet azt sugallja, ő afféle spicli volt, és ezen mélyen felháborodott. Az édesapjának – ahogy ez minden családban természetes – ugyan mesélt arról, mi történik az iskolában és az is igaz, hogy az apja, diáktársait is féltvén, igyekezett csitítani őt, ám ezt nem felsőbb utasításra tette – ő legalábbis nem tudott ilyesmiről. Arra pedig egyáltalán nem emlékszik, s nem is tartja valószínűnek, hogy ő is tájékoztatta volna az államvédelem egyik megyei vezetőjét. Fazekas Lajos úgy gondolja, a szerző mindezt talán édesapja vallomásaiban olvashatta, aki azért írhatott-mondhatott ilyesmiket, hogy az esetleges megtorlásoktól igyekezzen őt megóvni. Nem érti ugyanakkor, a szerző miért nem kérdezte meg például őt a könyv megírásakor.

Bálint László azt mondja: azért nem, mert egyrészt az akkori események kulcsszereplői már nem élnek, másrészt azért, mert akik még igen, azoknak a visszaemlékezésére sem lehet olyan biztonsággal hagyatkozni, mint a fennmaradt dokumentumokra. Azt egyébként visszautasítja, hogy ifjabb Fazekas Lajost besúgóként szerette volna beállítani, ahhoz ugyanakkor ragaszkodik, hogy a fellelt levéltári és irattári dokumentumok alapján megírt kötetben foglaltak igazak. – Ha ifjabb Fazekas Lajos vitázna a könyv állításaival, akkor nem velem kellene vitáznia, hanem az édesapjával, akinek a jelentéseit, vallomásait olvastam – teszi hozzá.

Példaként megemlíti, hogy idősebb Fazekas Lajos biztosan nem írta volna le, hogy a fiával együtt adott tájékoztatást M. Szabó István őrnagynak, ha nem így történt, mert ezt az őrnagy rögtön cáfolni tudta volna. Egyébként is úgy vélte, nem volt oka mentségeket keresni a fia számára, hiszen ellene soha semmilyen eljárás nem indult – igaz, elismerte, hogy ezt közvetlenül a bukás után még senki sem tudhatta.

Bálint László egyébként, aki jó néhány könyvet írt már a forradalomról és az azt követő megtorlásról, nem csodálkozik azon, hogy kötete ilyen visszhangot váltott ki – mint fogalmaz, előző munkáit is fogadták egyesek felháborodással, ami emberileg persze érthető. Fazekas Lajos ezzel szemben azt mondja, az egyébként sem csalhatatlan dokumentumokból kiolvasható tényeket sokféleképpen lehet csoportosítani; akár úgy is, hogy kialakuljon belőlük egy olyan kép, aminek semmi köze a valósághoz. Egy biztos: az egykori rendőrkapitány, az 1994-ben Makó díszpolgárává választott Fazekas Lajos már nem tud igazságot tenni, mert évekkel ezelőtt meghalt.

Olvasóink írták

  • 1. palotai- 2011. február 13. 14:53
    „Bálint László azt írta: "az akkori események kulcsszereplői már nem élnek...akik még igen,azoknak a visszaemlékezésére sem lehet olyan biztonsággal hagyatkozni,mint a fennmaradt dokumentumokra"
    Közlöm Bálint úr,hogy még élek és önön kívül nem tartanak beszámíthatatlannak.Makón a IV. á-bol én voltam a főszervező,a b-böl Fazekas Lajos. Müncz Ágival (IV/b.) ketten szerveztük már 23-án a röplapok,felhívások sokszorosítását,a beosztásunk szerinti mozgósítást a városban,stb...a csanádpalotai felvonulást Polner Zoltánnal és Horváth Lászlóval együtt szerveztük.Az első sorban mentünk. ( a plébános úr,Oskovics László,Dr.Horváth László Polner Zoltán és én)Mindegyikük sorsa valahogyan megpecsételődött. A fellelt iratok valóságtartalma -hasonlóan a törtető visszaemlékezők meséihez-nem mindig megbízható.Fazekas Lajost innen köszöntöm és kijelentem,hogy édesapjának sokat köszönhettünk az időbeni információkért.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Előkerült a Brazíliában eltűnt Ferenc

Megtalálták azt a huszonhat esztendős földeáki férfit, aki két éve tűnt el Brazíliában. Szarvas… Tovább olvasom