Délmagyar logó

2017. 12. 13. szerda - Luca, Otília 2°C | 12°C Még több cikk.

Határon túliak képei József Attiláról

Saját József Attila-képét, a versekben kifejezett érzéseket szeretné megragadni és alkotásán keresztül a nézőknek is átadni az a határainkon túlról érkezett tizenegy magyar képzőművész, aki a tizenötödik Makói Művésztelepen dolgozik. Szállást a Csanád vezér téri kollégiumban kaptak – van, aki itt dolgozik, mások a várost járják napközben.
Beszélgetés az alkotás szünetében: Sipos László, Gyurkovics Hunor és Földessy Péter az ebédlőben Fotó: Szabó Imre
A felvinci Sipos László szobájában arról mesél: boldogan látott a feladatnak, mert József Attila költészetét nagyon szereti. Mint mondja, a költő megtalálta őt és szimbólumait, amelyeket a makóiak is jól ismernek már: a szegek, szíjak a megkötöttséget jelzik képein, mindazt, ami egy rendszerben gúzsba köt egy alkotót. Sipos László ezekből fon koszorút remekbe szabott portréján a költő homlokára, amely így inkább tövisre, mintsem babérra emlékezteti a nézőt. Emellett egy másik tusrajzot is készít az otthon olajjal dolgozó festő: sámánként megjelenő művészt és múzsáját, az örök nőt ábrázolja nagy alakú képe, mert szerinte Európa egyik legszebb szerelmi líráját köszönhetjük József Attilának.

Egy közeli folyosón Gyurkovics Hunor, a telep állandó vendége alkot. Körülötte mindenütt a költőről készült portrék: József Attila fényképekről már ismert arcai köszönnek vissza festményein, mégis más és más emberi, művészi tulajdonságokra helyezve a hangsúlyt. Megjelenik
Záró kiállítás – vendégekkel

A XV. Makói Művésztelep záró kiállítása augusztus 20-án, délután ötkor nyílik a József Attila Múzeumban – a tárlatot Banner Zoltán művészettörténész ajánlja majd az érdeklődők figyelmébe. Idén ráadásként felkértek három fiatal makói alkotót a telep vezetői, hogy hozzák el munkáikat: Bertus-Barcza Anikó és Nagy Orsolya festményeket állít ki, Siket Laura pedig a művésztelep alkotóiról készített portréfotókkal mutatkozik be a nagyközönség előtt. 
bennük a költő, az irodalmár, utal a benne rejlő tökéletességre éppúgy, mint az elméleteken dolgozó tudósra. A szabadkai alkotó nem tagadja, nehezen talált rá a szerinte legkifejezőbb megfogalmazásra, de ma már úgy érzi, ha sikerül olajképeken folytatni az elkezdett gondolatot, kikerekedhet belőle egy teljes kép József Attiláról és művészetéről.

Még nehezebb dolga van a munkácsi Földessy Péternek, akinek az apja magyar, az édesanyja pedig ruszin – iskoláit így orosz nyelven végezte, sosem tanult magyar irodalmat. Magyarul azóta tanult meg, amióta magyarországi művésztelepekre jár. Természetesen hallott már József Attiláról, de bevallja, életét, költészetét nem ismeri olyan mélységben, hogy ne okozna neki gondot a témaválasztás. Napjait most életrajzi írások és versek társaságában tölti, jegyzetel, idézeteket gyűjt, és vázlatokat készít. Szobája inkább könyvtárra, mint műteremre emlékeztet egyelőre. Az ihlet azonban már nem várathat sokáig magára, az eddig megismert versek, írások ugyanis nagy hatással vannak rá. Úgy fogalmaz, szinte nem lehet könnyek nélkül olvasni őket – napközben pedig járja a várost és József Attila-emlékeket keres.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Idén több iskolást támogatnak Makón

Idén a korábbinál is több iskolás gyermek családját segíti Makó városa. Most a második osztályosok… Tovább olvasom