Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

M43-as - csak lökik a sódert

Szeged - Komoly hegyek épülnek szeptember óta Földeák mellett, de csak átmenetileg magasodnak ott. A kistelepülés határában halmozzák fel ugyanis az M43-as építéséhez szükséges sódert.
A szállítást még tavaly szeptemberben megkezdték, azóta minden nap két hatalmas szerelvény indul a délegyházi bányából, amelyek Szegeden keresztül viszik szállítmányukat Földeákig. A minap felkapaszkodtunk a tehervonatokat továbbító dízelmozdonyra, majd ott voltunk az éjszakai kirakodáson is.

Odakint látszik a lehelet is, idebent viszont a pulóvert is le lehet venni. Pedig már régóta csak álldogál a kék színűre átfestett egykori mávos erőgép a hódmezővásárhelyi vasútállomás hatodik vágányán, mégis a gyomrában rejlő hatalmas motorból csak úgy árad a meleg. A vasutaskörökben Szergejnek becézett dízelmozdony tavaly szeptember óta ingázik Csongrád megyében. Ekkor kezdődtek meg a sóderszállítások az M43-as autópályához. Azóta a Szergej minden nap két több mint 2000 tonnás tehervonatot rángat el Szeged-rendezőről Vásárhelyig majd éjjel tovább Földeákig határáig. A vagonokat ott szabadítják meg terhüktől. Természetesen a visszaút, az üres teherkocsik visszavitele is a mozdony hatáskörébe tartozik, hiszen a teherkocsik„betétdíjasak".

Vásárhely–Szeged naponta kétszer

– Ez még semmi, ezt meg sem érzi a mozdony – mondta Prohászka Csaba, az Eurocom Zrt. mozdonyvezetője, műszaki ügyintézője. Hiszünk neki, bár a 27 üres kocsival egy kicsit nehezen indult meg Vásárhelyről a Szergej; talán még álmos volt, gazdája hajnal hatkor ébresztette. Ám az állomás után felébredt a mozdony, és minden gond nélkül, egy rövid kopáncsi pihenőt közbeiktatva, hamar berohant az üres vagonokkal a szegedi rendezőpályaudvarra. Ahol már várták a megrakott kocsik. A fékellenőrzés után jöhetett a nap első igazi erőpróbája: egy 27 kocsis, 2103 tonnás szerelvényt kellett eljuttatni Vásárhelyre.

Naponta több mint négyezer tonna sóder „mozdul
Naponta több mint négyezer tonna sóder „mozdul" a szegedi rendező pályaudvar és a földeáki vasútállomás között. Fotó: Segesvári Csaba

– Na ez már valami! Sípol a turbó, rázkódik az egész mozdony, imádom! – kiabálta vigyorogva Prohászka, akinek van összehasonlítási alapja bőven: a legmodernebb magyar mozdonyt, az Eurocom birtokában lévő Traxxot éppúgy tudja vezetni, mint az összes többi hazai vaspályán futó dízel- vagy villamos gépet. Csabának igaza van: egy idő után azt veszem észre magamon, hogy én is és fotóriporter kollégám is vigyorogva figyeli ahogy 25 kilométer/órás sebességgel „repesztünk". Minden mutató a maximumhoz közelít, a rakomány miatt mégsem tudunk gyorsulni. Ha Rókuson nem állítanak meg minket, akkor addigra fel tudjuk venni a 40 kilométer/órás utazósebességet. Szerencsénk volt, ám Algyőn kitérőbe kellett járni.

– Legalább nem kell lefékeznem a híd előtt – vont vállat a vezér. Megérte megvárni az ellenvonatot: ugyanis legnagyobb örömünkre leszállt róla a Békéscsaba–Szeged vonal aznapi szépségkirálynője. Csajozásra azonban nem volt idő, menni kellett tovább. Végül egy jó óra alatt visszaértünk a kiindulóállomásra.

