Délmagyar logó

2017. 02. 28. kedd - Elemér 5°C | 18°C Még több cikk.

István, a csikóspusztai galambok atyja

Sohasem számolta a galambjait, de ha egy is hiányzik közülük, azonnal észreveszi a csikóspusztai Pántya István. Gyermekkora óta tenyészti, versenyezteti szebbnél szebb madarait. Csak fütyül nekik, és azonnal ellepik az udvart. Még egyiket sem nevezte el, azt azonban számon tartja, milyen idősek, és néhányat közülük a többinél is jobban szeret.
Van, amelyik galamb különösen kedves gazdájának, Pántya Istvánnak. A madársereglet egy füttyszóra reppen. Fotó: Gyenes Kálmán
Gyerekkora óta él benne a galambok iráni szeretet – most, hetvenévesen is aktív tenyésztő. Eleinte vadóc városi galambokkal kezdte a tenyésztést, de azok nem maradnak meg a háznál. Általában cserével jutott a különlegesebb fajtákhoz, például a nagy francia mondénokhoz, kingekhez, versenypostákhoz, óriás postákhoz. De azokat nem szerette annyira, mint a tiszta postagalambokat, amelyeket meg is bír fogni.

Nagyjából kétszáz galambja van. Sohasem tudta megszámolni, nem is akarta számba venni őket, de ha egy is hiányzik, azonnal észreveszi. Úgy hetven van közülük párban, és sok a fióka. Sokan járnak hozzá a díjnyertes galambokat megnézni, még Szolnokról és Békés megyéből is.

Rengeteget elvisznek a fiókák közül magnak, továbbtenyésztésre. Vannak kékek, feketék, fehérek, vörösek, kék szalagosak és sárga szalagosak is – azért, mert a vásárlóknak mindig másféle kell. A színegyezésre mindig nagyon figyelnek a tenyésztők a pároztatásnál, erre Pista bácsi is nagy hangsúlyt fektet.

Pántya István titka az, hogy szinte szabadon tartja a galambjait. Egy ütött-kopott kamra a szállásuk éjszakára, tisztítani is csak évente kétszer szokta, tavasszal és ősszel. Ilyenkor vedlenek, elhullajtják az avast.

Fertőtlenítés és orvosi ellenőrzés viszont rendszeresen van, erre nagyon figyel. Más galambászok pavilonokban, egymástól leválasztva tartják a galambpárokat; lassabban is szaporodnak emiatt. A hetvenéves galambász különben semmilyen egyesülethez nem tartozik. Régen vitte versenyekre a galambjait – ma már csak kiállításokra jár, ahonnan rendszeresen serleggel és első helyezéssel tér haza. Makóra, Csanádpalotára vagy Tótkomlósra viszi pompás madarait, de az ország minden pontjáról jönnek venni vagy cserélni hozzá. Az ár igen változó: volt, amikor tízezer forintot is kapott egy galambért, de általában ötezer és kétezer között kelnek el. Már az is előfordult, hogy egy galambért egy kis foxikutyát cserélt.

Az aprójószágokat még a téeszekben szerette meg, de a galambokat kivételesen, mind között a legjobban kedveli. A felesége és az ő földjeit mind a téesznek adták, haszonbérbe, a földek árát terményben kérik ki, és ezzel etetik a galambokat. Kukorica, búza, árpa, borsó, napraforgó, repce és köles – minél vegyesebb a takarmány, annál jobban szeretnek itt a galambok. Pista bácsi egy galambot sem nevezett el még, de mindig van olyan, amelyiket jobban megkedveli, azt nem engedi elcserélni vagy eladni – az addig élhet, amíg élni akar. Van olyan, amelyik már tizenkét éves. A nyolcéves egyébként öregnek számít, mert már nem képes költeni. Pántya Istvánnak saját gyűrűje van, ezzel évről évre meggyűrűzi a galambjait – innen lehet tudni, hogy milyen idősek.

A csikóspusztai férfi egy dolgot sajnál: a gyerekek és az unokák már nem viszik tovább a hobbiját.

Dékány Dóra
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem hívhatja fel Sebastiant az édesanyja

Egy hatperces telefonbeszélgetés és egy képeslap – ennyiben merült ki az elmúlt két hónapban… Tovább olvasom