Délmagyar logó

2017. 06. 25. vasárnap - Vilmos 22°C | 36°C Még több cikk.

Földeákon egy tó lett a béke igazi szigete

Egészen közel engedik magukhoz az embert a vadkacsák a földeáki tó partján: a látványosság most, a szünidőben sok helybelit vonz ide. A kacsákat a horgászok etetik.
Egészen közel engedik magukhoz az embert a vadkacsák a földeáki tó partján: a látványosság most, a szünidőben sok helybelit vonz ide. A kacsákat a horgászok etetik. Ez a megye egyetlen vize, ahonnan a pecázók nem akarnak a több pénzért még több halat elvinni, a legtöbben visszadobják, amit fognak. Az öt évvel ezelőtt létesült tó egy igazi civil összefogás eredménye, minden helybeli a magáénak érzi. Aki a partjára ér, önkéntelenül halkabban kezd beszélni.

Földeák mellett, a Száraz-ér és a szélső házsor között húzódó, alig egyhektáros tó úgy néz ki, mintha természetes úton keletkezett volna több száz évvel ezelőtt. Pedig csak öt éve mélyítették ki a medrét, és töltötték föl vízzel, igaz, úgy, hogy lehetőleg semmi se változzon a környezetében. Harminc-egynéhány helybeli munkájának köszönhető, hogy létezik ez a víz, egy igazi civil összefogás eredménye. Megálmodói és létrehozói horgászok, de amikor dolgozni kellett, nem csupán ők jöttek: Megyesi Ferenc, az egyesület elnöke azt mondja, a tó ügye már akkor sem csak nekik volt fontos, hanem mindazoknak, akik szebbé akarták és akarják tenni a lakóhelyüket.

Amikor a part melletti sétányt kialakították, a padokat elhelyezték, a füvet nyírták, a környezetet csinosították, mindig volt segítség. A falubeli horgászok a Marosról, a Tiszáról, más tavakról vödörrel hozták haza a halakat, hogy a tóban minél több legyen. Ez még ma is jellemző, bár most már inkább csak gesztusértéke van, a ragaszkodást jelzi. Merthogy a tó közben megtelt. Nem ritkák az ötkilósnál nagyobb pontyok, a halak szaporodnak is itt, ami azt jelzi, jól érzik magukat. A néhány éve telepített két-három centis süllők ma már negyven-negyvenöt centisek.

A horgászok zömmel ma sem viszik haza a halakat a közös tóról, inkább visszaengedik a vízbe. A mostanra százötven fősre duzzadt egyesület olyan szabályt alkotott, mely szerint egy horgász egy tízezer forintos éves engedéllyel maximum harminc nemes halat vihet haza, ebből húsz lehet ponty. A kétezer forintos napijegyért két nemes példány fogható. Havonta egyszer vihet haza a tag ötkilósnál nagyobb halat. Megyesi Ferenc azt mondja, ez utóbbi szabály biztosítja, hogy azok, akik egész napjukat itt töltik, ne foghassanak több igazán nagy halat, mint azok, akik csak pihenni jönnek, ilyen a demokrácia. De ebből még nem volt zúgolódás, a megyei szövetség vezetői szerint ez az az egyesület a megyében, ahol a horgászok az emelkedő árak közepette sem akarnak több halat hazavinni a tavukból.

A helybeliek megfigyelték, hogy nemcsak a horgászok beszélgetnek halkabban, ha a tó partjára érnek, hanem azok is, akik először vannak itt, és még sohasem horgásztak. Jár ide budapesti pecás épp úgy, mint makói. Az iskolába járó gyerekek a nyári tábor egy-egy napját azzal töltik, hogy a halfogás ősi fogásaival ismerkednek.

Sok falubeli újabban a megszelídített vadkacsák kedvéért jön ide sétálni. A tőkésrécéket a közelben lakó horgászok rendszeresen etetik, így az egyébként bizalmatlan vadmadarak itt elviselik az ember közelségét. A tavat gondozó közösségnek most már egy célja van: minél tovább megőrizni a béke szigetét, ebben a formában.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szokatlanul nagy halat fogott ki egy makói horgász

Szokatlanul nagy halat fogott ki Makón az egyébként nem nagy Kapitális horgásztóból egy helybeli… Tovább olvasom