Itatás fent és lent

A gyors ebéd után egy újabb üres kocsis szerelvényt kellett visszavinni Szeged-Rendezőre, ahol az öreg mozdony is inni kért. Nem volt mit tenni a fűtőház felé vettük az irányt, ahol a Szergej 2831 liter gázolajat kért inni, kísérőnek pedig elfogyasztott még 60 kilogramm motorolajat is. Utóbbit a motortérben maga a mozdonyvezető szolgálta fel a szomjas gépnek, miközben lent a gázolajtartályába a Forma–1-es versenyekről jól ismert porszívócsövön keresztül ömlött be az üzemanyag. A majd félórás szervizelés után gyorsan a második vonat élére álltunk. Ez még hosszabb volt mint a reggeli: 30 kocsi, 2343 tonna, 446 méter várt elszállításra.

Sódervonat
– Ez nem hiányzott – nyugtázta szomorúan Prohászka Csaba, hogy a Szergej szélvédőjén megjelentek az esőcseppek. S nem elsősorban azért búsult el, mert az előtte lévő ablaktörlő gyakorlatilag csak díszítő elem volt a mozdonyon, hanem azért, mert egy-egy gyorsításnál bizony kipörögtek a nedves sínen a dízelgép kerekei. Szóratta is Csaba a homokot becsülettel, de Népkertnél, ahol meg kellett várni, míg kitér a szentesi személy bizony komoly erőfeszítésbe került az újbóli nekilódulás. Ennek ellenére aznap egy jó órával hamarabb Vásárhelyre ért a második sódervonat is, így a gép rápihenhetett az esti műszakra.

Éjszakai kirakodás a senki földjén

Este minden az utolsó, 19 óra 32 perckor Vásárhelyről Makóra induló személyvonaton múlik. Menetrend szerint nyolc óra előtt nem sokkal kellene minden nap elpöfögnie Földeáknál, ám az is előfordult, hogy húsz percet is késett. Csakhogy amíg el nem megy, addig nem lehet rakodni a vonalon. Írásunk készítésekor egy ember ült a motorkocsin. Nemhivatalos források szerint a vasútvonal az autópálya-építésnek köszönheti megmaradását, egyébként valószínűleg bezárták volna.

Prohászka Csaba, a mozdonyok szakértője.
Prohászka Csaba, a mozdonyok szakértője.
Fotó: Segsvári Csaba

– Szeptember 20-a óta folyamatosan dolgozunk, csak az ünnepnapokon nem volt rakodás, meg január elején. Akkor ugyanis a fagyok megtréfáltak bennünket, a sóder egész egyszerűen belefagyott a vagonokba. Nem tehettünk mást, meg kellett várnunk a jobb időt, amikor egy kicsit felolvadt a víz a sóderben, és már meg tudta fogni a markoló lapátja – mondta Bencze Sándor, a rakodást irányító műszakvezető Földeákon. Esni most is esik, igaz csak az eső, de ez nem zavarja a munkát. Öt markológéppel dolgoznak a kivilágított vaspálya mellett. Éjszaka csak kirakják a sódert a szerelvényekből, majd nappal a rakodótérről teherautókkal hordják át a szállítmányt a depóba. Ez az út másik oldalán van. Kissé bonyolultnak és feleslegesnek tűnik a kétszeri rakodás, de állítólag máshogy nem tudták megoldani a sóder tárolását.

