Délmagyar logó

2017. 01. 20. péntek - Fábián, Sebestyén -9°C | 0°C Még több cikk.

Így csúsztunk a Maros fölött és másztunk a kalandpályán! Videóval!

Kipirulva, levegő után kapkodva, fáradtan, de rettentő büszkén másztuk meg a Maros-parti Kalandpart akadálypályáját. Küzdöttünk a magasban, csúsztunk, másztunk. A hab a tortán az volt, amikor átlibbentünk a Maros folyó fölött. Mindezt lekameráztuk!

- Megcsináltuk! - kiabáltuk büszkén, nagy mosollyal a Maros-parti fák közé az Makói Kalandparton, az első nehéz feladat után. Tíz perccel a heveder felcsatolását követően már a magasban voltunk. Előtte segítőnk, Feri feliratú sisakban magyarázta el, mit, hova kell csatolni.

A legfontosabb - mondta – , hogy valamelyik csat mindig be legyen csatolva. Nem lehet olyan pillanat, hogy mind a kettő szabadon van. Hogy miért ilyen fontos mindez, hamar megérti az ember. Hiszen odafönn, a lombkorona magasságában másra sem vágyik jobban, mint hogy biztonságban érezze magát; vagyis kibiztosítva, hogy tudja: biztosan nem zuhan a mélybe. Ez az első dolog, amit mindenki megtanul odafönn, ahol nincs talaj a lába alatt. Bízni a kötélben, bízni a csatokban, amit ő maga tesz fel a drótra. Bízni önmagában.
Ha ezen túljut, erejében bízva nekiindul, hogy bevegye a pályát, mint a rengeteget. A bizalompróba és az első akadályok leküzdése után jön a következő akadály: kitalálni, pontosan melyik oldalról érdemes megközelíteni a lebegő faléceket, melyik lábat kell előre tenni, hol a helye a kéznek és a csípőnek.

Könnyen beszél! - gondoltam. Az ő keze biztosan nem bizsereg, nem fáj a hasizma és nem törölgeti folyton a homlokát... (Kép a videóból. Tekintse meg a teljes videót is!)
Könnyen beszél! - gondoltam. Az ő keze biztosan nem bizsereg, nem fáj a hasizma és nem törölgeti folyton a homlokát... (Kép a videóból. Tekintse meg a teljes videót is!)

 Az elemek lépésről-lépésre belibbenek, a kapaszkodó is bizonytalan. Egyetlen dolog biztos, az akarat, ami előreviszi. „Kitartás, menni fog. Ez az!" – biztattuk egymást mászás közben. Olyan izmokat használtunk, amelyek létezéséről nem is nagyon tudtunk egészen addig, amíg nem kezdtek el hasogatni. Megizzadtunk.

A pálya felénél utolért a tinikorú Bence. „Nem jól csinálod – szól rám - ne oda tedd a lábad, és nyugodtan lépj nagyobbat, bátrabban!" – navigál és már utol is ér. „Tíz perc a rekordom! - dicsekszik, mi pedig csak pislogunk, mennyire könnyen veszi az akadályokat. Bátorságunk talán valahol elveszett az ő kora és miénk között. Könnyeden libben át azon az akadályon, aminél csak kínlódva jutunk át. „Az a titka, hogy mihelyt leteszed az egyik lábad, a másikkal már lépsz is tovább." –mondja.

Lábak a levegőben, a folyó alattuk

Gyermeteg örömmel küzdöttük magunkat át a farönkökön, a kötélen lógó gumiabroncsokon, amelyek besüppedtek a lábunk alatt, csúsztunk fáról-fára és húztuk magunkat vissza a semmiből. Talán ahhoz hasonlítható élmény teljesíteni egy ilyen kalandpályát, mint amikor az ember fára mászik gyermekkorában, vagy hintán lendül át az ágak között. A legjobb az egészben mégis a sikerélmény, a megkönnyebbülés és az öröm miután teljesítünk egy-egy feladatot.

„Ne bonyolítsd túl!" - szól rám Bence – amikor toporogni kezdek egy látszólag nagyon imbolygó farönk előtt. „Könnyen beszél!"- gondoltam. Az ő keze biztosan nem bizsereg, nem fáj a hasizma és nem törölgeti folyton a homlokát, nem liheg fáradtan és feszül neki a kötélnek.

Ahogy mi neveztük a Maros-parti nindzsaképző azért mégsem olyan félelmetes, mint ahogyan gondolnánk. Bár egy egész órába beletelt mire végig küzdöttük, azért élveztük, nagyon. A pálya végén pacsiztunk egyet, leöblítettük az út porát a legközelebbi tusolórózsánál és újra elindultunk. Csúszni, át, a folyó fölött.

