Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Kilenc perc alatt Makón keresztül

Életveszélyessé vált Makó forgalma: kora délután kilenc percbe telik megtenni a táblától tábláig mért alig öt kilométert. Minket tegnap harmincnégy kamion és busz késztetett megtorpanásra menet közben, és láttuk, hogy azért a városlakók is mindent megtesznek azért, hogy nehezebb legyen átjutni a városon.
Autóval kilenc perc alatt sikerült tegnap a kora délutáni forgalomban átszelnünk Makót táblától tábláig. Izgalmas volt ez az út, annak ellenére is, hogy valódi torlódásra egyszer sem került sor, hiszen harmincnégy kamiont sikerült összeszámlálnunk a szembejövő sávban. Január elseje óta megháromszorozódott a Makót átszelő járművek száma, és ez napszaktól függetlenül kellemetlenséget okoz mindenkinek, aki a belváros közelében lakik, vagy csupán erre jár-kel. A hatalmas gépek keltette ricsaj óriási, kollégámmal beszélgetni sem tudtunk tegnap a platánoktól árnyalt Szegedi utcán.

A stopper a város területét a Szeged felől érkezőknek jelző táblától indult – jó néhány másodperc veszteséggel, hiszen éppen buszkonvoj gondolta úgy, hogy a megengedettnél nagyobb sebességgel robog át a városon. Két perccel később már tisztult a kép, mi ötvennel mentünk, az előttünk haladók jócskán elhúztak – sejthető, hogy mennyivel hajtottak. Feltűnt a Szegedi utca első akadálya. A román és bolgár kamionosok számára az index bizony luxus, vagy ha van, alig látszik, ennek ugye az a következménye, hogy a körbe befelé igyekvő várja: majd csak elkanyarodik előtte a húszméteres járgány, de nem, az megy tovább egyenesen. Ugyanígy tesz a következő is, tehát folyamatos áthaladásra nincs lehetőség, a hagymaszobornál tehát legtöbbször mindenki áll. Amikor a forgalom még nagyobb, ez dugókhoz vezet.

Úgy látszik, Makó neuralgikus pontja az ezt megelőző és követő huszonöt méter: a Szeged felé igyekvőket szállító busz megállója ugyanis épp itt van, és aki siet, annak a gyalogátkelő smafu. Az eredmény: kifelé a körforgalomból padlófék, hogy megmeneküljön az úton csordaként átkelő diákhad. Ez már a harmadik perc, és még csak most értünk a lámpához – ami természetesen piros, itt mindig várni kell. A külső sávba szorulók az egyperces terminust követően igyekeznek befelé – hiszen hamarosan beszűkül az úttest, ez a szomszédos autók izgalmas közelségét eredményezi, de a koccanást elkerüljük, irány az egyenes.

Itt újra a helybelieké a főszerep. Bicikliút ide vagy oda, ráérős nyugdíjaskorúak kerekeznek az út közepén, a negyventonnás szerelvények meg kerülgetik őket. Ilyenkor is torlódik a sor, ez nem vészes, csak bosszantó. Egészen a következő akadályig: vetőgép áll a Megyeház utcai tilosban. A záróvonalon keresztül, szabálytalanul kerülünk – így tesz mindenki a nemzetközi tranzitúton. Innentől „az útra belógó tilos parkolásokat" román Daciák jegyzik: bizonyára nehézkes ezekkel a monstrumokkal a 43-asra merőleges Hunyadin, Hédervárin, vagy a Kinizsin parkolni. Úgy tűnik, leginkább a raschelzsáknyi olcsó krumpli miatt kell értékes másodperceket várni az aradi rendszámok mögött. Újabb körforgalom, benn újabb kamion, újra index nélkül, és már a célegyenesben is vagyunk: kilencre ugrik a percmutató.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Két és fél évet vártak a pénzükre Makón

Két és fél évet várt végkielégítésére Makón a felszámolt Háziipari Kft. ötven volt dolgozója –… Tovább olvasom