Délmagyar logó

2017. 02. 23. csütörtök - Alfréd 5°C | 15°C Még több cikk.

Magyar téglából épül Románia

Makó - Házak ezrei épülnek magyar téglából tavaly óta Romániában, a makói gyár már a szomszédból kapja a legtöbb megrendelését. Nemrég cement sem volt elég odaát, annyi az építkezés. Mégsem teljes az öröm: itthon huszonöt százalékkal kevesebb lakás épül most, mint tavaly ilyenkor.
Makón a trianoni döntés óta csak kárát látták a helybeliek a határ közelségének. „A halmozottan hátrányos helyzetből egyszer majd előny lesz" – ez a mondat a kilencvenes évek közepe óta gyakran elhangzott itt az ünnepi beszédekben. A jóslat most valóra válni látszik, de talán nem pontosan úgy, ahogyan a helyi közélet szereplői várták.

A Szema Makó Téglagyártó Kft.-nek most először tényleg haszna származik abból, hogy közel van a román határhoz. Az építőanyag olyan holmi, amelynek árát jelentősen megdrágítja a szállítás, főleg ilyen üzemanyagárak mellett. Ezért a téglagyárak is a környékükön tudják jó áron eladni holmijukat – legalábbis eddig így volt. Most az élet átírta ezt a szabályt, a makói téglagyár például tavaly döbbenetes mennyiségű téglát adott el Lengyelországba, volt olyan nap, hogy húsz lengyel kamiont raktak meg kistéglával. Szintén tavaly a román piac kezdte venni a falazóanyagot, mint a cukrot, és ez a kereslet kitartónak ígérkezik.

Készül a blokktégla a makói üzemben. Az itt gyártott árunak több mint felét veszik meg a romániai vevők. Fotó: Segesvári Csaba (Galéria)

– Szinte napra pontosan lehet tudni, mikor kezdődött: az ortodox karácsony után kaptuk az első komolyabb megrendeléseket – mondja Varga Sándor igazgató. – Aztán részt vettünk az Arad Expón, és azóta odáig jutottunk, hogy a kapacitásunk több mint ötven százalékát Romániába visszük, viszik. Ez persze nem csak a mi üzletünk, most a fél magyarországi építőipar román megrendelésre dolgozik. Mi zömmel Arad és Temes megyébe szállítunk, Nagyvárad, Kolozsvár vonaláig, de ment már téglánk spedíciós cégek visszfuvarjaként Sepsiszentgyörgyre. Még Craiovába is szállítunk rendszeresen. Ott tartunk, hogy magánemberek jönnek át, megrendelik a téglát, és mi szállítjuk, akár csak Kecskemétre. Azt mondom, hogy most szépen, szerényen megélünk ebből. Nagy kérdés, hogy az itteni energiaár-emeléseket meddig tudjuk az árakban érvényesíteni. Eddig sikerült.

Mi miért nem építkezünk?

A makói téglagyár negyven embernek, negyven makói családnak jelent biztos kenyeret. Ők mégis vegyes érzelmekkel látják a helyzetet. Az üzemben természetesen téma az, hogy nálunk már a hivatalos adatok szerint is huszonöt százalékkal kevesebb lakás épül most, mint tavaly ilyenkor, és hogy nálunk sem azért nem építkeznek, mert jó lakásokban laknak az emberek. Hanem többek között azért nem, mert a használt lakás megvásárlásához rossz feltétellel adnak hitelt. Ez pedig azt is sújtja, aki újat építene, és a régit szeretné eladni – mert nincs kinek.

A jelenségre többféle magyarázatot is talált az igazgató. Románia uniós csatlakozása óta egyszerűbb a szállítás és a vámoltatás. A szomszédban eredetileg sem volt elég téglagyár, a régieket ugyan megvették nyugati befektetők, de most nem győzik a hazai igényeket kielégíteni. – Az állami és uniós pénzből készülő beruházások mellett nem a horvát tengerparton, vagy másutt, hanem elsősorban otthon költi el, építi be a pénzét az a másfél, kétmillió román, aki Nyugat-Európában dolgozik. Nagyváradon a következő években négyezer lakást fognak fölépíteni a tervek szerint. Bár van honnan fejlődniük, azért a mi viszonyainkhoz képest ez az iram mégis döbbenetes. Bár én téglát gyártok, nem az a dolgom, hogy ezen tűnődjek, de akinek ez a dolga nálunk, megtehetné – gondolkodik hangosan Varga.

A szomszéd fejlődéséből nem egyedül a Szema húz hasznot Makón. Varga Sándor ismer olyan festő-mázoló vállalkozót, aki mostanában szinte egyfolytában Temesváron dolgozik. De a makói Zoljen Tüzép telepvezetője, Pintér Lajos is látja a bővülő piacot. – Előfordul, hogy romániaiak tőlünk vesznek építőanyagot, sőt télen tüzelőt is – mondta a telepvezető. Régen Románia cementet exportált – most az utóbbi időben sok Arad megyei átjött érte a makói Tüzépre, és vitte haza, utánfutón.

Olvasóink írták

  • 2. polgár 2008. június 26. 15:43
    „Majd megyünk át dolgozni is, a mezőkre, el jőhet még az az idő...”
  • 1. Heffalump 2008. június 24. 08:53
    „Egyszer én is küldtem egy tehetős román érdeklődőt a Makói Téglagyárba. Remélem megtalálta.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pécska is tesz a Maros tisztaságáért

Makó - Egy picivel megint tisztább lesz a Maros: a folyó menti, Makótól mintegy ötven kilométerre… Tovább olvasom