– Nekünk az a dolgunk, hogy minél gyorsabban kirakodjuk a szerelvényt. Hogy miért kell átrakodni az út másik oldalára nem tudom, ahogy azt sem, miért nem lehetett itt kialakítani a depót – jegyezte meg Bencze. Egy-egy rakodás három óráig tart. Tíz kocsi fér el a rakodóterületen, egy ügyesebb gépkezelő akár háromnegyed óra alatt is kirámolhat két vagont. Majd miután a mozdony kétszer is arrébb húzta a szerelvényt, jön egy kis pihenő, hiszen a kiürített vasúti kocsikat vissza kell vinni Vásárhelyre. Amíg beáll a második szállítmány, addig pihennek a munkások, illetve ha szükséges, akkor a markolók forgó-mozgó alkatrészeit zsírozzák újra. Szükség is van az ápolásra, hiszen hatalmas igénybevételnek vannak kitéve a gépek.De nemcsak a markolókra, hanem a vasúti kocsikra is vigyázni kell. Egy rossz mozdulat elég lenne ahhoz, hogy a gépkezelők a markoló kanalával letépjék a sínekről a vagonokat. Ráadásul ottjártamkor éppen magas oldalfalú kocsikban jött a szállítmány – a munkások egyáltalán nem látták, hol és hogyan helyezkednek el a vagonokban a sóderhalmok. – A fiúk szerencsére már vannak olyan rutinosak, hogy tudják, körülbelül hol van felpúpozva a sóder, így emlékezetből, akár csukott szemmel is kirakodnák – húzta ki magát Bencze, miközben büszkén beszélt embereiről. Akik közül az egyik legjobb Szabó Mihály. A gépkezelő Csárdaszállásról jár át dolgozni. Mikrobusszal jönnek Földeákig, ahol első dolga neki és a kollégáinak is a gépek ellenőrzése.

– Nem egy szokványos műszak az tény, de örülök annak, hogy dolgozhatok. A társaság is jó, hamar összebarátkoztunk egymással – fest már-már idilli képet a munkájáról Szabó. Aki aztán felenged maga mellé, illetve inkább elé a gépe kabinjába. A parányi helyen ketten szorongunk, a csárdaszállási férfi most tényleg emlékezetből rakodik – semmit nem lát tőlem. Gyors pontos mozdulatainak köszönhetően túlsúlyos balerinaként táncol a markoló. Öt-hat közös piruett után már mindketten élvezzük a melót, mégis inkább leszállok, hiszen sokkal lassabban tudott miattam haladni. – Nem lesz gond, behozom őket! – nyugtat meg búcsúzóul.

A sóder útja

Délegyházától Földeákig a sódervonat három „részletben" jut el. A 26,5 kilométeres Délegyháza–Taksony–Dunaharaszti–Soroksár–Budapest Soroksári út–Budapest Ferencváros utat 50 perc alatt teszi meg. Majd Ferencvárosból Kőbánya-Kispest, Pestszentlőrinc, Szemeretelepi elágazás, Vecsés, Üllő, Monor, Pilis, Albertirsa, Ceglédbercel-Cserő, Cegléd, Nyársapáti elágazás, Nyársapát, Nagykőrös, Katonatelep, Kecskemét, Városföldi elágazás, Városföld, Kiskunfélegyháza, Petőfiszállás, Csengele, Kistelek, Balástya, Szatymaz, Kiskundorozsma érintésével robog le a szegedi rendezőpályaudvarra. Ezt a 182,9 kilométeres utat 4 óra 8 perc alatt teszi meg a szerelvény. A sóderrel megrakott kocsik a rendezőpályaudvarról Szeged-Rókus–Algyő–Kopáncs–Hódmezővásárhelyi Népkert–Hódmezővásárhely–Hódmezővásárhely Újváros–Szikáncs–Földeák útvonalon jut el a nyílt vonali rakodóhelyre. Az utolsó, 55,6 kilométeres szakaszt hivatalosan 2 óra 50 perc alatt teszi meg a vonat. Azonban ezt az utolsó szakaszt Vásárhelynél kettévágják, nappal odáig viszik fel Szegedről a sódert, hogy aztán éjszaka eljuttassák a végállomásig. Minden nap két szerelvény érkezik Délegyházáról. A vonatok nemcsak az iszonyatos teher miatt közlekednek viszonylag lassan, hanem azért is, mert minden más vonatot el kell engedniük maguk előtt, így sokszor előfordul, hogy egy-egy állomáson várakozniuk kell.

