Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -3°C | 5°C

Makói gyökerei segítették Pál Istvánt életben tartani a falut

Makó - A kihalástól mentett meg programjával egy csereháti apró falut a makói gyökerekkel rendelkező Pál István. Volt, amikor egyedül lakta Szanticskát – ma már nyaranta akár 120-an is „nyüzsögnek" Magyarország legkisebb településén.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a Cserehát eldugott völgyében egy falu, amit Szanticskának hívtak. Nevét államalapító Szent Istvánról, pontosabban első királyunk tót becenevéről kapta. A valamikor virágzó település azonban pusztulásnak indult. Az 1980-as évek végére a lakosok elfogytak, a fülemülék völgyének is nevezett falu gyakorlatilag kihalt. Ám ekkor érkezett egy ember, aki újra életre keltette Szanticskát.

Pál István 1987-ben költözött a településre. Két évvel később már ő volt az egyetlen lakos, ebbe azonban nem volt hajlandó beletörődni. Munkájának köszönhetően 1992-ben Szanticska Európai Falufelújítási Díjat kapott. Nyaranta a vendégházak lakóival együtt az itt élők száma ma már a százat is meghaladja. Joggal nevezhető tehát a férfi Szanticska megmentőjének, bár ő maga nem szeret ekként tetszelegni.

– Az elmúlt 24 évben igyekeztem szerényen meghúzódni, de az tény, hogy ha annak idején nem védem meg a falut minden értelemben, akkor ma már nem létezik – mondta. Amikor titkáról kérdeztük, Pál István makói gyökereit említette.

– Öt pillérre állítottam fel a programot: munkahely- és élettérteremtés, állattenyésztés, növénytermesztés és turizmus. Az első kettővel – ha úgy tetszik – az állami feladatot vállaltam át. Amikor ide kerültem, Szanticskán nem volt víz, telefon, televízió, sőt út sem. Ezeket magánemberként valósítottuk meg. A turizmust pedig arra a gyerekkori élményre építettem, amit makói nagyapám meglátogatásakor éltem át panelgyerekként.

A vidéki élet igazi szépségeit kínálják a városi fiataloknak a fülemülék völgyében.  Fotó: DM/DV
A vidéki élet igazi szépségeit kínálják a városi fiataloknak a fülemülék völgyében.
Fotó: DM/DV

Ezt kínálják most a településen is: a vidéki élet megismerését, aktív tevékenységeket a városi fiataloknak. Fát faraghatnak, kenyeret süthetnek, nemezelhetnek, kosarat fonhatnak vagy akár kovácsolhatnak, méhészkedhetnek. A program pedig vonzó: nyaranta akár a „megtelt" táblát is ki lehetne tenni. Pál István 120 főben határozta meg a maximális létszámot – annyiban, amennyien a faluban fénykorában éltek. Azt mondja, azért, hogy megmaradhasson annak, ami az igazi varázsát jelenti: csendes, nyugodt településnek.

Szanticska ismét visszatért az élő települések sorába, fejlődése azonban Pál István szerint már túlnőtt az egészséges határon. A modern kor igényeit ugyanis nem szerencsés figyelmen kívül hagyni: egyre több új épület nő ki a földből, és a komfortos életre is igény mutatkozik. Ez azonban a falu felélesztőjének elképzeléseibe már nem fér bele: ő az egészséges lassúság híve.

– Bár soha nem voltam polgármester – lévén, nem is létezik ilyen tisztség nálunk – a „pálpistás" korszak lezárult. Úgy érzem, hamarosan elveszik a „szanticskásodott" élet, a falu már soha nem lesz olyan, mint régen. Ez persze nem feltétlenül baj, de a továbbiakban én inkább olyan, hasonló sorsú településeknek próbálok meg segíteni az életben maradásban, amelyek képviselői az elmúlt időszakban megkerestek, mert úgy látták, használható ötleteket, tapasztalatokat gyűjtöttem az elmúlt közel 25 évben.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vangel Róbertre emlékeztek Makón: a kórház szakorvosa 46 évesen hunyt el

Makó - Ötödik alkalommal rendeztek emlékkoncertet Makón a városi kórház fiatalon elhunyt orvosa,… Tovább olvasom