Délmagyar logó

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 35°C Még több cikk.

Huszonöt éves a makói Maros Táncegyüttes

Huszonötödik születésnapját ünnepli idén a makói Maros Táncegyüttes. A civil szervezetként működő társaság legnagyobb gondja jelenleg az, hogy még mindig nem találták meg végleges próbahelyüket – ám töretlenül próbálnak napról napra, összesen százhetvenen.
Folyik a tánc a színpadon. A Maros több generációt is magában foglal. Fotó: Szabó Imre
Éppen negyedszázada alakult meg a széles hazai és nemzetközi elismertségnek örvendő Maros Táncegyüttes, mely egyben a város legnagyobb civil szervezete. Mint vezetőjétől, Tóthné Döme Máriától megtudtuk, jelenleg százhetven táncosuk van, ami bizony figyelemre méltó létszám. Összesen nyolc csoportjuk van az óvodáskorú Apróktól a szülőket tömörítő Mötykéig, azaz a Makói Öreg Tyúkok és Kakasok Egyesületéig; legfiatalabb tagjuk hat-, a legidősebb hatvanesztendős.

Nincs olyan napja a hétnek, hogy valamelyik csoport éppen ne próbálna – az összekötő kapocs közöttük Tóthné Döme Mária, aki az alapítás óta szervezi – egyetlen főállásúként – az együttes életét: amellett, hogy tízéves táncos múlttal és táncpedagógusi végzettséggel a művészeti munkát irányítja, szervez, támogatást igyekszik szerezni a csapat tevékenységéhez. Ez utóbbi egyébként korántsem könnyű: bár az önkormányzat évről évre támogatja őket, és közhasznú szervezetként számíthatnak az egyszázalékos személyijövedelemadó-felajánlásokra és a helyi iparűzési adó tizenkét százalékára is, nagyon kevés például az olyan pályázat, amire jelentkezhetnek. A huszonöt évvel ezelőtti Maros többek között abban különbözött a mostanitól, hogy akkoriban biztos intézményi háttér állt mögötte – mondja Tóthné Döme Mária.

A mai gyerekekkel nehezebb bánni

Miben különbözött az akkori csapat a mostanitól? Például abban, hogy az akkori gyerekekkel sokkal könnyebb volt bánni. Egyrészt fegyelmezettebbek voltak, másrészt tudtak játszani, harmadrészt kevésbé voltak leterheltek – csoda, hogy ilyen körülmények között ennyire sok fiatal érdeklődik Makón és a környező községekben a népi tánckultúra iránt. Sokkal több figyelmet kell most fordítanunk a pedagógiára, mint annak idején – mondja az együttes vezetője.

Gondjaik persze az anyagiakon túl is vannak. A legnagyobb most az, hogy az együttes még mindig nem találta meg végleges próbahelyét. Jelenleg a Belvárosi Iskola Bartók-épületének tornatermét használják, ez azonban, bár küllemében tetszetős, több szempontból is alkalmatlan erre a funkcióra. Egyrészt rossz az akusztikája, másrészt padlózata sem felel meg a táncosoknak: minthogy kemény, egyre többen panaszkodnak ízületi problémákra. Korábbi helyük, a Csanád vezér téri közösségi ház nagyterme alkalmasabb volt a próbákra, onnan azonban el kellett jönniük, mert azt az épületet a rendőrség kapta meg. A tornaterem parkettája ráadásul a két éve tartó állandó igénybevétel miatt lassan kezd tönkremenni.

Tóthné Döme Mária azért reménykedik, hogy lesz hova költözniük: több ötletük is volt, és az önkormányzattal jelenleg is tárgyalnak egy épületről, amit viszonylag szerény költségvetéssel alkalmassá lehetne tenni a táncegyüttes céljaira. A próbák persze az átmeneti nehézségek ellenére is teljes erőbedobással folynak, hiszen a fellépések, versenyek, hazai és külföldi vendégszereplések egymást követik. A napokban például jubileumi gálaműsort tartottak, amelyen az összes csoport színre lépett, de a terveik között szerepel idén egy nemzetközi táncfesztivál megszervezése, egy aranylakodalmas bemutató és egy bál is.

A mai Maros Táncegyüttesben egyébként – a Mötyke tagjaként – már táncol néhány harmincas korosztályhoz tartozó felnőtt, aki az alapításkor is ott volt. A negyedszázaddal ezelőtti Maros persze egészen más volt, mint a mostani – mondja Tóthné Döme Mária, aki a huszonöt év alatt maga is megváltozott: tudása, tapasztalata gyarapodott, kezdeti óriási lelkesedését pedig a tervszerű, tudatos munka váltotta fel.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

143 milliós makói fák

Összesen több mint száznegyvenmillió forintot érnek Makó védett fái. A város döntése alapján ezek… Tovább olvasom