Ugyanaz a heveder maradt rajtunk, de új csigákat kaptunk hozzá, azok repítettek át bennünket a kiszombori oldalra. Itt is szakemberek segítettek fel a kötélre, biztattak, nem kell izgulni. „Húzd fel egy kicsit a lábad, ha gyorsítani akarsz. A kezeiddel pedig itt, fönn fogd meg!"- mutat a kötél felső részére. „Nem kell nekifutni, majd én meglöklek."- segít induláskor.

Ahogy a videón is jól látszik: lábak a levegőben, a folyó alattuk. Valahol a következő biztos pont, a túlpart és az indulás között: a levegőben, kitárt karokkal, a folyó fölött új világot lát az ember. Látja az embereket a homokos parton, a csónakot a stégnél, a drótot, amelyen érces hangon suhan a fém, a kezeit, ahogy megmarkolják a kötelet, a vizet a talpa alatt, szemben a fákat, a napot, amit szinte elér.

És ezek után mégis egyetlen kérdés foglaékoztatja: „Megyünk még egy kört?"

Olvasóink írták

  • 13. Napmadár 2012. június 08. 14:32
    „Nagyon tetszett a cikk és a videó is,főleg a csúszás volt állati jó ;-))
    Mostmár biztos kipróbálom én is!”
  • 12. ráérő 2012. május 17. 12:20
    „5. Egyolvasó 2012.05.16. 08:31

    A zenéje miatt néztem meg eddig vagy ötször....!”
  • 11. makovaros 2012. május 16. 16:06
    „Ja csak a Kommunális kft almenüjében van benne szó! Azonban lehet hogy kellene honlap de azon az is alap hogy frissítve legyen, anélkül felesleges.”
  • 10. KisvárosiAnonymous 2012. május 16. 13:07
    „Például itt: http://www.facebook.com/marospart
    Infó: http://mkkkht.mako.hu/maroskalandpart”
  • 9. vip007 2012. május 16. 12:27
    „8. blntptr 2012.05.16. 11:14

    A maros parton, a strand területén. Ha esetleg nem makói vagy, akkor a Liget utcán elindulsz a töltés irányába, át a vasúton, és tovább egyenesen egészen a strandig”
  • 8. blntptr 2012. május 16. 11:14
    „hol talalhato a park?”
  • 7. KisvárosiAnonymous 2012. május 16. 09:27
    „Nem tudom mi a gond a zenével??? Ez a legfiatalabb stilus a dubstep.”
  • 6. Lámpion 2012. május 16. 08:33
    „Nagyon jó! A hargitafürdői kalandparkra hasonlít. Ott szelíd mókusok is vannak.

    Ami nem tetszik: Több százmilliót ráköltöttek a kalandparkra, de egy önálló honlapra sajnálják a pénzt!
    Még a nevében sem tudtak megegyezni, mert ebben az írásban is helytelenül: Maros-parti Kalandpartnak
    nevezik, miközben Maros Kalandpark a neve. Ez azért nem mindegy, mert az első elnevezés szerint három oldalt kellett lapozni a Google-ban amíg nagy nehezen sikerült ráakadni a park nyitva tartására és egyébként kedvező áraira, de csak a Kommunális Kft. honlapján belül! A Kalandpark Info nem is tud a parkról!
    Vessenek véget a tunyaságnak, önálló honlapot a kalandparknak!!!”
  • 5. Egyolvasó 2012. május 16. 08:31
    „A zene miatt nem bírtam végignézni a videót, ilyen zenét, nem is csodálom, hogy nem jönnek a turisták erre. Ezzel a zenével el lehet riasztani mindenkit.”
  • 4. TomTaylor 2012. május 16. 08:04
    „5 éves gyerek is végig tud rajta menni?”
  • 3. dmonlájn 2012. május 16. 06:30
    „A video jó... de a zene borzalamas”
  • 2. muhelyiek 2012. május 15. 20:28
    „Nagyon ütős az biztos,mert mi már kipróbáltuk tavaly.Igaz a canopy-pálya akkor még nem volt kész.Ha valaki adneralin-bombára vágyik,akkor ott a helye!!!”
  • 1. bambulla 2012. május 15. 19:51
    „hát az a videó nagyon gyenge”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Együttműködésre ítélte őket Pitvaros

Az a Radó Tibor nyerte a polgármester-választást Pitvaroson, akivel a képviselő-testület tagjai nem tudtak együtt dolgozni. Most muszáj lesz. Tovább olvasom