Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Ifjabb Szarvas Ferenc hazajött Brazíliából

Hazajött Brazíliából ifjabb Szarvas Ferenc, akinek két éve rejtélyes körülmények között veszett nyoma a dél-amerikai országban, majd legalább ilyen különös módon került elő. Két hetet tölt szülőfalujában, Földeákon – csak látogatóba jött, a jövőjét az Amazonas vidékén képzeli el.
Idősb Szarvas Ferenc visszakapta a fiától, amit tavaly év végén adott neki: most az ő lába gyökerezett földbe, amikor csengetés után kaput nyitva Brazíliában élő fiát pillantotta meg maga előtt. Mint korábban megírtuk, a most huszonhat esztendős ifjabb Szarvas Ferenc bő két esztendeje utazott el a dél-amerikai országba. A kalandvágyó egykori porcelángyári munkás azért ült repülőre, mert beleszeretett az egzotikus országba és azzal a szándékkal utazott ki, hogy ha sikerül, le is telepedik ott. Kiutazása után egy ideig írt haza idős édesapjának, egy idő után azonban megszakadt vele a kapcsolat, sőt a neki küldött levelek is visszajöttek „címzett ismeretlen" jelzéssel. Ezért az aggódó apa kerestetni kezdte a rendőrséggel, a Vöröskereszttel, sőt jósnőhöz is ment.

Ifjabb Szarvas Ferenc nyomára végül a magyar követség értesítése révén jutottak a hatóságok – hírt kaptak ugyanis egy Amazonas-vidéki kórházban amnéziával kezelt magyar férfiról, aki Szarvas Ferencnek mondta magát. A különös történetre lapunk cikke nyomán felfigyelt a TV 2 stábja, és Tóth Andrea riporter a múlt év decemberében megszervezte, hogy az édesapa kiutazhasson hozzá. A fiú most ezt viszonozta – és ő is meg akarta lepni az itthoniakat.

Ifjabb Szarvas Ferenc két hétig lesz itthon. A tegnapi napot édesapjával és nővérével, Olgával töltötte, aki Miskolcról utazott Földeákra. De járt egykori munkahelyén és a makói okmányirodában is, hogy személyi igazolványt és útlevelet szerezzen. Okmányai eddig azért nem voltak, mert azokat is elvették tőle, amikor kirabolták, leütötték – valószínűleg ezért vesztette el az emlékezetét. Most hazatérési igazolvánnyal érkezett. Szeretne találkozni mindenkivel, akit esetleg ismerhetett – távolabbi rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel –, abban bízva, hogy minél több dolog visszatér az emlékezetébe. Eddig egy porcelángyári kolléga és egy utcabeli lány tűnt ismerősnek neki, valamint a falu határában lévő sorompó – utóbbi azért, mert gyakran járt Makóra.

Emellett szeretne rengeteget fotózni szülőfalujában, hogy megmutathassa kedvesének, akit most nem hozhatott magával, hol nőtt föl. Rose-sal egyébként a neten tartja a kapcsolatot. A fiatalember eddigi rövid benyomásai alapján azt mondta: véglegesnek érzi szándékát, hogy nem költözik vissza. Brazíliában szeretné folytatni az életét, mert ott az emberek kedvesebbek, mosolygósabbak, és melegebb van – miközben mi örültünk a kellemes tavaszi időnek, ő kabátban vacogott. Most építkezéseken vállal alkalmi segédmunkát, az álma azonban az, hogy annak a kórháznak a maláriellenes megelőző programjában dolgozhasson, amelyben kezelték, és ahol szerelmét megismerte.

Édesapja azt mondta: megérti fia döntését, és miután már abban sem volt biztos, hogy valaha élve látja őt, most nagyon örül, amiért magához ölelheti és tudja, megtalálta a boldogságát.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Törnek-zúznak a fiatalok Makón

Hétvégenként szemét és pusztulás jár a makói bandák nyomában, hétköznap pedig gördeszkával,… Tovább olvasom