Délmagyar logó

2017. 09. 20. szerda - Friderika 10°C | 19°C Még több cikk.

Már Purgel István sem küld leveleket

Makó - Közel négy évtizedig szolgálta a makóiakat Purgel István mint a makói posta vezetője. A közelmúltban a város is kitüntette.
Mindent Makóról

A delmagyar.hu hivatalos makói Facebook-oldala, nem csak makóiaknak.

Szegváron, kubikoscsalád sarjaként született, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium után, ahol 1957-ben érettségizett, a szegedi egyetem bölcsészkarára jelentkezett, mert az irodalom és a történelem volt a kedvence. Nem vették fel, férőhely hiányában, így aztán nem volt más választása, elfogadta egy gyermekkori barátja ajánlatát, aki a szegvári posta tanyai kézbesítője volt. Ő bejött a faluba, a későbbi makói postavezető pedig kerékpárra pattant a tanyákat járni. 25 kilométeres volt a körzete, 8 hónapig csinálta. Jól érezte magát, mint mondta, különösen azért, mert a nap végén mindig elszámoltak vele, s azzal a jóleső érzéssel mehetett haza, hogy minden stimmelt. Aztán, miután beiskolázták középfokú, majd postatiszti képzésre, szerte a Dél-Alföldön különböző postákon, különböző munkakörökben dolgozott. Postavezető először 1965-ben, Füzesgyarmaton volt – azért ezt választotta, mert időközben megnősült, és a felesége Békés megyei volt. Ő lett a főpénztáros, 9 évig dolgoztak itt.

Makóra 1974-ben került, s mint mondja, vezérelve a munka során a humánum volt. Beosztottaival igyekezett emberséges lenni, máig jó szívvel emlékszik vissza sok kollégára. Mint mondja, amikor elment, a makói posta teljesítménye és hangulata is jó volt, még bálakat is tartottak. 2003-ban vonult nyugdíjba; munkáját számtalan szakmai kitüntetéssel ismerték el – a legutóbbi városnapon megkapta Makó emlékérmét is. Az alatt a majdnem pontosan 4 évtized alatt, amit Purgel István a makói posta élén töltött, nagyot változott a világ, s benne a posta szerepe, funkciója is. Amikor az irányítást megkezdte, 110-en dolgoztak az 1920-ban épült, patinás postapalotában – amikor nyugdíjba ment, jóval kevesebben: addigra kikerült a postáról a telefonközpont, a távírószolgálat pedig egyszerűen megszűnt.

Az egykori postavezető szívesen kertészkedik. A szerző felvétele
Az egykori postavezető szívesen kertészkedik.
A szerző felvétele

Meséli: annak idején volt, hogy jeles névnapokon 400-500 táviratot kellett kollégáinak kihordani. Ma már nem hogy táviratot, levelet vagy képeslapot is csak nagyon kevesen adnak fel. Ő maga is inkább telefonál, SMS-t küld, és persze internet-hozzáférése és számítógépe is van. A technikai újdonságokat mindig szívesen, érdeklődéssel fogadta, lehetőség szerint az elsők között barátkozott meg velük. Egykori munkahelyére olykor ma is betér, de mint mondja, ott már minden egészen más, mint az ő idejében volt – ezért viszont nem berzenkedik, tudja: az idő nem áll meg.

Mivel tölti nyugdíjas napjait? Szívesen horgászik, aminek a rejtelmeivel még szegvári gyerekként ismerkedett meg, foglalatoskodik a kerttel, amelyen látszik, hogy mintaszerűen ápolt. Nagy öröm, ha gyerekei, unokái meglátogatják, a felesége ugyanis sajnos a közelmúltban elhunyt. Ezenkívül szívesen olvas. Büszkén mutatja gazdag könyvespolcát, amelyen többek között verses kötetek, történelmi tárgyú regények sorakoznak. Mint mondja, bár nem lett pedagógus, mindmáig rajong a jó könyvekért. De mindjárt hozzáteszi: egyáltalán nem bánta meg, hogy a katedra helyett végül a posta jutott neki osztályrészül.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jámborné Balog Tünde Lovagkeresztje

Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetés kapott Jámborné Balog Tünde batikművész, író a nemzeti ünnep alkalmából. Tovább olvasom