Délmagyar logó

2017. 07. 22. szombat - Magdolna 20°C | 34°C Még több cikk.

Makóra jár megfiatalodni

A kortárs erdélyi képzőművészet egyik legnagyobb alakja, Kusztos Endre, mint minden évben, most is ellátogatott a makói művésztelepre. A Maros-part, és a telep szellemisége ezúttal is alkotásra késztette az idén 80 esztendős művészt: az eredmény látható a József Attila Múzezumban, a zárókiállításon.
Kusztos Endre a fával sok mindent el tud mondani Fotó: Szabó Imre
– Engem a makói művésztelep felfrissít, munkásságomban megfiatalít, erőt ad a továbblépéshez – vallja a művészközösség legidősebb tagja, a szovátai Kusztos Endre. Több mint egy évtizede jár rendszeresen a Maros-parti városba, de kapcsolata a telep vezetőivel, az itteni művészetbarátokkal a 70-es évek elejére nyúlik vissza. A Maros menti művésztelep vendégeként ismerkedett meg Makó és környéke szépségeivel a sóvidéki festő- és grafikusművész, ám az itteni élmények olyan hatással voltak rá, hogy a határon túli magyar képzőművészek táborának kezdetek óta állandó vendége. Drámai erejű, fekete-fehérben megkomponált képeit áthatja a saját sorsát, szülőföldjét, nemzetét, ért ezernyi csapás és fájdalom. Mindezek kimondására évtizedekkel ezelőtt egyszerű, ám egyetemes jelképet talált: a fát.

Kicsavarodott, eltört, megtépázott, szénnel rajzolt fái gondolatot, érzést, olyan mondanivalót rejtenek, ami bárki számára megfejthető. Egyszer Benedek Marcell mondta neki, hogy az az igazán jó rajz, amit az iskolázatlan, hétköznapi ember és a magas műveltségű is megért – hasonlatosan Petőfi Sándor költészetéhez. Kusztos Endrét ez a szándék, az ebből fakadó hit és szenvedély vezérli nap mint nap, amikor rajzolni kezd. A Maros-part árterének fáit különösen beszédesnek tartja. Azt mondja, az évek során barátságot kötött velük, a telep minden eddigi témájához talált köztük modellnek valót, amelyet aztán látomássá, szimbólummá változtatott képzelete.

Az idei témát – Ember, táj, gondolat; Variációk József Attilára – mintha csak neki találták volna ki a művésztelep vezetői. Az időtől és áradásoktól meggyötört ártéri fák, csonkok szinte rokonságban állnak a költő rímekbe szedett szenvedéseivel. Idén is, korát meghazudtoló frissességgel járta a Maros-parti erdőket, hogy a költői képek, verssorok vagy a tragikus sors kifejezéséhez alkalmas fákat találjon.

Egyik nap a munkába oly annyira belefeledkezett, hogy művésztársai már aggódni kezdtek miatta, nem tudták, merre jár.

Amikor sötétedéskor előkerült lelkendezve nyugtatott meg mindenkit. „Kaptam egy fát!" – mondta. Mert az erdélyi képzőművészet méltán híres nagy alakja ma is ajándéknak tartja, ha a gondolatait, érzéseit kifejező, természet alkotta képet megtalálja.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Új helyen az okmányiroda

A régi, folyosó végi helyiségekből rendezett körülmények közé költözhetett a makói okmányiroda. Az… Tovább olvasom