Délmagyar logó

2017. 03. 29. szerda - Auguszta 4°C | 20°C Még több cikk.

Már a határon túlról is jön a víz

A termelő hagymát, a takarékszövetkezet hitelt kínált a makói hagymafesztiválon, a vízgazdálkodási társulat – sok belvizet hozott mutatóba, igaz, csak fényképen. Az igazgató azt mondta, úgy érezték, be kell mutatkozniuk, mert sokan nem akarnak tudni róluk. Pedig csak együtt lehet védekezni a víz ellen, amely ráadásul már a határon túlról is jön: a Makó melletti földek akkor is átnedvesednek, ha a közelben nem esett eső.
Takács János vízőr is fogadta a hét végén a Tisza–Maros Szögi Vízgazdálkodási Társulat standjára betérő vendégeket. Ő látható azon a bemutatott fotón is, amely a felsődáli szivattyútelepnél készült idén május 3-án, negyed tizenkettőkor. A vízőr azt mondja, pár óra alatt alakult ki ilyen kritikus helyzet. Kannákban, nyolcvan centiméteres vízen átlábolva vitte be az üzemagyagot a szivattyúhoz.

A fénykép szerepel azon a tanúsítványon is, amelyet a standra betérők kaphattak. A dokumentum tulajdonosa „a Tisza–Maros Szögi Vízgazdálkodási Társulat munkájáról ismereteket szerzett". Ezt, mint Balla Iván ügyvezető igazgató mondta, fricskának szánták: nagyon sokan vannak, akik ha nincs probléma, nem is vesznek tudomást a társulat létezéséről. Ez az államra is igaz. Ezért döntöttek úgy, hogy most először részt vesznek a hagymafesztiválon.

Olaszországban már ötszáz éve fölismerték a földből élők, hogy a vízért és a víz ellen csak együtt lehet küzdeni. Magyarországon az első ilyen emlék 1807-ből való. A társulat állami tulajdonú csatornákat, létesítményeket tartott és tart fönn ma is a gazdák érdekeltségi hozzájárulásából. Ezt egyszerű volt begyűjteni a nagybirtokok korában, majd a téesz-időkben is. Most a társulathoz tartozó 132 ezer hektár több mint negyvenezer ember tulajdona, s velük együtt már nehezebb a kommunikáció, főleg a mezőgazdaság mai helyzetében. Gyakran kell magyarázni az alapelvet, ami már Széchenyi korában nyilvánvaló volt: akinek parton fekszik a földje, annak is fizetnie kell, hiszen az ő vize folyik le a mélyebben fekvő földekre.

– A mi megyénk a lavór alján van, minden tekintetben – mondja Balla Iván. – Nagyon komoly mennyiséget kapunk Békés megyéből, sőt a határon túlról is: idén több gazda szóvá tette, hogy a földjén akkor is megjelent a víz, ha nem esett az eső: ez egy ritka természeti jelenségnek, a földárnak köszönhető. Ez nem új esemény mifelénk. A 19. században az itteni gazdák küldöttsége Krassó-Szörénybe utazott, arról tárgyaltak az ottaniakkal, hogyan lehetne a hegyekben leesett csapadékkal közösen kezdeni valamit, mert a Maros árhullámát mindig földár követi.

A társulat azonban nem csak a gondokkal próbálta szembesíteni a gazdákat. A tanúsítvány mellett osztogatták a fejlesztési koncepciót is, amely többek között arról szól, hogy a következő években jelentősen akarják növelni az öntözhető terület nagyságát, és ami a szakmai hátteret illeti, már fölkészültek erre a fejlesztésre.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A hagymáról szólt a hétvége Makón

A jó időnek és a változatos programoknak köszönhetően a korábbinál sokkal többen látogattak el a… Tovább olvasom