Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Makói expolgármester ecsettel és sztetoszkóppal

Sokan Makó rendszerváltás utáni első, kisgazda polgármestereként emlékeznek rá, mások – háziorvosként – a Tulipán utcai rendelőből ismerik, de legalább ennyien tudják róla azt is, hogy szívvel-lélekkel, szenvedéllyel fest. Sánta Sándornak nemrég ismét kiállítása nyílt a Hagymaházban; a tárlatmegnyitó díszvendége Torgyán József volt. Vajon ez azt jelenti, hogy vele együtt visszatér a közéletbe?
Torgyán József kíváncsi volt egykori szövetségesének festményeire. Fotó: Szabó Imre
A rendszerváltás utáni Makó első polgármestere Sánta Sándor volt. A kisgazda politikus négyéves városvezetői ciklusa után a rá következő négy évben, miközben újrakezdte háziorvosi praxisát, egyéni körzetben megválasztott önkormányzati képviselőként is dolgozott – ezt követően viszont lényegében visszavonult a közélettől. Mint fogalmaz, ennek nem csupán az volt az oka, hogy orvosi hivatása mellett, összeférhetetlenség miatt képviselőként ebben az időben nem tevékenykedhetett, hanem az is, hogy a kisgazdapárt lényegében megszűnt. Bár mind a mai napig kisgazda érzelműnek vallja magát, szomorúan látja, hogy míg öt éve kisgazda parlamenti képviselője volt a városnak, mára az ehhez a szellemiséghez kötődő tekintélyes helyi politikusok szinte teljesen eltűntek, a szavazótábor pedig szétszéledt.

Akik mostanában találkoznak vele, legtöbbször a Tulipán utcai rendelőben látják fehér köpenyben. Közel háromezer páciense van; háziorvostanból 1997-ben vizsgázott jelesre, és erre mindmáig büszke. Orvosi hivatása mellett a festészet tölti ki az életét, méghozzá nem pusztán hobbiként: olyan művészek örökösének vallja magát, mint Gulácsi Lajos, Czóbel Béla vagy Farkas István. Most hatvanöt esztendős, harmincnégy éves kora óta fest. A legszívesebben portrékat és tájképeket alkot – ez utóbbiakkal belső érzelmeket is igyekszik kifejezni. Stílusa az utóbbi időben, bár realista vonásait is megőrizte, egyre expresszívebbé vált.

Miért fest? Nem a nagyközönség érdeklődése, a népszerűség hajtja, inkább egyfajta belső önkifejezési vágy. Arra, hogy ez csakugyan így van, bizonyíték az is, hogy a január 2-áig látható hagymaházbeli makói kiállítása előtt a legutóbbi tárlata éppen tíz éve volt – a kettő között csak barátai, családtagjai látták festményeit.

Érdekes egybeesés egyébként, hogy az egy évtizede látott tárlat díszvendége éppúgy az egykori kisgazda pártvezető, Torgyán József volt, mint a mostanié. Bár voltak olyan időszakok, amikor a nagypolitika eltávolította egymástól az országos pártelnököt és a makói kisgazda politikust, Sánta Sándor azt mondja: a közéletnek szüksége van az olyan karizmatikus egyéniségekre, amilyen Torgyán József. Az ország jelenlegi helyzetéről is határozott véleménye van. Úgy gondolja, a jobboldalnak többszólamúnak, sokszínűnek kellene lennie. Torgyán József már bejelentette visszatérését a politikába. Vajon egykori makói harcostársa, Sánta Sándor is ezt fontolgatja? Hogy így lesz-e, egyelőre nem tudni.
– Egyelőre igyekszem tájékozódni, és ha azt látom, hogy van igény a városban arra, amit képviselek, talán vállalkozom rá – mondja.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Januártól szigorúbban ellenőrzik a cigarettát

Bár némileg egyszerűsödik a határátlépés rendje január elsejétől Nagylaknál és Kiszombornál, nem… Tovább olvasom