Délmagyar logó

2017. 08. 22. kedd - Menyhért, Mirjam 14°C | 24°C Még több cikk.

Földeákról a horvát tengerpartig bicikliztek

Nagy kalandra vállalkozott a földeáki Hajnal Attila és fia, Norbert, valamint barátjuk, Machan Csaba: biciklivel mentek el a horvát tengerpartra. A csaknem kilencszáz kilométernyi út során több kalandjuk is volt, hisz eleve a jó szerencsére bízták magukat: élelmiszer-tartalék és lefoglalt szállás nélkül indultak el. A szerencséjük nem hagyta cserben őket.
Hajnal Attila, fia, Norbert (balról) és Machan Csaba csaknem kilencszáz kilométert tekert a Balkánon Fotó: Frank Yvette
A földeáki Hajnal család kerékpárkedvelő família: az udvaron a kétkerekűek mellett egykerekű is található. A családapa három évtizedes hobbija a biciklizés, rendszeresen kirándulnak, de idén minden korábbinál nagyobb fába vágták a fejszéjüket: a cél Horvátország volt.

– Még egyszer sem voltunk a tengeren, úgy gondoltuk, megpróbáljuk teljesíteni ezt a hatalmas távot, korábban egyébként sosem kerekeztünk még ilyen messzire. Persze némi előkészület azért megelőzte a túrát, fiammal, Norberttel és barátunkkal, Machan Csabával az augusztusi utat jó pár horgásztúra is megelőzte, edzés gyanánt. A térképet is alaposan átböngésztük, kiderült: lesz pár izgalmas óra, ugyanis jó néhány kilométert országúton kellett megtennünk – emlékezett vissza Hajnal Attila.

A középiskolai tanulmányait idén befejező Machan Csaba elárulta: jó
Váratlan helyzetek az úton

– Persze, váratlan helyzetekkel is szembe kellett néznünk: elromlott a pumpánk, ebből pedig csak egyet hoztunk. Itt jó hasznát vettem bőrkikészítő szakmámnak, és a szemüvegtokomból készítettem alkatrészt az út mellett. Hazaúton kaptam egy súlyos defektet is, a külső is megrepedt néhány kilométernyire a magyar határtól, az éjszaka közepén, persze. Nagy nehezen, egy út szélén álló bálázógépből szereztünk egy jókora madzagot, amivel ideiglenesen összefoghattuk a repedést – mondta Hajnal Attila, aki hozzátette: köszöni a kamionosok kedvességét, akik inkább saját autójuk épségét is veszélyeztették, csak hogy biztonságos távot tartsanak a biciklistáktól.  
néhány kalandban volt részük a lekerekezett, kis híján 900 kilométer alatt.

– Eleve a jó szerencsére bíztuk magunkat, hiszen más, kerékpáros túrázóktól eltérően a mi csomagjainkat nem szállította utánunk autó, minden felszerelésünk oda volt rögzítve a vázhoz. Ezért jelentős készletekkel sem indulhattunk útnak, az élelmiszer javát az út során kellett megvásárolnunk. Mivel nem tudhattuk, milyen váratlan körülményekkel kell szembesülnünk, szállást sem foglaltunk, persze jól tudtuk: ez nagy merészség. A négynapos oda- és az ugyaneddig tartó visszaút néhány éjszakáját a szabad ég alatt töltöttük, hiszen nem mindenütt találtunk kiadó szobát. Szerencsére azonban a végcélunknál, Senj városában akadt szálláshely, így a pihenés öt napja kiváló körülmények között telt – sorolta Csaba.

Mindhárman megerősítették, hogy a horvát igen vendégszerető nép. Nem egyszer akadt rá példa, hogy megvendégelték őket az útvonaluk által érintett kis falvak lakói, még arra is sor került, hogy háromfogásos ebédhez terítettek számukra.

A beszélgetés végén még elárulták: így, bringaháton sem tudták kevesebb pénzből kihozni az utat, mintha autóval mentek volna – fejenként csaknem 70 ezer forintba került a kirándulás. Az élmény viszont megfizethetetlen.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bartók zenéjét is megfestették

Bartók Béla muzsikáját hallgatja a makói művésztelep egyik alkotója, miközben a zene hangulatát… Tovább olvasom