Olvasóink írták

  • 11. palf 2009. február 05. 22:26
    „Még amit az ujságíró megkérdezhetett volna,Vajon a kivitelező vagy alvállalkozó bejelentkezett-e már az
    illetékes önkormányzatnál iparűzésit fizetni? Vagy lehet nem is tudják?”
  • 10. daniel 2009. február 03. 17:50
    „Nagy élmény lehet a mozdonyozás! Gondolom 10-25-50-100 évvel ezelőtt is az volt. Ezt azért vegyétek figyelembe az újságíró lelkiállapotának, a cikk hangulatának értékelésekor. Annyira nagy, hogy pár dolgot el is felejtett megkérdezni:
    - Hány teherautónyi sóredt szállítanak?
    (azok a Kossuth L. - József A., vagy a Kossuth L. - Temesvári útvonalon mennének)
    - Magánvasútként hogy lehetnek olcsóbbak az adóforintjaimból dotált MÁV-nál?
    (őket is dotálja valaki?)
    - A teherautónál is olcsóbbak?
    Indító cikknek jó ez, kedvet csinált a dolog végig gondolásához, de most következnek az igazi újságírói kérdések.”
  • 9. kiskacsa 2009. február 03. 15:34
    „Tényleg kicsit ötvenes évek.
    Azért tetszett. Egyetértek Millel.”
  • 8. varadipal 2009. február 03. 15:27
    „Kedves Mil!

    A bunkóság nem feltétele az igazmondásnak. Üdv.”
  • 7. baja2005 2009. február 03. 13:40
    „"Kedves" kifordult_belek
    Azért ha te szélyesen nem ismerted azt a kort, akkor nem kellene járatni a tolladat. Annak is voltak előnyei, pl. dolgozhattál.
    Egyébként végre elindult valami az orszság eme régiójában is, s nem csak ...csút épül.”
  • 6. kifordult_belek 2009. február 03. 08:06
    „"A fiúk szerencsére már vannak olyan rutinosak, hogy tudják, körülbelül hol van felpúpozva a sóder, így emlékezetből, akár csukott szemmel is kirakodnák - húzta ki magát Bencze, miközben büszkén beszélt embereiről. Akik közül az egyik legjobb Szabó Mihály. A gépkezelő Csárdaszállásról jár át dolgozni. Mikrobusszal jönnek Földeákig, ahol első dolga neki és a kollégáinak is a gépek ellenőrzése. "

    A kiragadott idézet egy rövidke időutazást nyújt számunkra abba az időbe, amikor még az elvtársak diktáltak. Már csak azt hiányoltam, hogy: Kovács József, betanított lapátkezelő szakmunkás jókedvűen lapátolja a sódert, miközben megígéri, hogy ebben az évben 150%-ot fog teljesíteni.”
  • 5. 1makói 2009. február 03. 05:57
    „Jó a téma, és a cikk, az egyszerű, és nagyszerű dolgozó emberekről.
    Végre nem azt kell olvasni, melyik politikus mit hazudott, mekkora méreteket öltött Magyarországon a korrupció (magyarul: ki hogy tud lopni, csalni).
    Szivesebben olvassa az ember az ilyen írásokat, sok ilyen kellene...
    Egyetértek a 3. hozzászólóval, a becsületesen dolgozó embereket kellene előtérbe helyezni, ők képviselik az értéket ebben az országban.
    Gratulálok Prohászka Csabának, aki láthatóan nagyon fiatal, mégis nagy tapasztalattal végzi a dolgát.”
  • 4. Humgor 2009. február 02. 22:29
    „Ez már egy érdekes írás!”
  • 3. Mil 2009. február 02. 21:17
    „Inkább ez lenne előtérben, a dolgozó ember, nem a faszvakargató meg picsamutogató idióták a TV-ben..
    Több ilyen cikk kellene.”
  • 2. Mil 2009. február 02. 21:16
    „Ja, nekem is tetszett.”
  • 1. E! 2009. február 02. 18:38
    „Jó cikk!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egymilliárd forintból szépül a makói főtér

Makó - Nyolcszázhatvanhatmillió forintot nyert a makói önkormányzat uniós pályázaton, így több mint egymilliárd forintot költhetnek a városközpont rehabilitációjára. Tovább olvasom