Délmagyar logó

2017. 04. 26. szerda - Ervin 8°C | 22°C Még több cikk.

Indonéziában búvároktató makói Vizhányó Emőke

Makó - Száznyolcvan fokos fordulatot vett a makói Vizhányó Emőke élete, aki egy háromhetes búvártúra hatására úgy döntött, hogy hivatást és országot vált. A 30 éves makói nő már egy éve Indonéziában búvároktató. Hiányzik neki az anyukája lekvárja, valamint a túrógombóc és a hazai csoki.
Angol–magyar tolmács és fordító volt, a makói gimnáziumában is tanított, aztán egy búvártúra hatására úgy döntött, búvároktató lesz. A makói Vizhányó Emőke valóra is váltotta álmát: elvégezte az ehhez szükséges tanfolyamokat. Elmesélte, korábban is sokat utazott, de amikor két évvel ezelőtt először a távoli, egzotikus országban járt barátaival – három hetet töltött Balin és Komodón –, tudta, hogy ide vissza kell térnie. Ő ezt a vonzalmat az úgynevezett Bali Spirit-nek tulajdonítja – a misztikumnak, ami a szigetet körülveszi.

Kevesebb mint egy évvel később már tanfolyamokkal a háta mögött határozott célokkal érkezett Balira, majd ment tovább Nyugat-Pápuára, ahol egy magyar tulajdonú búvárbázis vezetőjeként dolgozott. Elmondhatatlan érzést jelentett számára az, hogy olyan helyeken járt, ahol még soha senki azelőtt. Igazi mesebeli csodavilág: érintetlen korallmezők, nagyszámú halrajok, furcsa kinézetű apróságok és a színek kavalkádja fogadja az embert – meséli. Ám bármennyire is gyönyörű és titokzatos ez a hely, egy idő után ingerszegénnyé váltak a hétköznapok a lakatlan szigeten. Így újra Balin kötött ki.

Emőkét elbűvöli Bali hangulata. Fotó: Sangut Santoso
Emőkét elbűvöli Bali hangulata.
Fotó: Sangut Santoso

Jelenleg búvároktatóként dolgozik egy hotel búvárbázisán, Tulambenben. A sziget talán legnevezetesebb merülőhelye, a Liberty hajóroncs 5 perc sétára van a szállodától, de a ház előtti korallzátonyok és falak is kedvelt merülőhelyek, főleg az apróságok után kutató fotósok számára. Indonézia nem a „nagy halas" merülésekről híres, habár mantát, cetcápát vagy mola-molát, azaz naphalat az év adott szakában nagy valószínűséggel tudunk mutatni a vendégeinknek – magyarázza.

Balit mindenekelőtt azért szereti, mert itt minden megtalálható egy helyen. A híres balinéz tolerancia jegyében megfér egymás mellett a múlt és a jelen, a hindu szentély és a modern hotel, a tradicionális piac és a bevásárlóközpont, a mezítlábas purdé és a legújabb trendnek hódoló fiatal generáció is. Ezenkívül a szigeten mindenki megtalálja a kedvére való elfoglaltságot. Lehetőség van barangolni a hegyek között, meglátogatni a hindu templomokat, felmenni a vulkán kráteréhez, gyönyörködni a zöld rizsteraszokban, megkóstolni a gyömbérkávét vagy a helyi gyümölcsöket – mondja egy kicsit az idegenvezető szerepét is magára vállalva.

A víz alatti világ csodálatos képet mutat. Fotó: Sangut Santoso
A víz alatti világ csodálatos képet mutat.
Fotó: Sangut Santoso

A legkevésbé sem hiányzik neki a rohanás és az egész napos stressz. Balin lelassul az élet. Azt mondja, ez sokaknak talán „patópálosnak" tűnhet – pedig csak az értékrend más. Nem az anyagias gondolkodás a meghatározó, hanem a szellemi és spirituális élet. A külső és belső nyugalom, a harmónia megteremtésére törekszenek az emberek, különösen szoros kapcsolatot ápolva az istenekkel. Hozzáteszi: kívülállóként nehéz ezzel azonosulni, de kétségkívül formálja a világról alkotott nézeteit.

Indonéziai jövő

Emőke Indonéziában képzeli el a jövőjét indonéz barátjával. Jól érzi magát a távoli ázsiai szigeten, de azért nemegyszer van honvágya. Szüleivel, Makón maradt barátaival az interneten tartja a kapcsolatot – ezt azonban megnehezíti a 6 órányi időeltolódás. Ami különösen hiányzik neki: édesanyja lekvárja, valamint a túrógombóc és a túrórudi és egy tábla hazai csoki. Így aztán különösen örül, ha valaki látogatóba érkezve meglepi egy kis hazai csemegével.

Olvasóink írták

  • 4. 3évesférfi 2010. október 09. 22:46
    „Véleményem szerint elég nehéz lenne a helyzetet sötétebbre festeni, mint amilyen, tekintve, hogy a makói fiatalok óriási hányada igenis elhagyta a várost (és vele együtt az országot) és sajnos nem ám úri passzióból. Az, hogy Emőke esetében nem erről volt szó, tehát ő azért ment el, mert itt nem találta meg a neki megfelelő munkát, az egy dolog és nagyszerű, hogy lépett. Sajnos azonban ez az eset ritka, mint a fehér holló. Rengetegen elvándoroltak a szülővárosukból, pontosan azért, mert elegük lett az örökös siránkozásból - és az itthoni kilátástalanságból.
    És ez valóban tragikus.”
  • 3. Takavaka 2010. október 08. 19:44
    „Kedves "zoltanszabo"!
    "Gratulálok a bátorságodhoz.Ez a szomorú hogy a fiataloknak elkell menni ha bodogulni akarnak."
    Írtad hozzászólásodban. Elolvashadnád a cikket, de legalább az első sorait mielőtt megnyilvánulnál.
    Igen, sajnos valóban el kell menni erről az átkozott helyről a sanyarú sorsú fiataloknak, ha van is munkahelyük, mert itt se búvárbázis, se búvároktatás. De a Marosban sem tenyészik se cetcápa, se mola-mola. Kár ezekkel az örökös síránkozásokkal még sötétebbre festeni a helyzetet, mint amilyen.

    Emőkét személyesen is ismerem. Nagy öröm lehet számára, hogy azt a foglalkozást művelheti, amit szeret. Sok sikert, örömet és boldogságot kívánok neki!”
  • 2. zoltanszabo 2010. október 06. 11:17
    „Gratulálok a bátorságodhoz.Ez a szomorú hogy a fiataloknak elkell menni ha bodogulni akarnak.Sok szerencsét,boldogságot jó egészséget kívánok Neked és családodnak.”
  • 1. cukormacko 2010. október 05. 21:00
    „Hajrá Emőke! Gratulálok!

    A földeáki anyukáknak "vagány" lányaik vannak!
    Légy nagyon boldog Emőke!
    Majd anyu megy, ha születni fog a kisunoka, ugye?
    És gratulálok a szülőknek és a tesónak is!
    Legyetek nagyon büszkék Emőkére!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

2–4 év múlva a szurkolók is látják az eredményt

2–4 év múlva már biztosan látható eredménye lesz annak az együttműködésnek, amelyet a Lombard Pápa a két makói futballklubbal kötött az utánpótlás-nevelésről. Tovább olvasom