Délmagyar logó

2018. 10. 24. szerda - Salamon 8°C | 14°C Még több cikk.

Lemondtak az orvosok Lászlóról, most járni tanul és a családjáért harcol

Apátfalva - Tíz éve érte súlyos agyvérzés az apátfalvi Herczeg Lászlót, akiért azóta nap mint nap küzd a családja. Három hónapig volt kómában, az orvosok lemondtak róla - most az a célja, hogy búcsút inthessen a kerekesszéknek.
200 ezret ad lapunk alapítványa

Aki pénzadománnyal szeretné segíteni a rehabilitációt, az a Pillér Takarékszövetkezetnél vezetett, 56900123-50156993 számú számlán Herczegné Kóródi Anikó nevére küldhet támogatást a családnak. Lapunk alapítványa, a Lapcom Média Alapítvány 200 ezer forintot utal át Herczegéknek, hogy az apuka minél hamarabb felépülhessen.
Az apátfalvi Herczeg család élete tíz esztendővel ezelőtt egy pillanat alatt változott meg gyökeresen. – Laci egy nagy fa kivágásán dolgozott az egyik szomszédnál, amikor váratlanul rosszul lett, szédülni kezdett – meséli a most 45 éves férfi felesége, Herczegné Kóródi Anikó.

A férje még mindig csak néhány szót tud kimondani – a rosszullét ugyanis egy súlyos, agytörzset is érintő agyvérzés miatt lépett fel. – Lacinak valószínűleg a születése óta volt egy agyi értágulata, amiről nem tudhatott. Ez repedt ki négy centiméter hosszúságban – foglalja össze röviden a lényeget Anikó.

A kómától a bordásfalig

A férfi azonnal kórházba került, megműtötték. Három hónapig kómában feküdt, mesterségesen tartották életben. Anikó könnyes szemmel idézi fel: orvosai eleinte azt mondták, férjének csupán hajszálnyi esélye van az életben maradásra, később pedig azt, csak a remény van, amitől nem foszthatják meg a családot. Volt, aki azt kérdezte: miért nem hagyják elmenni? Lényegében lemondtak róla.
Herczeg Lászlónak komoly erőfeszítés minden mozdulat, de megvan hozzá a motivációja. Fotó: Szabó Imre
Herczeg Lászlónak komoly erőfeszítés minden mozdulat, de megvan hozzá a motivációja. Fotó: Szabó Imre

Összesen fél évet töltött kórházban. Amikor hazahozták, a fél oldalára le volt bénulva, pépes ételekkel táplálták, szívószállal ivott, és mindössze annyira volt képes, hogy tartotta magát, amikor tíz percre felültették az ágyban. Innen jutott el odáig, hogy ma már a kerekesszékből önállóan felkel, a lakáson belül mozog, és gondolatait nem csak gesztusokkal tudja kifejezni – igaz, a szavakat még mindig nagyon nehezen formálja. A jobb keze, illetve a jobb lába is mozog már egy kicsit.

A falu széli apró, de takaros ház egyik szobáját teljesen átalakították ahhoz, hogy László a napja nagy részét gyakorlással tölthesse. Van itt bordásfal, kerekes járókeret, nagy méretű gumilabda és egy speciális eszköz is, ami arra hivatott, hogy László egyre többet és ügyesebben tudja használni a kezét. Ezt egykori főnöke, Vancsó István készítette a számára – ő az első pillanattól támogatja a családot. A kedvünkért László a felesége kezét fogva fel is állt a kerekesszékből, és odalépdelt a bordásfalhoz, amiben megkapaszkodott. – Mostanában már nem fogom menet közben, de mindig mellette vagyok, nehogy megbillenjen és elessen – mondja Anikó. Az asszony rengeteget foglalkozik vele, és rendszeresen jár hozzájuk többféle szakember, gyógymasszőr és logopédus.

Lászlóért koncerteztek

László mezőgazdasági gépszerelőként dolgozott a betegsége előtt. Anikó, aki korábban bolti eladó volt, most ápolási díjat kap, férje rehabilitációs járadékot, ehhez jön még a családi pótlék – egy gimnazista fiuk van, Barnabás. Összesen körülbelül 130 ezer forintból élnek. Az önkormányzat segíti őket, ahogy rokonok, barátok, szomszédok is. Van, aki egy tálca süteménnyel, van, aki a ház rendben tartásával. Nemrég jótékonysági koncertet is tartottak a család támogatására. – Minden segítségért nagyon hálásak vagyunk – mondja a feleség.
Amikor megérkeztünk, Barnabás azért nem volt otthon, mert dolgozik, másként ugyanis nem lenne zsebpénze. A kamasz fiú egyébként rengeteget segít: ha kell, megemeli édesapját a fürdetéskor, és mindennap megöleli, biztatja őt. Az édesanya meséli: Barnabás tíz éve rajzolt, üzeneteket küldött az édesapjának a kórházba, kérlelve, hogy ébredjen fel a kómából. Aztán amikor már bemehetett hozzá, melléült és simogatta, beszélt hozzá, énekelt neki. László nem sok mindenre emlékszik azokból a vészterhes napokból, de arra igen, hogy amikor először meglátta a fiát, örömében sírva fakadt.
Szabó Imre
Fotó: Szabó Imre

Ahol szeretet van, ott minden van

László félig szavakkal, félig mutogatva azt mondja, a célja az, hogy végleg felkelhessen a kerekesszékből. Hogy miért küzd? Ujjával kört formál, jelezve: a fiáért, a családért. Felesége a nehézségekről annyit árul el, sokszor ő is nagyon fáradt, néha annyira, hogy szinte a biciklire sem tud felülni.

– Hogy én miért csinálom? Mert szeretem Lacit – mondja Anikó azzal a mosollyal, amely szerint ez a világ legtermészetesebb dolga. – Ahol szeretet van, ott minden van, és semmi sem lehetetlen! – teszi hozzá.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Változatlan a bűz a Nagyér-csatornánál: környezetvédelmi okokból nem kezdték el a kotrást

Változatlan a bűz a Nagyér-csatornánál: környezetvédelmi okokból nem kezdték el a kotrást
Türelmetlenek a makói Nagyér-csatorna mentén lakók, és úgy tűnik, a tervezettnél tovább kell a bűzt elviselniük. Nem tudni ugyanis, kell-e ártalmatlanítani a kotrással kitermelt iszapot. Tovább olvasom