Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Földeáki diáklap az 1920-as évekből

Nemrég előkerültek az 1920-as években kiadott Földeáki Diákélet példányai. A sajtótörténeti jelentőségű kiadványokat Rácz Sándor nyugdíjas tanár és kutató újra sajtó alá rendezte, sőt még arról is beszámolt: ma sem lehet tudni, pontosan mivel sokszorosították annak idején a lapot.
Rácz Sándor kutatómunkájának eredményeként most igazi nyomdába került a diáklap Fotó: DV
Földeáknak egykor még saját diákújságja is volt – derül ki a Rácz Sándor nyugdíjas tanár és helytörténeti kutató által újra összegyűjtött és kiadott kötetből, amely a Földeáki Diákélet címet viseli. A három évfolyamban (1923–25) a kutató feltételezései szerint összesen 10-12 szám születhetett, de mára legtöbbjéből csak egy-két oldalas, kézzel írott és ezután sokszorosított példány maradt fent.

– Minden bizonnyal a tanítási szünetekre hazatérő, 80-85 évvel ezelőtt nagykamasz korukat élő, Földeákról elszármazott diákok voltak a szerzők-szerkesztők, sőt a terjesztők is. Legtöbbjük neve is szerepel a cikkekben, sőt még vicces-ötletes önéletrajzi ihletésű írásokra is bukkantam. Persze a lap sosem jelent meg hivatalos formában – mesélte Rácz Sándor. Kiemelte: Makón ifjabb Kátai Ferencné Szilágyi Erzsébet juttatta el hozzá a mára valószínűleg egyedül fennmaradt példányokat, összesen százötven oldalnyit, egybefűzve.

A füzet sorsa is kalandos, hiszen a kutató elmondta: nem sokkal azután, hogy megkapta a gyűjteményt, az adományozó meghalt. Egyébként családjához tartozott Rakonczai Ferenc is, aki Földeákon volt harangozó, így valószínű, hogy ő őrizhette az összefűzött diáklapot. Az újságot – fénykép helyett – ötletes és sokszor vicces grafikák, rajzok díszítik, amelyek többsége ifjabb Dehény Lajos rajzoló műve. A képek a sajátos sokszorosítási eljárás miatt mára másolhatatlanná váltak, így a kutató Frankó Tamás grafikust kérte fel, hogy rajzolja újra az alkotásokat.

– A sokszorosítási eljárás a Dehény-kántordinasztia találmánya volt, titka valószínűleg sírba szállt Dehény Kálmán kántor-tanítóval együtt. „Kami bácsi" tanítványaként kiskoromban magam is láttam a technológiát: az osztályterem vaskályhájára egy jókora fémtepsit tettünk, amibe a tanító úr valami barnás masszát tett és ez a hő hatására megolvadt.

Kihűlve kocsonyás állagúvá vált. A vegytintával megvonalkázott, megírt lapokat írással lefelé rátettük, majd leemeltük, a tinta az anyagba itta magát. Ezután jöttek a tiszta lapok, amiket rásimítottunk, egy-egy tepsinyi massza körülbelül húsz másolatot adott. Ma sem tudom, hogy mi lehetett az az anyag – idézte fel a kutató.

Az újra kiadott gyűjtemény belső borítóin a szorgos munka eredményeként négy fénykép is található, Nádasdi Mihály és Héjja Gyula alkotásai, amelyeken fellelhetők az egykori írók-szerkesztők arcvonásai.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A lovas fogat reneszánsza

Fúvószenével, mazsorett- és néptáncbemutatóval nyílt meg szombaton reggel félúton Makó és Apátfalva… Tovább olvasom